1912. április 14-ről 15-re virradó éjjel jéghegynek ütközött és elsüllyedt kora legnagyobb óceánjáró hajója, a brit R.M.S. TITANIC. Rádión keresztül az éterbe küldött vészjelzései nyomán az R.M.S. CARPATHIA óceánjáró sietett a hajótöröttek segítségére. A CARPATHIA fedélzetén szolgálatot teljesítő magyar orvos, Dr. Lengyel Árpád életét, s a TITANIC és a CARPATHIA történetét a doktor unokája, Völgyi Péterné Dr. Reich Márta és egyesületünk elnöke, Dr. Balogh Tamás által a centenáriumra közösen írt könyv mutatta be az érdeklődőknek 2012-ben. 2025-ben, a doktor halálának 85. és unokája születésének 80. évében közreadjuk a doktor élettörténetének első teljes kronológiáját, melyet a könyv elkészítéséhez, s az azóta végzett további kutatások eredményeinek felhasználásával Dr. Balogh Tamás állított össze, s a Völgyi Péterné Dr. Reich Márta jóvoltából biztosított képek illusztrálnak.
1883.08.21.: A Szabolcs vármegyei Kisvárdáról származó Wiesz Ede kereskedő és az Esztergom vármegyei Dömösről származó Gutfreund Matild házasságot kötnek és letelepednek Pilismaróton (Esztergom vármegye).
1886.03.19.: Megszületik Weiss Ede és Gutfreund Matild három gyermeke közül a második, Árpád (idősebb testvére, József, született: 1884.11.24., húga Róza, született: 1889.03.01.).
1. ábra: Dr. Lengyel Árpád születési anyakönyvi kivonatának elő- és hátlapja (forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 22.-23. o.).
1894.09.01.: Az év elején Budapestre, a Vadász utca 14. szám alá költözött családból Weisz Árpád a Lipót téri (ma Szent István téri) iskola tanulójaként kezdi meg az elemi iskola harmadik osztályát (az elő két osztályt valószínűleg magántanulóként még vidéken teljesítette).
1900.09.01.: „Dicséretes magaviseletű, ernyedetlen szorgalmú, kitűnő diákként” Weisz Árpád felvételt nyer az akkori egyik legjobb budapesti iskolába, a VIII. kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumba (Tavaszmező utcai Főreál). Dr. Demkó Kálmán igazgató és Horváth József osztályfőnök felügyelete mellett abban a tanévben 69 tanuló kezdheti meg tanulmányait a gimnázium I. B osztályában.
1901.06.06.: Az izraelita vallású Weisz Ede a vezetéknevét Belügyminisztériumi engedéllyel Lengyelre magyarosítja (felesége édesanyja, Lengyel Jozefa leánykori neve alapján, a családi összetartozás erősítésére).
Ahogyan Sarkadi Zsolt írta: „A magyarság kultúrfölényét hirdető, a Kárpát-medencében csak a magyar nemzet létét elismerő állami asszimilációs politika a zsidóságban talált szövetségest. A 13,72 milliós országban valójában a lakosság felét sem adták ki a magyarok, sokan úgy gondolták, az országban élő több százezer zsidó elmagyarosításával kerülhetnek számszerű többségbe a kisebbségek felett. Ez volt az alapja a Karády Viktor szociológus által „emancipációs alkunak” nevezett egyezségnek, aminek lényege, hogy amennyiben a zsidók biztosítják a magyar többséget a többi etnikum felett, és tőkeerejükkel hozzájárulnak a magyar kapitalizmus építéséhez, akkor szabadon juthatnak társadalmi, gazdasági és kulturális pozíciókhoz. Magyar szempontból az alkut az is vonzóbbá tette, hogy a Kárpát-medence többi kisebbségével ellentétben a zsidók nem jelentek meg saját nemzetiségi érdekeikkel a politikában, nem voltak olyan, származási alapon szerveződő pártjaik és politikai mozgalmaik, mint Lengyelországban vagy Romániában. A zsidók oldaláról pedig az adhatott okot bizalomra, hogy a liberális magyar kormány határozottan fellépett az 1870-es években már a magyar országgyűlésben is megjelenő politikai antiszemitizmussal és a zsidóellenes összeesküvés-elméletekkel szemben.”
