Hajósnép blog - a TIT HMHE blogja

Ezúton kívánunk minden Kedves Tagtársunknak, Barátunknak, s a Tisztelt Érdeklődőknek szeretetteljes, boldog karácsonyt és új esztendőt! Köszönjük, hogy 2015-ben is megtiszteltek figyelmükkel, bíztatásukkal, jelenlétükkel! Viszontlátásra 2016-ban!

2015. november 24-én életének 87. évében méltósággal viselt súlyos betegség után elhunyt Pásztói József kapitány, a magyar folyami hajóstisztek doyenje. Hajós pályafutását 1948-1950 között a dunai roncskiemelő csoport tagjaként édesapja, a Monarchia haditengerészetében gépész altisztként szolgált Pásztói-Psóra József mellett kezdte. 1950-1953 között sorkatonai szolgálatát teljesítette. 1953-tól pedig a BUDA motoros áruszállító hajó fedélzetén szolgált, mint hajókezelő. Ekkor indult hosszú és változatos szolgálatának évei alatt bejárta a Duna felső, középső és alsó szakaszát. Különböző beosztásokban éveket töltött vontató-hajókon az Al-Dunán, ahol részese lehetett a Vaskapu erőmű megépítése előtti élénk és embert próbáló hajóséletnek. 1962-ben a SIRÁLY (I.) hordszárnyas hajó első parancsnoka. Nyugdíjba vonulása előtt még több évig hajózott, végül különféle parti szolgálatot teljesített a MAHART kötelékében. Hajós élményeit fia, Pásztói Róbert tagtársunk segítségével egyesületünk érdeklődő tagjaival is rendszeresen megosztotta. Ajándékot kaptunk: egy mára letűnt kor mindennapjaiba nyerhettünk betekintést általa. Az egyszerű szavakkal és lefegyverző közvetlenséggel előadott történetek páratlan elevensége örökre velünk marad. Emlékét megőrizzük!

Temetésére 2015. december 14-én, 15:00 órakor kerül sor római katolikus szertartás szerint a Fiumei úti Nemzeti Sírkert ravatalozójában.

Egyesületünk tagjainak hajózás iránti lelkesedése garancia arra, hogy ha itthon, vagy külföldön járnak, úticéljaik közé a hajózástörténet jeles közgyűjteményeit is rendre beiktatják. A hajózási, hajózástörténeti múzeumok bemutatása hosszú távon is érdekes számunkra (már csak a saját kiállításaink berendezéséhez felhasználható tapasztalatok miatt is), ezért indítottuk el 2009-ben a „Múzeumi barangoló” című rovatunkat. Kérjük a kedves tagtársakat, hogy ha külföldön múzeumban járnak, ne feledkezzenek meg az itthon maradottakról és bőséges fotódokumentációt készítsenek a látottakról, amelyeket azután közreadhatunk honlapunkon és Hírlevelünk hasábjain.

Rovatunkban ezúttal rendhagyó módon nem egy konkrét múzeum gyűjteményi anyagát ismertetjük, hanem a Budapesti Metropolitan Főiskola, valamint az Információs Társadalomért Alapítvány és az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága együttműködésében az "ICOMOS 50 éve és az ipari örökségek éve" című konferencián egyesületünk elnöke által tartott előadást mutatjuk be az őrdeklődőknek, amely azt igyekezett bemutatni, hogy hogyan jelenik meg "A hajózás a múzeumi világban".

2015. október 10-én, életének 68. évében váratlanul elhunyt Heckenast Péter tagtársunk, egyesületünk Hagyományőrző Tagozatának korábbi vezetője, okleveles építőmérnök, okleveles vízépítő szakmérnök. Mivel akkoriban Magyarországon nem (a keleti blokkban csak a Szovjetunióban és az NDK-ban) képeztek hajóépítő mérnököket, az egyetlen rostocki helyre jelentkezett, polgári „háttere” miatt sikertelenül. Kitűnő eredményeire tekintettel azonban felvételt nyert a Műegyetem Vízépítőmérnöki Karára. Első munkahelye a Magyar Hajó- és Darugyár volt. Pályafutása során közreműködött egyebek között a mozambiki Cabora Bassa vízi-erőmű építési munkálataiban, majd a megyei igazgatásban helyezkedett el. A hajómodellek műszaki rajzainak készítésében alapító elnökünk, Marjai Imre segítője, közeli ismerőse és életművének ápolója, egyben egyesületi munkánk tevékeny résztvevője és lelkes tudósítója volt. Fáradhatatlanul, kitartó szorgalommal végzett hajózástörténeti és családtörténeti kutatómunkájára az alábbi cikkekkel emlékezünk:

http://verebics.blogspot.hu/2012/06/100-eve-szuletett-marjai-imre.html

http://vaol.hu/hetvege/a-konyvkiado-sirjanal-1512623

Támogató jelenléte és jó szándékú tanácsai hiányozni fognak. Emlékét megőrizzük!

