Egyesületünk a GO Modelling-en Bécsben
2013.04.05. 15:12 Doki
Szólj hozzá!
Címkék: kiállítás
Újra kiadták Ferenc Ferdinánd útinaplóját...
2013.03.13. 13:02 Doki
...legalábbis erről tudósít a Múlt Kor portál: http://www.mult-kor.hu/20130306_kannibalokkal_uzletelt_a_vilagutazo_habsburg_tronorokos.
Magyarországon azonban helytelen ez a megfogalmazás, ugyanis az útleírást – amelyet a cs. és kir. Haditengerészet KAISERIN ELISABETH nevű cirkálóját 1892-1893 között tett világ körüli útjáról készített a trónörökös – Magyarországon soha nem adták ki korábban!
Az utazás ideje alatt készített – 15 vastag füzetre rúgó – kéziratot Max Wladimir von Beck, Ferenc Ferdinánd egykori tanára rendezte sajtó alá, és a Császári és Királyi Udvari és Egyetemi Könyvesbolt Kiadó jelentette meg 1895-ben Bécsben Tagebuch Meiner Reise um die Erde (Földkörüli utam naplója) címmel két kötetben. Egyesek szerint a leírást nem a rosszul fogalmazó Ferenc Ferdinánd, hanem maga Beck készítette, ezt azonban cáfolja a napló eredeti kéziratos példánya, amely Ferenc Ferdinánd kézírásával készült, s amelyben Beck csak stilisztikai kiegészítéseket tett. A napló magyarul teljes egészségben soha nem jelent meg, abból csak a kor nagy hetilapja, a Vasárnapi Újság közölt igen rövid részleteket. A fordítás elmaradását alighanem a főherceg magyarokkal szembeni közismert ellenszenve okozta: a hazai fordítók és szerkesztőségek igy tiltakoztak ellene.
Az idén 120 éve készült (és 118 éve kiadott) útleírást azóta csak egyesületünk elnöke, Dr. Balogh Tamás munkája révén ismerhette meg magyar nyelven a hazai közönség, aki terjedelmes részeket fordított le és tett közzé az eredetiből 2009-ben megjelent, a KAISERIN ELISABETH cirkálóról szóló könyvében (http://hajosnep.hu/konyvek-es-multimedias-kiadvanyok).
Az alábbiakban röviden összefoglaljuk a KAISERIN ELISABETH cirkálóval végrehajtott világ körüli utazás főbb eseményeit:
A KAISERIN ELISABETH vadonatúj hajó volt, s ez volt az első, avató útja. Az 1892-es utazás azonban több volt a szokásos külföldi – a kor terminológiája szerint ún.: „missziós” – utazásoknál: az uralkodó ugyanis hozzájárult ahhoz, hogy Ferenc Ferdinánd főherceg is világkörüli útra induljon a fedélzetén a szűkebb törzsével, nagyobb számú személyzetével és tanácsadóival.
Ferenc Ferdinánd első külföldi útját 1891 telén, Szentpétervárra tette. A nagyobb utazás gondolata 1892 májusa és júliusa között merült fel. Noha Rudolf koronaherceg halála után még Ferenc Ferdinánd apja, Ferenc József császár és király testvére, Károly Lajos főherceg volt a trónörökös, de Ausztria-Magyarországon mindenki számára világos volt, hogy a császárt valószínűleg Ferenc Ferdinánd követi majd a trónon.
Ekkoriban ébredt fel benne a vágy, hogy bebarangolja a világot – ahogy patetikusan írta – hogy a saját szemével lássa a különböző világrészeket, a sok távoli népet, szokást és kultúrát, az idegen államokat, alkotásokat.
Az is nyilvánvaló volt, hogy csak egyszer lesz lehetősége arra, hogy ilyen utazást tegyen, amelyen – úgy katonaként, mint Ausztria jövendő császáraként – felkészülhet jövendőbeli kötelességeire. A kezdet azonban nem volt egyszerű, mivel Ferenc József egyáltalán nem lelkesedett a világutazás gondolatáért és, mint méltánytalan kérést, megtagadta Ferenc Ferdinándtól a körutazásra vonatkozó engedélyt.