1904.06.20.: Lengyel Árpád utolsó éve a gimnáziumban. Az esztendő végén kapott bizonyítvány jeles és jó érdemjegyeit sikeres érettségi követte, mely után kézhez veheti „A követelményeknek jól megfelelvén: érett” minősítésű érettségi bizonyítványát.
1904.09.01.: Lengyel Árpád a Budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem orvosi karára jelentkezik, ahová felvételt nyer. A választható fakultatív tárgyak közül a gégészetet veszi fel.
A fül-orr-gégészet külön szakként való oktatása 1858-ban kezdődött, s 1893-ban a Magyar Gége- és Fülorvosok Egyesülete is megalakult. Az összekapcsolódó gyógyítás és oktatás helyszíne 1887-től a Szent Rókus Kórház lett. Az itteni belgyógyászati osztály fiókjaként jött létre a fülbeteg osztály, két kórteremmel. Az osztályt 1902-ben fülgyógyászati tanszékké minősítették, amely az orvosi egyetem képző- és oktató intézményeként működött 1933-ig, amikor is az egyetemi oktatás visszakerült a klinika épületébe.
1905.11.01.: Lengyel Árpád még egyetemi hallgatóként belép a Budapesti Önkéntes Mentőegyesületbe (B.Ö.M.E.), ahol mentőápolóként kezd dolgozni.
2. ábra: Dr. Lengyel Árpád a B.Ö.M.E. kötelékébe történő belépési nyilatkozata és törzslapja (forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 30. o.).
1907.04.01.: Katonai szolgálatra jelentkezik Bécsben (vadászönkéntes) az egyéves önkéntes szolgálat első hathavi kiképzési szakaszára.
A véderőről szóló 1889. évi VI. törvény szerint a sorkötelesek 8 hét alapkiképzést követően időszaki fegyvergyakorlatokra voltak behívhatók, a közös alakulatokba pedig a három legfiatalabb sorköteles évfolyam tényleges katonai szolgálatra visszatartható volt, hogy így biztosítsák a békeidőben egybefüggő, hároméves tényleges sorkatonai szolgálatot (a Magyar Honvédség és a Landwehr alakulatoknál azonban csak a 8 hét alapkiképzésre és az időszakos fegyvergyakorlatokra történt a behívás).
A 3 éves katonai szolgálat teljesítésének sajátos lehetősége volt az egyéves önkéntesi szolgálat, amellyel a tartalékos tiszti és tisztviselői utánpótlást biztosították, előbb csak a cs. és kir. haderő, majd 1882-től a m. kir. honvédség számára is. Ezzel a lehetőséggel elsősorban a humán- és állatorvosok, valamint a gyógyszerészek éltek. Az egyéves önkéntes szolgálat féléves katonai kiképzéssel és féléves csapatszolgálattal járt, s a képzés végén a jelentkezők segédorvos-helyettesi rendfokozatot kaptak. Dr. Lengyel Árpád 1907-ben kezdődött katonai szolgálata is a tartalékos segédorvossá minősítésével állt összefüggésben, amennyiben ilyen kinevezést csak azok az orvosi oklevéllel rendelkezők kaphattak, akik egyévi tényleges szolgálatuknak az egyéves önkéntes szolgálat teljesítésével eleget tettek. Az egyévi önkéntes orvosnövendékeknek fél évet kellett szolgálni katonai állományban, fél évet pedig az orvosi oklevél megszerzése után, valamely egészségügyi intézetben segédorvos-helyettesi minőségben. Ez alatt kötelességük volt a részükre megszabott előadásokat és gyakorlatokat látogatni és az előírt vizsgákat letenni. Az egyéves önkéntes orvosnövendékek katonai állományban teljesítendő féléves szolgálatukat április 1-jén kezdték meg, de legkésőbb abban az évben, amelyben 25. életévüket betöltötték. Az orvosi minőségben teljesítendő gyakorlati szolgálatot pedig vagy április 1-jétől, vagy október 1-jétől kezdődően tölthették le.