Az engesztelő szentmisére 2015. november 6-án Szombathelyen a Szalézi templomban (Táncsics Mihály u. 44.) 12:00 órakor, a temetésre pedig a Jáki úti központi temetőben (Ferenczy István u. 1.) 13:30 órakor kerül sor.

Tagtársunk, Pálvölgyi József jóvoltából idén ősszel is megrendezésre kerül a Történelmi Vitorláshajó Makettezők Országos Találkozója, immár a hetedik alkalommal. Szeretettel várunk mindenkit a rendezvényen.

A helyszín: https://www.google.com/maps/place/%C3%9Aj+K%C5%91b%C3%A1nya+u.+11,+Budapest,+1163+Magyarorsz%C3%A1g/@47.506157,19.177279,15z/data=!4m7!1m4!3m3!1s0x4741c49b8f0aa57b:0xf42dc0ffe7a2a13a!2zw5pqIEvFkWLDoW55YSB1LiAxMSwgQnVkYXBlc3QsIDExNjMgTWFneWFyb3JzesOhZw!3b1!3m1!1s0x4741c49b8f0aa57b:0xf42dc0ffe7a2a13a?hl=hu

Egyesületünk a főváros VIII. kerületének polgármesteri hivatalával közösen emléktáblával jelöli meg a TITANIC túlélőinek mentésében közreműködő magyar orvos, dr. Lengyel Árpád egykori fővárosi lakóházát. Az ebből az alkalomból szervezett megemlékezésre ezúton hívjuk meg a Tisztelt Érdeklődőket.

A kezdeményezésért és a szervező munka elvégzéséért Röder Sándort és feleségét - egyesületünk tagjait - illeti a köszönet.

Az emléktábla avatása újabb állomás a doktor élettörténetére emlékeztető kezdeményezések sorában:

2004-ben a National Geographic Magyarország c. folyóirat hasábjain emlékeztünk meg a doktornak a hajótöröttek ellátásakor tanúsított hősies magatartásáról (a cikk letölthető: innen),

2007-ben közreműködtünk a Budapesten bemutatott "TITANIC - a kiállítás" c. tárlat berendezésében, a magyar sarok kialakításában, amikor egyesületünk titkára, Bicskei János M=1:100 méretarányú TITANIC-modelljét, egyesületünk elnöke, dr. Balogh Tamás pedig az ebből az alkalomból készített M=1:400 méretarányú CARPATHIA-modelljét mutatta be a közönségnek.

2008-ban a doktor hagyatékából rendeztünk időszaki kiállítást Pilismaróton, dr. Lengyel Áprád szülőfalujában, a hagyatékot kezelő unoka, Völgyi Péterné dr. Reich Márta felkérésére (a kiállítási anyag megtekinthető: itt).

2012-ben Völgyi Péterné dr. Reich Márta egyesületünk elnökével közösen önálló életrajzi kötetben dolgozta fel a TITANIC túlélőinek mentésében is közreműködő magyar orvos élettörténetét, amelyet Balatonfüreden is bemutattunk az érdeklődőknek egyesületünk pedig részt vett a TITANIC-katasztrófa centenáriumára emlékező kiállítás létrehozásában a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban (a kiállításról bővebben: itt), illetve a zebegényi Hajózástörténeti Múzeumban szervezett időszaki kiállítást a doktor hagyatékából (a zebegényi kiállítási anyag megtekinthető: itt és itt).

Ezen túlmenően - a doktor családjával, a Hajózási Szakközépiskolával, és a Magyar Tengerészek Egyesületével közösen - minden esztendőben lerójuk kegyeletünket dr. Lengyel Áprád síjánál az ENSZ Tengerajózási Világnapján a Kerepesi úti Nemzeti Díszsírkertben.

A mostani táblaavatás eredményeként újabb helyszín őrzi majd a doktor halhatatlan emlékét. A megemlékezésre minden Kedves Érdeklődőt szeretettel várunk!

A TIT Hajózástörténeti, Modellező és Hagyományőrző Egyesület nevében ezúton ajánljuk a Tisztelt Érdeklődők figyelmébe az élethű hajómodellek világbajnokságát, amely 14 ország több mint 300 hajójának részvételével Magyarországon, a Nógrád megyei Bánkon kerül megrendezésre 2015. július 6-14. között.

A versenyzők távirányítású, élethű modellekkel küzdenek az eredményekért egyrészt az építés pontosságát vizsgáló műszaki bizottság előtt, másrészt a bójákkal kijelölt versenypályákon. A világbajnokság több kategóriában zajlik, köztük az elektromos-, gőzgép-meghajtású és élethű vitorlázattal működtetett hajómodellek kategóriájában, de megmérkőznek a valódi hajós eseményeket (pl.: történelmi tengeri csatákat) modellező bemutató csoportok is.