A császár és király állítólag azért nem akart hozzájárulni, mivel – úgymond – háza egy tagjának sem szokása ilyen utazásokon részt venni. (A rossz nyelvek szerint a tengertől való idegenkedése is közrejátszott a döntésben. 1869-es közel-keleti útján ugyanis a GREIF nevű lapátkerekes jacht fedélzetén a heves viharokban olyan tengeri beteg lett, hogy többé egyáltalán nem vállalkozott hosszabb tengeri utazásokra, csak – mint a fegyveres erők parancsnoka – kötelességtudatból vett részt egy-egy flotta-hadgyakorlaton.)
Ferenc Ferdinánd azonban nem hagyta annyiban és apja, valamint mostohaanyja, Mária Terézia főhercegnő, valamint Erzsébet császárné és királyné határozott közbenjárására a császár beleegyezésével együtt végül a vadonatúj KASIERIN ELISABETH cirkálót is megkapta.
A történészek egy része szerint más oka is volt az utazásnak: Ferenc Ferdinánd megrendült egészsége.
Csakhogy az anyjától, Mária Annunciáta Bourbon-Szicíliai hercegnőtől örökölt tuberkulózisa, amelynek tünetei már fiatalkorában is jelentkeztek, csak 1894 áprilisában törtek ki rajta teljesen. Ezen kívül apja, Károly Lajos leveleiben az egész 1892-es évben említést sem tesz a betegségről, még csak célzást sem tesz rá. Pedig Károly Lajos felettébb aggódó apa volt, jó tanácsaival mindig fia pártján állt, úgyhogy a fia egészsége egészen biztosan aggodalommal töltötte volna el. Valószínűtlen tehát, hogy a főherceg utazásának a hátterében az egészségi állapota állt volna.
A feltételezést mégis furcsa módon a főherceg életrajzírója, Eöttevényi Olivér is táplálta, amikor a világutazás valódi céljáról azt írta, hogy az a főherceg egészségi; elsősorban idegi, pszichikai állapotának javítását szolgálta:
„Amikor a tünetek – úgy látszik – már nagyon nyugtalanították, felkereste a bécsi egyetem híres belgyógyász professzorát, Schröttert, aki alapos vizsgálat és a szokásos górcsövi megállapítások után nyíltan megmondta neki, mi a baja, s megmondta azt is, hogy ha meg akar gyógyulni, akkor minél előbb teljesen ki kell kapcsolódnia rendes és hivatalos életmódjából. Feltétlen nyugalmat, tiszta levegőt kell élveznie és a megszabott koszton kell élnie. Ez előtt a súlyos diagnózis előtt ő is, meg az illetékes udvari hatóságok is azt hitték, hogy egy nagyobb tengeri út meghozza a javulást. Az uralkodó megparancsolta tehát, hogy az egyik hadihajót, a KAISERIN ELISABETH-et helyezzék útrakész állapotba, mert a főherceg több hónapig fog tartózkodni azon és egy földkörüli utat tesz. Hogy pedig a nagyközönség előtt az utazás ne legyen feltűnő, az utazás okául nyilvánosan azt mondták, hogy a főherceg tanulmányutat tesz, ismeretei kibővítése céljából.”
Így a tengeri utazásban még részt vettekkel és a rendszeresített személyzettel együtt 459 fő tartózkodott a hajón. A cirkáló parancsnoka lovag Alois Becker sorhajókapitány volt. Érdekességként: a tisztikarban magyarok is voltak: Reményi Ferenc sorhajózászlós, Mallinárich Jenő sorhajózászlós és a trónörökös környezetéből tótprónai és blatnyiczai Prónay Gyula huszár főhadnagy a 11-es huszárezredből, aki mint szolgálattevő kamarás kapott beosztást. Megjelenése mulatta a bécsi lapokat: „…nagyon helyes, ha a trónörökös egy magyar embert is visz magával, mert ha az utazás valamelyik jelenetéről majd fényképet közöl egy-egy illusztrált lap, s azon nem lesz látható magyar ember is, akkor ez bizonyosan egy magyar miniszter bukását okozza.”
Ferenc Ferdinánd az indulás előtti napon, 1892. december 7-én Triesztben szállt hajóra.