A hadsereg tisztikarába törekvő orvosoknak létezett egy további képzési forma is, mégpedig az 1901-ben bécsi testvérintézménye mintájára alapított budapesti m. kir. honvédorvosi alkalmazóiskola, amelyet el kellett végezni mindenkinek, aki legalább II. osztályú ezredorvosi rendfokozatban kívánt szolgálni a hadseregben háború esetén. A tudományegyetemek magasabb képzésre törekvő diákjainak igényeihez igazított ez az iskola egyéves képzést adott, ám a bekerülés feltételeként itt 4 éves – a helyőrségi kórházban teljesítendő – szolgálatot kellett vállalni.
3. ábra: Dr. Lengyel Árpád azonosító űrlapja és az űrlap sárgaréz védőtokja, a modern „dögcédula” elődje a cs. és kir. hadseregben (forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta gyűjteménye, Dr. Balogh Tamás felvétele).
1909.06.03.: Lengyel Árpád sikeresen befejezi egyetemi tanulmányait. Végbizonyítványát dr. Kétly Károly rektor írta alá. Az okmány a következőket tartalmazza:
„Mi, a budapesti kir. magy. Tudományegyetem Rectora és orvostudományi karának Dékánja ezennel bizonyítjuk, hogy Lengyel Árpád úr, aki Pilismaróton, Esztergom megyében 1886. évi március hó 19-én született, a budapesti VIII. ker. állami főgymnasiumtól 1904. évi június hó 20án 507/183. szám alatt kiállított érettségi bizonyítvány alapján az orvostudományi kar hallgatói közé felvétetett, mint rendes hallgató az 1904/5. tanév I. szakától az 1908/9. tanév II. szakának végéig terjedő időben a budapesti királyi magyar tudományegyetemen az orvostud. kari tanfolyamot bevégezte, s a fennálló szabályok követelményeinek mindenben eleget tett. Az első orvosi szigorlatot kitűnő jelzéssel letette. Lengyel Árpád úrnak egyetemi magaviselete ellen az egyetemi hatóság előtt kifogás nem fordult elő. Melynek hiteléül ezen végbizonyítványt aláírtuk és egyetemünk kisebb pecsétjével megerősítettük.
Kiadatott Budapesten, 1909. évi június hó 3-án.”
Ugyanekkor szigorló orvosként (egyetemi tanulmányai utolsó évét töltő orvostanhallgatóként) Lengyel Árpád primariusi (gyakorlati) vizsgát tesz a B.Ö.M.E. kötelékében, ahol ettől kezdve rendszeres szolgálatot lát el. Az év közepén sikeresen teljesíti egyetemi tanulmányait is és végbizonyítványt szerez.
A Habsburg Birodalom területén 1769-ben Mária Terézia adott ki rendeletet az elsősegélynyújtásról, amelyben előírta, hogy a rögtöni segítségnyújtás kötelező legyen. Az előírás még nem jelentette a szervezett mentést, erre csak az 1800-as években került sor. 1863. október 26-án Henry Dunant, svájci üzletember társaival Genfben megalapította a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságát. Ezért a tevékenységéért ő kapta a világon az első Nobel-díjat. Magyarországon dr. Kresz Géza budapesti tisztiorvos állt a mentési mozgalom élére. Szervezőmunkája eredményeként 1887. május 10-én megkezdte működését az adományokból fenntartott Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület (B.Ö.M.E.). Orvosokat, jól képzett medikusokat állítottak szolgálatba, akik közül sokan, mint pályája elején Dr. Lengyel Árpád is, kosztért és kvártélyért – mint úgynevezett „lakótanyás orvosok” – vállalták az azonnali riszthatósággal járó ügyeleti szolgálatot, de civil önkéntesek is részt vettek a mentésben (Ausztriában azóta is ebben a rendszerben működik a mentés). A munka mellett oktatási tevékenységet is vállaltak, elsősegélynyújtó tanfolyamokat szerveztek egymásnak és a lakosság számára.