Hazánk 2011 után immár második alkalommal rendezheti meg e különleges sportág világversenyét, ahol az Egyesült Államoktól Németországon és Oroszországon át Kínáig a világ legjobb modellépítői vesznek részt. Mindez a sportág hazai művelői és a versenyzésre alkalmas magyarországi környezet iránti megbecsülés jele. A szervezés feladatát a Magyar Modellező Szövetség, Egyesületünk valamint a Csepeli Weiss Manfréd Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium Modellező Klubja látja el.

A kicsiknek, nagyoknak egyaránt látványos szórakozást biztosító verseny programját idén további rendezvények - a Némethy Georgina festőművész (http://www.blouinartinfo.com/artists/george-nemethy-133084) hajóportréiból nyílt kiállítás és a Blue Moon Együttes fellépése - kísérik. A részletes program megtalálható a rendezvény honlapján: http://www.navigawm2015.hu/

A továbbiakban rövid áttekintést adunk a NAVIGA-versenyekkel kapcsolatos főbb tudnivalókról:

A világ hajómodellezői egyetlen világszövetség alá tömörülnek, ez a NAVIGA. Legyen az makett hajó, modellhajó rádió távirányítású motorcsónak, vagy vitorlás az itt mind megtalálható, természetesen külön szekciókra szétválasztva. Ezek a szekciók külön-külön rendezik a legnagyobb nemzetközi megmérettetésüket: a világbajnokságot.

Az élethű hajómodellek versenye két részből áll, egy műszaki vizsgából, és egy vezetési gyakorlatból.

A műszaki vizsgán a bizottság ellenőrzi a dokumentációknak megfelelő építést, a festés, kidolgozás minőségét, az alkatrészek részletességet, és ennek alapján 100 pontig terjedően értékeli a hajókat. A műszaki értékelésbe nem számítanak be azok az alkatrészek, amelyeket nem a versenyző épített.

Ezeket az alkatrészeket a műszaki bizottságnak be kell jelentenie, illetve a Modell Felmérőlapon a versenyzőnek szerepeltetnie kell. A vezetési vizsga általában két, ritkábban három időben elhatárolt futamból áll, amelyeken a fenti ábra szerinti pályán, a jelölt módon kell végighaladni, és a kikötődokkba beállni.

A vezetési gyakorlatot a NAVIGA szabályzata szerinti - az NS (Navigation Scale), rádió-távirányítású élethű hajómodellek számára tervezett - bójákkal kitűzött, háromszög alakú pályán bonyolítják le. A háromszög oldalain és szélein 1 m széles kapukat helyeznek el, amelyeken érintés nélkül kell áthaladni a megadott irányban. A starthelyről való indulás után az első kapu akár bal, akár jobb oldalról megközelíthető, azon áthaladva kezdődik az idő mérése.

1. kép: a NAVIGA versenypálya

Noha nem sebességi modellezésről van szó, mégis meghatározott, 7 perces időhatáron belül kell teljesíteni a futamot. Az idő túllépése esetén ugyan érvényes pályát teljesít a versenyző, de csak az addig teljesített kapuk pontszámai kerülnek rögzítésre.

Az utolsó kapun áthaladva a pálya közepére kerül a hajómodell, innen az első kapun át, tolatva kell a pályát elhagynia. Utolsó feladatként a starthely előtti jelképes kikötőbe való beállással kell a maximum 7 perces futamot befejezni. A kikötőbe való beállás csak egyszer végezhető el.

A kikötés befejezését az irányítókészülék felemelésével kell a versenyzőnek jeleznie, ezt követően a modell 3 másodpercig nem érintheti a kikötőt. A kikötő szélességét mindig az éppen pályán haladó hajó szélességéhez igazítják, a modell szélessége + 200 mm adja a kikötő méretét.

Magyarországon évente 8-9 versenyt (ún.: bajnoki futamot) rendeznek. Budapest, Székesfehérvár, Szeged a leglátványosabb helyszínek.

2. kép: műszaki vizsga, vezetési gyakorlat és a bólyák közötti áthaladás

A hajómodellek kategóriái

A Világbajnokságon a NAVIGA F2, F4, F6, F7, DS, és NSS csoportjaiba tartozó hajómodellek fognak versenyezni.