Ez volt a főherceg első karácsonya, amelyet családjától távol töltött. Rendszeres munkával próbált küzdeni a rátörő honvágy ellen. Eleinte csak a kabinját igyekezett barátságosabbá tenni: festményeket és fotográfiákat akasztott a falra, fegyvereit tisztogatta és gazdag útikönyvtárát rendezgette (a felkeresendő országokról és tájakról szóló minden fontos könyvet és útikalauzt jó előre beszerzett). Később pedig felvette azt a szokást, hogy minden nap délután öt órakor leült az íróasztalához és levelet irt a szüleinek, esténként pedig az utazásról szóló naplóját vezette. Külön útikönyv kiadását tervezte, ezért utazása minden helyszínét és élményét gondosan lejegyezte abba az írómappába, amit karácsonyra kapott a mostohaanyjától, Mária Terézia főhercegnőtől.
Bár Ferenc Ferdinánd világutazása csak egy volt a dinasztia szokványos utazásai közül, a Monarchia hadiflottája ezzel bizonyította, hogy távoli útjai egyszerre szolgálják a diplomácia, az erődemonstráció és a tudomány céljait.
A világutazás tudományos eredményeit a mai kutatók így summázzák: „… Ferenc Ferdinánd trónörökös útja a bécsi Belvedere palotában rendezett, a világkörüli úton szerzett gyűjteményt bemutató kiállítással fejeződött be. A kiállítást bemutató ismertetőfüzet közel száz oldal terjedelmével és több kiadásával már érzékelteti, hogy az utazás folyamán a főherceg és környezete – a protokolláris feladatok mellett – tudományos gyűjtőmunkát is végzett. A magyar földrajzi szakirodalomban a kor vezető geográfusainak egyike, Berecz Antal méltatta a kiállítást. Ennek állattani részéről a következőket közölte:
»… Számszerint ki van állítva: emlős állati gerezna 350; koponya és agancs 200, madárgerezna és kitömött madár 2000, rovarok 1200 faj 3600 példányban; crustaceák, myriopodák és arachnoidák 140 faj, 500 példányban; halak és reptiliák 160 faj 300 példányban; molluskák és cephalopodák 600 faj, 5500 példányban; korallok 1000 példányban… « [Crustaceák: rákok, myriopodák: ezerlábúak, arachnoidák: pókszabásúak, reptiliák: hüllők molluskák: puhatestűek, cephalopodák, lábasfejűek.]
E viszonylag bő állattani gyűjtemény mellett a kiállítás nagy részét néprajzi tárolók foglalták el. Azt kell mondanunk, hogy Ferenc Ferdinánd és kísérete mindent összeszedett, amit csak lehetett; mindennapi tárgyakat éppúgy, mint vallási kegyszereket. Erre utaltak a már említett Berecz Antal sorai, aki a kiállítás egy részéről így irt:
»… A VII. terem majdnem kizárólag jávai tárgyakat tartalmaz; a VIII. terem tárgyai pedig Nias-ból valók és Szingaporéban vásároltattak. Nias egy kis sziget Szumatra nyugati partján s arról nevezetes, hogy lakossága érdekes sajátságos culturával bir, a melyben némi hasonlóság látszik az emberevő batták culturájához. A falakon fegyverek függnek, különösen lándzsák s ezek között találunk olyanokat is, melyeknek széle fürészszerű s melyek Szumatra délnyugati partja mellett fekvő Engano sziget lakóitól származnak.
Érdekesek itt a kifüggesztett kardok, saját szerűleg metszett állatfejet ábrázoló markolatokkal, továbbá a favértek Dél- és Éjszak Niasból. Ezen felül vannak itt háncsból szőtt különféle szeméremtakarók, bamubuszból készült zeneeszközök és dobok; nagy számú faragványok, melyek többnyire ősöket ábrázolnak, és állat alakok, melyek vallási czélokra szolgálnak. Láttunk itt battairással háncsra irt könyvet, mely a Szumatra szigetén a Tobohtó mellett lakó emberevő battáktól származik…«.” (forrás: Nagy Miklós Mihály: Boldog békeidők haditengerészei, Kornétás Kiadó, 2003. Budapest, 288. o.)