4. ábra: Fent: Dr. Lengyel Árpád végbizonyítványának előlapja és belíve (forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 24.-25. o.), lent: Dr. Lengyel Árpád egyetemi diplomája (forrás).
1910: Lengyel Árpád a B.Ö.M.E. székházból a Teréz körút 36. szám alá költözik, ahol lakást bérel. Az év folyamán belép Budapesti Királyi Orvosegyesületbe, annak rendes tagjaként.
Az 1837-ben, Pesten alakult első hazai orvostársaság a tudományos önképzést tartotta legfőbb céljának. Az 1900-as évek elején már több szakosztálya volt, pl. Magyar Seborvosok Társasága, Magyar Gyermekorvosok Társasága stb. Az egyesület tagjának lenni megtiszteltetés volt. Az Orvosegyesületen belül a társaságok heti előadó- és bemutatóesteket tartottak, tisztikarukat meghatározott időre választották, saját vagyonnal és könyvtárakkal rendelkeztek, jutalomdíjakat alapítottak.
1910.04.01.: Az egyéves önkéntes katonai kiképzés befejezése az orvosi minőségben teljesítendő hathónapos gyakorlati szolgálat megkezdésével.
1910.11.01.: Az egyéves önkéntes katonai szolgálat befejezése.
1911.03.06.: A katonai szolgálat végén – a feltételek teljesítésének igazolásával – Dr. Lengyel Árpád előterjeszti a segédorvos-helyettesi minősítés megszerzésére irányuló kérelemét a katonai hatóságok előtt (a kérelemhez csatolt aláírás-hitelesítő nyilatkozatot Gaszner Béla közjegyző teszi meg). A kérelem alapján tartalékos segédorvossá nevezik ki az I. cs. és kir. Gyalogezred 13. Hadtáphadtestnél.
5. ábra: Dr. Gaszner Béla közjegyző jegyzőkönyve Dr. Lengyel Árpád saját kezű aláírása hitelességéről (forrás: Budapest Főváros Levéltára, valamint Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 18. o.).
1911.03.28.: Dr. Lengyel Árpád előadást tart az Orr-Gége Szakosztály ülésén „Choanalis polypus operált esete” címmel, ami jól jelzi a 25 éves orvos szakmájában való elmélyedését.
1911: Az év őszén Dr. Lengyel Árpádot gégeklinikai gyakornoknak nevezik ki a Szent Rókus Kórházba, ahol a szakvizsgájára készül a nagyhírű Ónody Adolf professzornál, s a gyakornokság mellett másodállást is vállal, az Országos Munkás-betegsegélyező és Balesetbiztosító Pénztár (OMBP) VII. kerületi betegsegélyző pénztárának segédorvosaként.
Az OMBP ekkor 487 orvost foglalkoztat, akik fejenként 3.600 korona fizetést kapnak, valamint 1.300 korona lakpénzt. Hatáskörükbe tartozik a táppénzek megítélése, a családtagok segélye, szülészeti támogatás, temetési segély kiutalása, kórházi ápolás vagy szanatóriumi elhelyezés szükségességének megítélése, gyógyfürdőbe utalás, gyógyászati segédeszközök, kötszerek, fogpótlás segélyezése.
Önkéntes mentőorvosi szolgálatát is tovább folytatja, ettől az évtől már, mint ellenőrző orvos. A mentősök szigorú beosztás szerint éltek. 24 órás szolgálatot láttak el, ami 17 órától másnap 17 óráig tartott. Az esetekről kimutatást, mentősnaplót kellett vezetniük, amelyben feltüntették a kivonulás időpontját, helyszínét, a balesetet szenvedők nevét, az ellátás fajtáját. Erre azért is szükség volt, mert a későbbiekben ők szolgáltattak látleleteket is a rendőrségnek, illetve peres ügyekben.