 Az F-NS modellkategória a következő modellcsoportokra és –osztályokra oszlik:

• Az F2 csoport: Az eredetivel minden részletében megegyezo, helyes méretarányú hajómodelleket tartalmaz, amelyeket a technikai dokumentációban bizonyított módon előre gyártott alkatrészek felhasználása nélkül építettek.
  • Az F2-A osztály: Az eredetivel minden részletében megegyező, helyes méretarányú hajómodelleket tartalmaz, amelyek maximum 900 mm hosszúak.
  • Az F2-B osztály: Az eredetivel minden részletében megegyező, helyes méretarányú hajómodelleket tartalmaz, amelyek hossza 900 mm és 1400 mm közé eshet.
  • Az F2-C osztály: Az eredetivel minden részletében megegyező, helyes méretarányú hajómodelleket tartalmaz, amelyek hossza meghaladja az 1400 mm-t.

•  Az F4 csoport olyan modellhajókat tartalmaz, amelyeket építőkészletbol illetve előregyártott alkatrészekből építettek, valamint olyan modelleket, amelyek egy hajó alaptulajdonságait hordozzák és szemmel láthatóan befejezett állapotban vannak.
  • Az F4-A osztály: Olyan modellhajókat tartalmaz, amelyeket építőkészletbol illetve előregyártott alkatrészekből építettek, valamint olyan modelleket, amelyek egy hajó alaptulajdonságait hordozzák és már csak a működési vizsgálaton kell átesniük.
  • Az F4-B osztály: Olyan modellhajókat tartalmaz, amelyeket építőkészletbol illetve előregyártott alkatrészekből építettek, és amelyeknek még működési és építési vizsgálaton kell átesniük.
  • Az F4-C osztály: Műanyag fröccsöntött modelleket illetve a kereskedelemben szokásos építokészletekből illetve alkatrészekből összeállított modelleket tartalmaz, amelyeknek még működési és építési vizsgálaton kell átesniük.

• F6/F7 csoport:
  • F6/F7 osztályban vannak az eredetivel megegyező, illetve ahhoz hasonló hajó- és csónakmodellek csapatmanőverekhez (F6 osztály) vagy
  • egyéni manőverekhez (F7 osztály),
  • valamint olyan szerkezetek, amelyek a hajó- és csónaktípussal oksági összefüggésben vannak. Pl. úszódaruk, olajfúró-szigetek, kikötői rakodó-berendezések, szívó- és vödörláncos kotrógépek és hasonlók.

• Ds csoport Az eredetivel megegyező vagy ahhoz hasonló csavar-, oldalkerék vagy farkerék meghajtású gőzhajómodellek. A meghajtásnak kifogástalanul működőképes, egy- vagy többhengeres dugattyús gépnek vagy gőzturbinának kell lennie. Az egyhengeres és expanziós motorok esetén a holtpont leküzdésére megengedett az elektromos indítás-segítő alkalmazása.
  • DS - A (Expert): Az eredetihez hű, helyes méretarányú hajómodellek, amelyek a technikai dokumentáció szerint előre gyártott alkatrészek felhasználása nélkül készültek, és amelyek saját építésű, gőzfejlesztőt is tartalmazó meghajtással vannak felszerelve.
  • DS - B (Standard): Olyan hajómodellek, amelyeket előre gyártott alkatrészekből vagy építőkészletből építettek, és gyári vagy saját készítésű, gőzfejlesztőt is tartalmazó meghajtásuk van.

• F-NSS csoport Az eredetihez hasonló, vagy azzal teljesen megegyező tetszőleges arányú vitorláshajó-másolatok. Az eredetihez való hűséget vizsgálják az építés értékelésekor.
  • F NSS-A osztály: Magas felépítésű vitorlás hajók.
  • F NSS-B osztály: Magas felépítésű vitorlás hajók, luggervitorlázattal.
  • NSSC osztály: Latin vitorlázatú hajók.
  • NSS-D osztály: Több törzsű és különleges meghajtású hajók

Szeretettel várjuk Önt is a 2015. évi világbajnokságra!

Török András művelődéstörténész, közíró és Wachsler Tamás a Kossuth tér felújítására indított Steindl Imre Program vezetője közreadta új könyvét, amely az Országgyűlés Hivatala és az Osiris Kiadó együttműködésében jelent meg a 2015. évi könyvhét alkalmából „A nevezetes magyar Országház és a tér, ahol áll” címmel.

A Kossuth tér 2013-2014 közötti nagy átépítéséhez kapcsolódóan a magyar törvényhozás épületét megújult környezetében bemutató kötet a közismert tényeken túl 323 fotó (Wachsler Tamás felvételei), 122 archív kép és 18 magyarázó ábra segítségével igyekszik közelebb hozni az olvasókhoz az Országgyűlést. Eközben izgalmasan érzékelteti az Olvasókkal a tervezés, az építés, a XX. század eleji használatba vétel és a mai működés körülményeit, a  XIX. század legvégén épült hatalmas, ahogy a szerzők fogalmaznak "különleges, semmihez sem hasonlítható, szánt szándékkal elképesztésre törekvő, cifra, régi épületet".