A főherceg 13.729 tengeri mérföldet tett meg útja során és összesen 305 napig volt úton. Életre szóló élményeket szerzett, hiszen egy olyan ember számára, aki az európai életstílusban nevelkedett, egy ilyen világutazás csupa újdonságot jelent: idegen népeket, ételeket, étkezési szokásokat, ruhákat és lakberendezést, egyszóval mindent. Triesztből Indiába, Indonéziába, Ausztráliába, Japánba és Észak-Amerikába vezető útja élete meghatározó emléke maradt, amelynek hatására ráadásul a flotta fejlesztésének is elkötelezett hívévé vált és haláláig az is maradt.
A tengerészélettel kapcsolatos benyomásait jól kifejezi írása néhány bensőséges sora: „Esténként a tisztikar tagjai, mint általában, összegyűltek a fedélzeten Néhányan korábbi útjaikon átélt érdekes történeteket adtak elő. A hosszú tengeri utazás, az állandó együttlét a hajón, mindenkit közelebb hozott egymáshoz, a bajtársias élet pedig megerősített bennünket és a rég várt pihenés érzését nyújtotta. Az ember szerencsés, ha olyan kellemes körbe kerülhet, mint én, amikor az ELISABETH-re behajóztam s úgy érzi, mintha egy nagy család tagjává válna, amelynek örömében és bánatában is osztozik. ezután”.
A mellékelt térkép teljes méretben megtekinthető egyesületünk „Haditengerészetünk Emlékei” c. időszaki kiállítását bemutató tablók között az alábbi linkre kattintva elérhető kötet 46-47. oldalán: http://hajosnep.hu/Media/Default/hu-HU/tevekenyseg/kiallitasok/2009/haditengereszetunk-emlekei/haditengereszetunk-emlekei-konyv.pdf.
Szólj hozzá!
Frissített 2013-as eseménynaptár honlapunkon
2013.02.28. 22:05 TIT HMHE
Felkerült a frissített eseménynaptár honlapunkra, benne az összes jelenleg ismert egyesületi programmal. Kérjük a tagokat, hogy ha hibát találnak a naptárban azt jelezni szíveskedjenek!
Szólj hozzá!
Címkék: eseménynaptár tit hmhe
Egy esztendeje süllyedt el a SZŐKE TISZA
2013.02.26. 21:37 Doki
Az évfordulón kötelességünknek tartjuk, hogy visszatekintve egyfajta értékelést adjunk, valamint, hogy képet adjunk az érdeklődőknek a jelenlegi helyzetről és azokról a körülményekről, amelyek a lehetséges jövőt befolyásolhatják.
2012. október 1-én adtunk hírt utoljára a SZŐKE TISZA gőzösről. Akkor a bontás megkezdéséről számolhattunk be, amely mára – sajnálatos módon – csaknem a végére ért. A hajótest ugyan még egyben van, de bontás közben a fő kereszttartókat átvágták, ezért (a megfelelő torziós mérések hiányában) egyelőre nem lehet kizárni, hogy a ferde rézsűn ülő hajótest megcsavarodott (a hajótestek csavarodása nem javítható sérülés).
A mai napig nincsenek meg azok a mérések, amelyeket egyesületünk kezdettől fogva szorgalmazott: nincsenek lemezvastagság-mérési adatok, nincsenek a szerkezeti elemeken (bordákon, hossztartókon, stb.) elvégzett anyagvastagság-mérési adatok, nincsen a jövedelem-termelő képességet vizsgáló üzleti terv. Ezen adatok ismerete nélkül a hajó sorsáról sem szabadott volna dönteni (pláne nem lehetett volna engedélyt adni a lebontására).
Ráadásul a maradék további sorsa is alapvetően ugyanezektől az adatoktól függ (nélkülük még a kiemelést sem lehet megtervezni – nem lehet megválaszolni például olyan egyszerű kérdéseket, mint, hogy hol, mely pontokon kezdhetik emelni a hajót a darukkal, stb.)! Vagyis azzal, hogy soha, senki nem végeztette el ezeket a méréseket, végeredményben nem nyertek semmit, mert – ha meg akarják menteni a hajót – változatlanul ugyanezeket a méréseket kell elvégezni. Épp’ csak mára már lebontották a hajó nagy részét (vagyis sokkal kevesebb az, ami még megmenthető)!