1912.03.09.: Dr. Lengyel Árpád egy újsághirdetésre jelentkezve elszegődik hajóorvosnak a kor ismert angol–magyar kivándorlóhajója, a CARPATHIA fedélzetén.
6. ábra: Dr. Lengyel Árpád saját kezű aláírása a CARPATHIA személyzeti jegyzékében, szolgálati viszonyának adataival, s a vonatkozó részek nagyításával a be- és a kilépési oldalon (forrás: The National Archives, UK, Kew, Richmond).
Bár Ausztria-Magyarország a kor egyik nagyhatalma, a vagyoni viszonyokat alapul véve az óceáni átkelés akkoriban egyáltalán nem tartozott a hazai polgárság hétköznapi elfoglaltságai közé: Európából általában még mindig csak azok vállalkoztak rá, hogy átszeljék az óceánt, akiknek muszáj volt, noha az amerikai közönségben már jóval többen akadtak, akik az utazást kedvtelési célú szabadidős tevékenységként, kikapcsolódásként is megengedhették maguknak. A 26 éves Dr. Lengyel Árpád egyáltalán nem tartozott közéjük. Bár mindent megtett – elsősorban szorgalmasan és kitűnően tanult – annak érdekében, hogy jövedelmező állásokat biztosíthasson magának, még a pályája elején járt, így (bár kétségkívül hazája társadalmi elitjéhez tartozott), egyelőre nem rendelkezett akkora vagyon felett, hogy utasként szállhasson fel egy transzatlanti óceánjáróra. Egy effajta kéjutazás áráról sokat elmond az a tény, hogy a szerény körülmények közt utazó kivándorlóknak mennyit kellett fizetni egy-egy jegyért: a 12 éven felüli felnőtteknek 180 korona (mai áron 500 000 Ft), a 12 éven aluliaknak 90 korona volt a viteldíj. Hajóorvosként ehhez képest 180 korona kiadás helyett mintegy 270 korona (csaknem 700 000 Ft) bevételre számíthatott díjazásként ugyanazon a hajóúton. A világot látni vágyó, egyedülálló fiatalembernek így aligha eshetett nehezére dönteni.
A Fiumében horgonyzó hajón, Arthur Henry Rostron kapitány előtt aláírásával igazolt nyilatkozatot tesz a legénység tagjai közé való belépéséről, amely a brit Országos Levéltár (National Archives) kereskedelmi tengerészet személyzetére vonatkozó „Hajózási és tengerész-lajstrom: szerződések és személyzeti listák” (Registry of Shipping and Seamen: Agreements and Crew Lists) rekordjának CARPATHIA fondjában megtalálható, a BT 100/156/63 jelzet alatt. A hajó még aznap kifut Fiuméből. Dr. Lengyel Árpád, aki az ekkor már széles körben terjedő fényképezés nagy rajongója, a fényképezőgépét is magával viszi az útra, hogy az indulás előtt és az utazás közben készítsen felvételeket, melyekkel emlékezetessé teheti világjáró tengeri kalandját.
1912.03.14.: A CARPATHIA horgonyt vet Nápolyban, ahol a legénységhez csatlakozik Ráth Gusztáv létszámon felüli – ún.: „ötödik” – tiszt (a hajó magyar tisztje, akit csak a magyar állam és a Cunard táraság között a magyar kivándorlók szállítására kötött szerződés előírásai miatt kell a hajón foglalkoztatni), s aki a járatban előzőleg ott járt Cunard-hajó, a FRANCONIA tisztikarából áthelyezéssel érkezik.
1912.04.04.: A CARPATHIA New Yorkba ér (mivel a Fiume-New York út általában 17 napot vesz igénybe, most viszont 26 napig tart, a 9 napos késedelem hátterében egy nagy óceáni vihart kell sejteni).
1912.04.11.: A CARPATHIA egy hétig tartó kikötői tartózkodást követően New Yorkból Fiume felé indul.