Külön öröm és megtiszteltetés a számunkra, s a LAJTA Monitor Múzeumhajón dolgozó valamennyi hajóimádó szervezet és magánszemély számára, hogy az ízléses kivitelű, nagyszabású (már az 1 700 g súlyával is tekintélyes) kötet méltó módon – és az adott terjedelmi korlátok között teljes körűen – emlékezik meg a LAJTA Monitor Múzeumhajóról is, amely tagtársunk, egyben a cs. és kir. Dunaflottilla Hagyományőrző Egyesület vezetője, dr. Margitay-Becht András kezdeményezésére az Országgyűlés épülete előtt nyert elhelyezést, s ennek keretében a felújításában együttműködő szervezetek és személyek, köztük a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Zoltán Gőzös Közhasznú Alapítvány és egyesületünk tagjainak a munkájáról is megemlékezik.

A hajóról szóló fejezetben a szerzők felhasználták egyesületünk elnöke, dr. Balogh Tamás LAJTA Monitorról készített hosszmetszeti rajzát (http://lajtamonitor.hu/Media/Lajtamonitor/hu_HU/kepek/illusztraciok/attekinto-rajz.jpg), amely a hajó fedélzetén berendezett kiállításon is látható, s amelyet a National Geographic Magyarország Magazin is közölt a hajó 2010. évi ünnepélyes újrakereszteléséről szóló cikkében (http://hajosnep.hu/Media/Default/hu-HU/aktualis/2013/national-geographic-szuletesnap/sms-leitha-a-monarchia-utolso-hadihajoja.pdf).

Külön köszönjük Török András úrnak, amiért a hajóról írott fejezet szövegét – amelyhez az egyesületünk LAJTA monitornak dedikált honlapján (http://www.lajtamonitor.hu/) fellelt információkat is forrásként használta fel – a megjelenés előtt egyesületünk elnökével is egyeztette.

Köszönjük a körültekintő munkát és gratulálunk a szépen sikerült kötethez!

További információk a szerzőkről:

http://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%B6r%C3%B6k_Andr%C3%A1s_(m%C5%B1vel%C5%91d%C3%A9st%C3%B6rt%C3%A9n%C3%A9sz)

http://welovebudapest.com/budapest.nevezetessegei/az.epulo.kossuth.ter.wachsler.tamas.fotoi

http://www.parlament.hu/kepviselo/elet/w332.htm

További információk a Kossuth tér átépítéséről:

http://nemzetfotere.hu/steindl_imre_program.htm

További információk a kötetről:

https://www.facebook.com/events/1393382820992014/

2015. május 28-án cikk jelent meg a Délmagyarország című szegedi helyi lapban arról, hogy a tápéi kikötővel szemben felhalmozott tartozásaira tekintettel felszámolják a 2012-ben elsüllyedt és azóta a fő fedélzet szintjéig lebontott Szőke Tisza gőzös legújabb tulajdonosát, a bontását is végző Ferro Totál Kft-t, de a hajó védetté nyilvánított alkatrészeivel (a még mindig víz alatt lévő értékeket nem számítva) minden rendben.

(forrás: http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/felszamoljak_a_szoke_tisza_legujabb_tulajdonosat/2431396/)

A cikk beszámol arról, hogy a hajót 2012-ben ideiglenes védelembe vevő, majd végül csupán egyes alkatrészeit védelemben részesítő Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) jogutódja, a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ munkatársai 2015. május 4-én helyszíni szemlét tartottak, amelyen meggyőződtek arról, hogy – úgymond – „Az árbocrúd, az árboctalp, a kéménybillentő mechanika, a horgonycsörlő és a szellőzőkürtő biztonságban várja további sorsát. Megállapították, hogy a bontási munkálatok részben befejeződtek, de a víz alatt lévő részek kiemelése még nem történt meg”.

A hajó ideiglenes védelméről szóló adatok az alábbi linkre kattintva láthatók:

http://muemlekek.info/media/dokumentum/szoke-tisza/Szoke-Tisza-Koh-adatlap.pdf

A végleges műtárgyvédelmi határozat az alábbi linkre kattintva megtekinthető:

http://szegedpanorama.blogspot.hu/2012/10/egy-hajo-halala-mi-marad-meg-szoke.html

 A „Délmagyarország” fenti cikkében közölt állítások bíztatók, de mit is jelentenek pontosan?

Emlékeztetőül:

2012.08.17-én az akkori KÖH – a szakvélemény adására kirendelt Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum szakvéleménye és a Kulturális Javak Döntőbizottsága állásfoglalása alapján – a hajó egészének védelembe vételét elutasította, s csupán egyes műtárgyak részleges védelembe vételéről döntött. Nincs információ arról, hogy a szemrevételezésből levont következtetéseken túl milyen tényeket (mérési adatokat, költségvetést, stb.) vettek figyelembe a döntésnél és, hogy a helyszíni szemléken, valamint a döntés előkészítésében és meghozatalában részt vett-e olyan személy, aki a SZŐKE TISZA szempontjából releváns, a hajóépítésben, -gyártásban és -javításban kellő anyag-, technológia- és típusismerettel, illetve megfelelő referenciákkal és megelőző gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezik.