Ebből a szempontból az elmúlt egy évben egyesületünk által a hajó érdekében végzett tevékenységek jórészt eredménytelenek maradtak (illetve csak pillanatnyi eredményeket értünk el, amelyek a végeredményt azonban – sajnos – nem befolyásolták). Rajtunk kívül is sokan és sokszor foglalkoztak a hajóval – ám a leginkább virtuálisan (az internet kínálta eszközökkel – tényleges tevékenység helyett csupán gondolataikat, véleményüket megfogalmazva). Ez önmagában nem lett volna baj, sőt! Akár annak a civil összefogásnak is a katalizátora lehetett volna, amelyet a tűzvészben leégett angol CUTTY SARK példaszerű felújítása kapcsán vizionáltunk már a kezdet kezdetén. Értelmes párbeszédre azonban – kevés kivételtől eltekintve – sajnos a készség és a képesség is hiányzott….
Eközben a mai napig nem tisztázott, hogy mi okozta tulajdonképpen a hajó elsüllyedését. A süllyedés helyszínén működő kikötő üzemeltetőjének hivatalos magyarázata szerint: a hajótest oldalát a jég nyomta be. Ezzel a magyarázattal azonban egyszerre több probléma is van: egyrészt – amint azt Kárpáti Zoltán kimutatta - február 26-án olvadt és nem fagyott! Másrészt a hajótestet átvizsgáló búvárok sehol sem találtak a hajótest oldalán a jég szorításából eredő lékesedésre utaló sérüléseket.
Valószínűbb tehát az a Portás Csabától származó magyarázat, amely szerint – ha a fagyás okozta a bajt – a jégszekrény fagyásos sérülése miatt indult meg a hajót végül is elárasztó szivárgás. Bánsági Ferenc egyértelműen leírta, hogy a kondenzátor-szívócsonk vagy egyéb víz alatti kimenő csővezetékek jégszekrény-fagyása hogyan okozhatta a hajó elsüllyedését. A gőzhajók víz alatti drenage-rendszerének (azaz csőhálózatának) kimenő-, illetve beeresztő vezetékeit a téli ún. „hidegreállítások” alkalmával rendszeresen fagymentesítik. Ehhez a többállású váltócsapoknál megbontják a vezetékeket és igyekeznek minél több, az üreges részeket kitöltő, gépzsírral át-itatott kenderkóc-gombócot a csövekbe tömni, annak megakadályozására, hogy a csőben jég képződhessen, ami szétrepeszthetné az öntvényházakat és csöveket. A hajó 1975-ben elvégzett utolsó „hidegre állítása” óta ezek a víz alatti részeken elhelyezett fagybiztosító dugók funkciójukat veszthették (a zsír-kóc keverékből álló „dugó” ugyanis néhány év alatt magától emulgeálódik). Így a „fagyásos magyarázat” nem kizárható (helytállóságát azonban csak – a jelenleg még víz alatt álló – jégszekrények átvizsgálása bizonyíthatja). Addig ismét csak az a „baj”, hogy a kérdéses napon nem fagyott, hanem olvadt…
A harmadik lehetséges süllyedési ok sokkal prózaibb (Balogh Tamás, 2012. április 28.): a hajón a matrózszállás ablakai tárva-nyitva voltak (törés vagy hiány miatt). Így, amikor a hajót a partközelbe (sekély vízbe) vontatták (!), apadáskor kifutott alóla a víz és a test leült a rézsűre, majd a saját súlya miatt beleragadt az iszapba, az újabb vízszint-emelkedésnél a Tisza vize már nem tudta felemelni, hanem a nyitott ablakokon keresztül egyszerűen elárasztotta. A hajó süllyedéséhez eszerint nem kell se jég, se lék. Attól függetlenül is el tudott süllyedni... Ez pedig már egészen más kérdés, hiszen nem játszik benne szerepet a véletlen. Egy kikötő üzemeltetésének ugyanis egyértelmű felelősségi szabályai vannak. A már elsüllyedt, a részűn ülő hajón természetesen ezután is bekövetkezhetett lékesedés (akár a sikertelen felúsztatáskor végrehajtott emelés és visszazuhanás közben szerzett, akár más októl bekövetkezett szerkezeti deformáció miatt).
Akárhogy is, a bontás eddig nem járt azzal az eredménnyel, hogy kiderülhetett volna: pontosan milyen körülmények is vezettek a hajó elsüllyedéséhez. A bontási munkák megkezdése óta eltelt idő történéseit röviden az alábbiakban foglaljuk össze:
2012. szeptember 26-án megkezdődtek és november közepéig akadálytalanul folytak a bontási munkálatok.