A KÖH Műtárgyvédelmi Irodája által 2012. augusztus 17-én kiadott, 401/148-32/2012 ikt. számú határozata mindenesetre a „védett műtárgyegyüttes” részeként a következő tárgyakat nyilvánította védetté: 

1) árbocrúd, árboctalp

2) kéménybillentő mechanika

3) horgonycsörlő

4) szellőző kürtő

5) 3 hengeres expanziós gőzgép (háromhengeres Compaund gőzgép) dugattyú, henger, rúd, hajtórúd

6) kormánymű-kormányrendszer

7) kormánylapát

8) gőz-segédkormány

9) lapátkerék-tengely és tengelycsapágyazás

10) a gép gyártmánytáblája 

Ezen túlmenően a határozat szó szerint a következőket tartalmazza: „a menthetetlen értékek teljes körű dokumentálása javasolt (hogy, ha kell, lehetséges legyen újraalkotni őket)”.

A határozat a védetté nyilvánított műtárgy-együttest az örökségvédelmi bírság megállapításának szempontjából a IV. kategóriába sorolta (vagyis a 191/2001. (X. 18.) Korm. rendelet 4.§ d) pontja szerint a bírság összege a védett műtárgy forgalmi értéke és az okozott kár függvényében 250 M Ft-ig terjedhet). 

Mi a helyzet?

A Délmagyarország idézett cikke szerint „a kibontott, megmentésre szánt részekből több darab a Mahart Tiszayacht Kft. csarnokaiba kerül”, míg „a mai napig víz alatt rozsdásodik […] a megmentésre előírt háromhengeres gőzgép […], a kormánylapát, valamint a kormánymű-kormányrendszer”.

Arról, hogy „megmentésre szánt részekből több darab” talányos megfogalmazás pontosan milyen alkatrészeket jelölhet azok közül, amelyek a Mahart Tiszayacht Kft. csarnokaiba kerültek, közelítő tájékoztatást kaphatunk a szegedi városi televízió 2013. december 24-i adásából, amely a helyszínen készült, s abban 00:57-01:08 között feltűnnek a szerencsétlen sorsú gőzhajó egyes alkatrészei is. 

(forrás: http://vtvszeged.hu/hun/s_!news/i_szeged_2/i_gozerovel_epul_a_kisfaludy_lapatkerekes_gozos_szeg_11629/t_G%C5%91zer%C5%91vel%20%C3%A9p%C3%BCl%20a%20Kisfaludy%20lap%C3%A1tkerekes%20g%C5%91z%C3%B6s%20Szegeden/)

A felvételeken azonban a Mahart Tiszayacht Kft. csarnokában csupán a SZŐKE TISZA egykori díszlépcsőházának míves kovácsoltvas korlátja, valamint a nagyszalon metszettüveg-betétes, fából készült lengőajtói láthatók. Ezek a tárgyak – noha kétségtelenül a SZŐKE TISZA-ról származnak – nem képezik részét a határozatban felsorolt védett műtárgy-együttesnek. 

Az a személy ugyanis, aki annak idején szakértőként javaslatot tett a KÖH számára a hajó védelembe vételre érdemes alkatrészeinek körére, a hajóval egykorú, értékes (a korabeli hazai vasművességnek a száz évvel ezelőtti hajókon alkalmazott művészi alkotásait a legmagasabb fokon reprezentáló) kovácsoltvas korlátot például nem javasolta védelembe venni. A semmilyen értéket sem képviselő (a hajóval nem egykorú, hanem az 1960-as évekből származó, sorozatban gyártott, hajlított profilú) árbocrudat és árboctalpat viszont igen…

Arról, hogy a valóban védelembe vett tárgyak hol vannak (ténylegesen és teljes körűen – hiánytalanul és megfelelő állapotban – megvannak-e), a Délmagyarország cikkében szereplő állításon kívül semmilyen információ (pl.: fotó, stb.) nem áll rendelkezésre. 

Egyes védetté nyilvánított tárgyakról azonban biztosan tudjuk, hogy már nincsenek meg.

2012.09.26-án ugyanis megkezdődött a hajó bontása. Bár a KÖH határozata kitért rá, mégsem került sor a menthetetlen alkatrészek teljes körű dokumentálása, olyan részletességgel, ami biztosíthatta volna, hogy a megsemmisülő részek szükség esetén újraalkothatók legyenek. A hajótestből kiemelt tárgyak, a hajó építésének egykori technológiája, az egyes alkatrészek illesztése, megmunkálása, a köztük lévő szerkezeti kapcsolatok tervszerű dokumentálása így elmaradt. A hajó bontásának körülményei az épségben kiemelendő részek biztonságának garantálása szempontjából sem voltak ideálisak, így nem lehet kizárni, hogy a KÖH határozatában szereplő tárgyak is helyrehozhatatlanul károsodtak.

A veszélyeztetettséget több körülmény okozta: 

1) Tudomásunk szerint nem volt egyértelműen – a bontást végzők számára is félreérthetetlenül (pl. fotókkal) – azonosítva az, hogy mit kell épségben kibontani, illetve az, hogy a védett tárgyakat hogyan kell úgy kibontani, hogy utólag még fel lehessen használni őket. Ilyen információkat a KÖH határozata sem tartalmazott.

2) Tudomásunk szerint nem volt olyan – folyamatosan a helyszínen tartózkodó – művezető, aki a bontásért felelős művezetővel együttműködve a védett kulturális javakért lett volna felelős (képes lett volna azokat felismerni, eltávolításuk, elszállításuk és őrzésük módjára nézve szakszerű intézkedéseket kiadni és a végrehajtásukat érdemben segíteni). 

Emiatt több olyan tárgy sérülhetett, megsemmisülhetett, ami a védési határozatban védettként szerepel.

A kéménybillentő mechanikával például biztosan ez a helyzet.

A kéménybillentő mechanika eredetileg 5 részből állt: 

1) Billenőkar (kéményenként 2 db)

2) Csapágy (kéményenként 2 db)

3) Ellensúly (kéményenként 2 db)

4) Billentőkábel vagy –lánc (kéményenként 1 db)

5) Kábel- vagy lánccsévélő kézikurbli (kéményenként 1 db) 

Információink szerint az 5 részből ma már csak egyetlen egy – a kéménybillentő kábeleket felcsévélő 2 db kézikurbli közül az egyik – van meg. Vajon mit lehet ezzel még kezdeni? 

A védési határozatban azonosított kormánymű-kormányrendszer szintén egy több részből álló, összetett mechanikus rendszer. Erről viszont azt írja a Délmagyarország cikke, hogy a víz alatt rozsdásodik. Ehhez képest a Délmagyarország 2013.11.17-i cikkében a kormányrendszer egyik eleme (a kormányoszlop és az azt rögzítő, kékre festett, két emelet magas szegecselt acél-keret) látható levágva és a partra emelve.

(forrás: http://www.delmagyar.hu/tudosito/geza_es_a_partra_vetett_szoke_tisza_reszlet/2358053/).

Mi hát az igazság?

A KÖH védési határozatában nevesített kormányrendszer tartozékai mindenesetre a következők: 

1) a kormánykerék, a gőz-segédkormány és áttételrendszere (ezek tényleg a roncson vannak, a vízben állnak),

2) a teljes vonórudas vezérmű-rendszer és közlőművei – rudak, láncok, spannerek és csigák, stb. –, amelyek a kormányos mozdulatát a kormánytól a taton elhelyezett kormányműig továbbították (ezek a roncson már nem láthatók, ismeretlen helyen vannak – ha megvannak egyáltalán).

Amennyiben a bontást végző munkások nem ismerték fel ezeket az alkatrészeket (hiszen senki sem magyarázta el nekik, s a KÖH határozata sem azonosította a kellő egyértelműséggel, hogy mik is ezek), a védett műtárgyak sérülése, megsemmisülése nem kizárható… 

Ez a hajókkal kapcsolatos műtárgyvédelem mai magyar valósága, s ezért olyan fontos, hogy a védelmet elrendelő szerv valóban hiánytalanul megtalálta-e az összes védetté nyilvánított műtárgyat. 

Mit lehet tenni?

A SZŐKE TISZA gőzössel már semmit: hiszen ami elpusztult, az elpusztult (ezen sem bírság, sem más egyéb nem változtat). Azonban a hajó – mint afféle „állatorvosi ló” – esete egy sor súlyos műtárgyvédelmi problémára rávilágított, amelyek az összes, még fennmaradt hajózási műszaki emlékünket veszélybe sodorhatják:

1. A hajók – mint többszörösen összetett (speciális fizikai tulajdonságokkal rendelkező és rendkívül specializált mérnöki szaktudást feltételező) műszaki alkotások – műtárgyvédelmi szempontú kezelése olyan (elsősorban műszaki, másodsorban hajózástörténeti) szaktudást is feltételez, amelynek a megléte az erre rendelt állami szervektől nem szükségképpen elvárható:

- A hivatalban így nem áll rendelkezésre sem a megfelelő hajóépítő mérnöki, sem a hajózás teljes történetére kiterjedő hajózástörténeti szaktudás.