2012. november 16-án azonban Ráday Mihály eredményes kezdeményezésére a kormány arról döntött, hogy esetlegesen újra megvizsgálja a megmentésének lehetőségeit. (Érdemes emlékezni rá: a SZŐKE TISZA kapcsán az állam 2012-ben elállt az elővásárlási jogától, amit augusztus 18-án a Délmagyarország c. szegedi napilap is megírt). A bontási munkák mindenesetre november 18-án leálltak, s a hajóhoz azóta sem nyúlt senki.
2012. december 12-én a Kormány a SZŐKE TISZA (pontosabban a júliusi elállás miatt szeptember-november folyamán a bontással jócskán megrongált maradék) megvásárlásáról tárgyalt. A döntést tartalmazó kormányhatározatot azóta sem hirdették ki.
2013. február 10-én Kerényi Imre az ECHO TV-ben (a http://www2.echotv.hu/videotar.html?mm_id
=66&v_id=18017 linkről letölthető felvétel 46:00 percétől) a következőket nyilatkozta (az elhangzott élőbeszéd szó szerinti leirata): „lehet, hogy az Erzsébet-kikötőben 2014. március-áprilisában – a választások előtt, amikor átadjuk ezt az épületet – meg fog jelenni a SZŐKE TISZA. […] most van egy komoly innovációs kísérlet a visszamentésére. Hogy állóhajó lesz vagy mozgó hajó, azt még nem tudjuk, de valahogy ott lenne.[…] ha állóhajó lesz, akkor egy operett-fellegvár lenne […] az operett hungarikum, … amelyet megpróbálunk bevinni ebbe a SZŐKE TISZA hajóba”.
Mindezek alapján úgy tűnik, hogy a hajó további sorsa még mindig nyitott. Bár ismereteink szerint a felújítás módjára, a hajó tervezett jövőbeli funkciójára nézve eddig még nem született döntés, őszintén és töretlenül reméljük, hogy a hajó további sorsát – a lehetőségeket pontosan feltérképezve – a rangjához és történelme által determinált eszmei értékéhez méltó módon alakítják majd.
Szólj hozzá!
Címkék: szoke tisza
"Innováció az osztrák-magyar haditengerészetben" tablók és fényképek
2013.02.25. 23:26 TIT HMHE
Korábban bejelentett "Innováció az osztrák-magyar haditengerészetben" című kiállításunk megnyitója sikeresen lezajlott február 21-én. Az egyesületi honlapunkon található kiállítási lap pedig a tárlatnak helyt adó Óbudai Egyetem weblapján írt cikkekkel, illetve az Egyetem fotósa által készített fényképekkel, valamint a kiállított tablók letölthető verziójával bővült.
Szólj hozzá!
Címkék: kiállítás
MEGHÍVÓ - kiállítás ajánló
2013.02.20. 21:37 Doki
Február 21-én 13:00 órai kezdettel kerül sor egyesületünk "Innováció az osztrák-magyar haditengerészetben" című új időszaki kiállításának megnyitójára az Óbudai Egyetem központi épületének aulájában (1034 Budapest, Bécsi út 96/B).
A kiállítás egyesületünk tagja, Lehóczky Zoltán (honlapunk webmestere, az egyetem hallgatója) kezdeményezésére és közreműködésével, az egyesületi tagok támogatásával valósult meg. A kiállításnak otthont adó egyetem profiljával összhangban a tárlat az osztrák-magyar haditengerészet történetéből (az ehhez történelmileg kapcsolódó későbbi magyar hajózásra is kitekintéssel) elsősorban olyan témákat emel ki, amelyeknél az innováció játszotta a főszerepet (pl.: a torpedó kifejlesztése, stb.).