- A hiányzó szaktudás „kívülről” történő beszerzése (külső szakértő megbízása) sem feltétlenül megnyugtató, hiszen a rutinszerűen szakértőnek felkért Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum is legfeljebb a szükséges történeti tudással rendelkezik, de hajóépítő mérnöki szaktudással és a szükséges gyakorlati (hajóépítési, üzemeltetési, mentési, stb.) ismeretekkel nem.

2) A fentiekre tekintettel célszerű lenne:

- hajóvizsgálat esetén a szakvélemény adására való jogosultság (végzettség, szakismeret ÉS gyakorlat, referenciák, stb.) egyértelmű és egységes szabályozása

- hajóvizsgálat esetén a szakvélemények kötelező minimális tartalmának egyértelmű és egységes szabályozása annak rögzítésével, hogy melyek azok a kérdések, amelyekre egy szakvéleménynek minimálisan kötelező kiterjedni (pl.: a lemezvastagság-mérési jegyzőkönyv, ultrahangos anyagvastagság-mérési jegyzőkönyv, üzemeltetés esetén üzleti terv és cash-flow analízis, mentési terv és költségbecslés, stb.)

3) A hajóvizsgálat specialitásaira tekintettel szerencsés lenne egy csak hajókra vonatkozó, a védelem mértékét a hajók jelentősége szerint specifikáló önálló műtárgyvédelmi klasszifikációs nómenklatúra és az ahhoz kapcsolódó joghatások rendszerének bevezetése az angol minta alapján (pl.: a kisebb jelentőségűtől a fontosabb felé haladva: „öreghajók”, „muzeális hajók”, „a nemzet számára kiemelt fontosságú hajók”). 

A műtárgyvédelmi eljárásokban résztvevők ugyanis pusztán általános művészettörténeti szakismeretek alapján biztosan nincsenek abban a helyzetben, hogy a hajózási-műszaki dokumentációk szakmai tartalmát (helyes vagy helytelen, megalapozott, vagy alaptalan minőségét) megítélhessék. A hatályos jogszabályok keretei között ugyanakkor – ahogyan azt a SZŐKE TISZA esete is bizonyítja – még külső szakértő felkérése esetén is minden további nélkül előfordulhat az, hogy egy felbecsülhetetlen eszmei értékű (típusában a világon a legeslegutolsó, közel 100 éves) hajó lebontását anélkül engedélyezik, hogy a szerkezetének állapotát, az azt alkotó anyagok fizikai jellemzőit tényekkel, adatokkal alátámasztva megismernék. (A szemrevételezés ugyanis csak akkor tekinthető a megismerést garantáló megbízható eljárásnak, ha az anyag szerkezeti jellemzői szabad szemmel is jól láthatók, ám ha nem ilyenek, mérésre van szükség, amit paraméterezni kell és az egyes paraméterek jelentését meg kell adni. Magyarországon a hajók műtárgyvédelme kapcsán jelenleg semmi ilyesmire nincs szükség, a megalapozott állásfoglaláshoz szükséges hajózástörténeti, hajószerkezettani információk, anyagismeret és gyártási technológia, stb. ismerete ma egészen egyszerűen nem elvárás)!

Amíg ez a helyzet fennmarad, addig védelemre szoruló értékeink szakszerű megőrzésére (és az ahhoz fűződő közérdek érvényre juttatására) az egyetlen reális esélyt csak az jelentheti, ha a szakvélemény-adás rendje és a szakvélemények tartalma egyértelműen meghatározásra kerül úgy és olyan mértékben, hogy a műtárgyvédelmi eljárás minden résztvevője számára képes legyen a megalapozott döntés lehetőségét biztosítani.

A terület relatív szabályozatlansága folytán hajózási értékeink rohamos pusztulása megy végbe, s a csekély számban még fennmaradt értékek megőrzése is kétséges.

A hátrányos helyzet előnyös megváltoztatására lehetőséget teremthet, ha a hajókkal összefüggő műtárgyvédelmi eljárások szakmai konzultációs folyamataiba a hajózási értékek megóvásában ténylegesen közreműködő – gyakorlati ismeretekkel rendelkező –, illetve a hajózástörténeti kutatás, ismeretgyűjtés és –terjesztés terén aktív és megfelelő eredményeket elérő (hazai és külföldi szaklapokban rendszeresen publikáló, illetve önálló kiadványokkal, kötetekkel jelentkező, kiállításokat, előadásokat, TV- és rádióműsorokat szervező) civil szervezeteket is bevonják. Ez mindenképpen szélesítené a műtárgyvédelem hatósági szereplői számára rendelkezésre álló, a munkájukat segítő adatok és információk körét, s talán ahhoz is hozzájárulhatna, hogy a műtárgyvédelemben megtestesülő közérdek a hajózási műszaki értékek megóvása terén is minél teljesebb mértékben érvényre juthasson.