A kiállítás egyesületünk életében is egyfajta innovációt valósít meg, amennyiben a bemutatott tárgyi anyagot első ízben kísérik olyan tablók, amelyek kép- és szöveganyagát a befogadó közönség (az egyetmi tanítás rövid szüneteiben az aulán áthaladó diákság) lehetőségeire tekintettel jelentősen mérsékeltük, elsősorban a figyelemfelhívás és az érzékenyítés eszközeinek (vagyis csaupán az elsődleges, de nem kizárólagos információforrásnak) tekintve a tablókat. Nem törekedtünk tehát egyetlen tablón a témáról elérhető információk teljességének átadására. Ehelyett azoknak, akikben sikerült felkelteni a tengerészet iránti érdeklődést, a további információszerzés lehetőségét a korszerű, gyors válaszidejű (QR) mobilkódokkal biztosítottuk, amelyeket most először állítottunk egyesületünk ismeretterjesztő tevékenységének szolgálatába (a QR-kódokról bővebben: http://hu.wikipedia.org/wiki/QR-kód).
Minden érdeklődőt szeretettel várunk a megnyitón!
A kiállítás az egyetem nyitvatartási idejében megtekinthető.
Szólj hozzá!
Címkék: kiállítás óbudai egyetem Innováció az osztrák magyar haditengerészetben
"Innováció az osztrák-magyar haditengerészetben" kiállítás az Óbudai Egyetemen
2013.02.16. 22:19 HuPiedone
Február 21-én 13 órakor lesz "Innováció az osztrák-magyar haditengerészetben" című kiállításunk megnyitója, melynek az Óbudai Egyetem központi épületének aulája (1034 Budapest, Bécsi út 96/B) ad otthont.
A kiállítás olyan témákat emel ki az osztrák-magyar haditengerészet történetéből (kitekintéssel az ehhez történelmileg kapcsolódó későbbi magyar hajózásra), melyeknél az innováció játszotta a főszerepet (például a sarkköri expedíciók vagy a torpedó kifejlesztése).
Minden érdeklődőt szeretettel várunk a megnyitón! A kiállítás az egyetem nyitvatartási idejében egyébként is megtekinthető.
Szólj hozzá!
Címkék: kiállítás óbudai egyetem Innováció az osztrák magyar haditengerészetben Magyar hajózás
Hajózástörténeti Közlemények 2012/2
2013.02.03. 13:31 Rikkudo
Megjelent egyesületünk folyóiratának legújabb száma. A tartalomból:
Dr.. Balogh Tamás:
K.u.K. Yachtgeschwader
A cs. és kir Jachtraj - a cs. és kir. Haditengerészet sporthajó-különítményének története
Bánsági Andor:
A LOLIGO, avagy egy elfeledett kísérleti tengeralattjáró
Veperdi András:
Az osztrák-magyar hadiflotta az első világháborúban XV.
Szólj hozzá!
Címkék: veperdi andrás balogh tamás bánsági andor hajózástörténeti közlemények
Előadás a BBC History Club-ban
2013.01.27. 01:51 Doki
2013. januárjában a BBC History Magyazin az otrantói ütközettel foglalkozott (szerző: dr. Balogh Tamás). Ami a cikkből kimaradt, annak nyilvános előadás keretében történő bemutására - a szerkesztőség felkérésére - január 24-én került sor a BBC History Club-ban.
Az előadás címe: "Egy tengeri világhatalom a dokkban - Horthy és a Monarchia hajóhada az első világháborúban". Az előadás diái megtekinthetők Facebook-oldalunkon (https://www.facebook.com/media/set/?set=a.533552016670045.123260.167321909959726&type=3#!/media/set/?set=a.533552016670045.123260.167321909959726&type=1).
Míg Horthy Miklós kormányzói működése széles körben megosztja a közvéleményt, tengerészeti pályáját illetően általában közmegegyezés van abban a kérdésben, hogy jó tengerész volt. A BBC History Magazin 2013. januári számában (http://www.kossuth.hu/index.php?o=hirek&hir=1849) megjelent írás az 1917. májusában, Otrantónál nyújtott teljesítményét vizsgálta elsősorban a szélesebb stratégiai összefüggésekbe helyezve arra keresve a választ, hogy miért lehetséges az, hogy míg itthon általánosan ismert és elismert az ütközet, addig külföldön nem feltétlenül ugyanez a helyzet (a horvátok például gyakran kérdezik: "miért tartjuk olyan nagyra ezt a máskülönben nem olyan fontos eseményt?"). Nos, a cikk egyrészt igyekezett válaszolni erre a kérdésre, másrészt megkísérelte bemutatni azt is, hogy miért merülhetnek fel ilyen kérdések a nemzetközi közönség részéről. E téma bővebb kifejtését adta az előadás.
Szólj hozzá!
Címkék: konferencia horthy haditengerészet balogh tamás tit hajózástörténeti modellező és hagyományőrző egyesület BBC History Magazin
Előadásunk a Limes Szövetség konferenciáján
2013.01.23. 14:37 Doki
Január 19-én lezajlott a partnerszervezetünk, a Magyar Limes Szövetség rendezésében angol-holland-osztrák-magyar partnerekkel megvalósított „A Római Birodalom határai, mint fenntartható nemzetközi turisztikai termék fejlesztése” című EU-társfinanszírozású projekt nyilvános záró rendezvénye, a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében megtartott konferencia. A konferencián számos, a római határvonal emlékanyagát gyalogos, kerékpáros, autós és vízi turizmus révén bemutató, és változatos programokkal hasznosító tervet mutattak be az előadók.
A rendezvény aktualitását az adta, hogy a Ripa Pannonica UNESCO világörökségi nevezés eredményeképpen immár Magyarországon is elérhető közelségbe kerül a római limes, hazánkban több mint 1 millió ember életterét, a teljes Duna-mente térségét (89 településen összesen 139 helyszínt) érintő, turisztikai és gazdasági hasznosításának megkezdése, amely –méreténél fogva- egyedülálló az ország történetében.
A konferenciára a Ripa Pannonica in Hungary UNESCO világörökségi nevezésben érintett települések, az ott működő gazdálkodó és civil szervezetek képviselőinek, valamint az Emberi Erőforrások Minisztériuma Kultúráért Felelős Államtitkárságának részvételével és támogatásával került sor. A rendezvény Fővédnöke, egyben egyik előadója Medgyesy Balázs, a Duna Makro-regionális Stratégia kormánybiztosa volt.
A konferencia a magyarországi világörökségi nevezés gazdasági kihatásaival és a kulturális örökség turisztikai hasznosítására vonatkozó hasonló Európai Uniós tervekkel foglalkozott. A tanácskozáson a közös uniós projekt holland, osztrák és angol partnerei is előadást tartottak, és bemutatták azt a webportált, amely - üzembe helyezését követően - a projektben résztvevő országok területén működő, a római limes mentén elérhető kulturális és turisztikai szolgáltatásokról közvetít információkat az érdeklődőknek, az Európából és a nagyvilágból érkező turistáknak (http://vici.org/). A webportálon Magyarországról megjelenített szolgáltatások adatait az érintettek önkéntes adatszolgáltatása alapján a Magyar Limes Szövetség gyűjti össze 2013. február 15-ig.
Képek: http://indafoto.hu/ripapannonica/page/
Dr. Balogh Tamás, a TIT Hajózástörténeti, Modellező és Hagyományőrző Egyesület elnöke, a Magyar Limes Szövetség tagja az egyesületnek a pannoniai határszakasz egyedi arculatát megteremteni hivatott "Hajózó Rómaiak" c. kampányát és annak célkitűzéseit, valamint a releváns nemzetközi példákat bemutatva arra hívta fel a figyelmet, hogy a helyi közösségeknek - turisztikai fejlesztési terveik megfogalmazása során - figyelemmel kell lenniük a 2014-2020 közötti 7 éves EU-s költségvetési periódust jelenleg előkészítő nemzeti tervdokumentumokra és saját fejlesztési elképzeléseik ezekben történő megjelenítésére kell törekedniük. Előadásáben bemutatta a vonatkozó tervdokumentumokat és a készítésükhöz kapcsolódó határidőket, majd felhívást intézett a megjelentekhez, hogy vegyenek részt ezen tervdokumentumok társadalmi vitájában és véleményezésében annak érdekében, hogy fejlesztési elképzeléseik megjeléenhessenek ezekben a tervekben.
Az előadás diái elérhetők facebook-oldalunkon:
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.531130583578855.122966.167321909959726&type=3
A konferenciáról kiadott MTI-közlemény:
http://os.mti.hu/hirek/81985/a_magyar_limes_szovetseg_kulturalis_egyesulet_kozlemenye-1_resz
http://os.mti.hu/hirek/81986/a_magyar_limes_szovetseg_kulturalis_egyesulet_kozlemenye-2_resz
További információk a konferenciáról a Magyar Limes Szövetség honlapján:
Utolsó kommentek