7. ábra: A CARPATHIA menetrendjének Dr. Lengyel Árpád birtokában lévő példánya, a hajó New York-i indulásának jelzésével(forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 54. o.).
1912.04.14.: Késő éjjel a CARPATHIA rádióstisztje, Harold Thomas Cottam, fogja a süllyedő TITANIC vészjelzéseit. Bár az Európa felé haladó CARPATHIA már maga mögött hagyta az Amerikába tartó TITANIC-ot ért baleset helyszínét, Rostron kapitány habozás nélkül megfordítja a hajót és indul segíteni. Riasztják a hajó legénységének szolgálaton kívüli (a pihenőidejüket töltő) tagjait, köztük a hajóorvosokat is, akik – a betegeknek a használaton kívüli fertőzőbeteg-kórházba történő átköltöztetésével, az élénkítő-, nyugtató- és egyéb gyógyszerek, takarók előkészítésével, illetve a konyha leves-, kávé- és teafőzésre utasításával – megkezdik a felkészülést a várhatóan nagy számban érkező menekülők ellátására.
1912.04.15.: Hajnalban a CARPATHIA a TITANIC vészjelzésében megadott helyre ér, ám a bajba jutott óriáshajó helyett már csak annak mentőcsónakjait találja a hajótörés helye körül szétszóródva az óceánon. Dr. Lengyel Árpádot – aki a hajó három osztályát kiszolgáló három hajóorvos közül az egyetlen, akinek tömegszerencsétlenségek ellátásánál is alkalmazható mentőorvosi tapasztalata van – közvetlenül a CARPATHIA beszállóhalljában állítják szolgálatba, ahol elvégezheti az oldalajtóknál posztoló számvevők által közvetlenül hozzá kísért túlélők gyors szemrevételezésen alapuló első vizsgálatát, melyet követően az állapotuk szempontjából megfelelő elsősegély-helyre irányíthatja őket. A mentőhajóvá alakult CARPATHIA a TITANIC túlélőivel a fedélzetén reggel fél kilenckor visszafordul New York felé. A fedélzetre vett utastöbbletre tekintettel a CARPATHIA közösségi helyiségeit szükség-hálóhelyekké alakítják át, a személyzet tagjai pedig átadják saját fekvőhelyeiket a rászorulóknak. A közös kabinban elszállásolt Dr. Lengyel Árpád (a magyar anyanyelvű utasok orvosa) és Dr Vittorio Risicato (az olasz anyanyelvű utasok orvosa) két nőnek engedi át a kabinját, míg ők maguk az éjszakákat egyenruhástól a beszállóhall egyik padján fekve töltik.
1912.04.18.: Este fél tízkor a CARPATHIA New Yorkba ér. A TITANIC túlélőivel a tengeren töltött négy nap gyötrelmes megpróbáltatásokat tartogatott a CARPATHIA teljes személyzete és személy szerint Dr. Lengyel Árpád számára is, aki orvosként kénytelen volt végignézni, hogy minden tudománya és alapos felkészültsége ellenére sem tudja enyhíteni a túlélők hozzátartozóik elvesztése miatt érzett, csillapíthatatlan fájdalmát. Az egyedül maradt kisgyermekek szomorú sorsa, s a nyelvi akadályok (a se angolul, se németül nem beszélő túlélőkkel való kommunikáció nehézségei) miatt csak nehezen azonosítható tünetekkel küzdő lelki betegek közül kiemelkedik egy fiatal francia nő, akit Dr. Lengyel Árpád megjelenése folyton a tengeren odaveszett férjére emlékeztetett. „…nemcsak a szemmel látható sérülésekkel bírók voltak betegek, hanem sokkal többen olyanok, akiket a súlyos idegrázkódtatás tett beteggé. … Meg vagyok róla győződve, hogy bizonyára sokan lesznek olyanok, akiknek egész életére ki fog hatni ez az esemény” – írta még a hajón, a történtek hatása alatt a testvérének papírra vetett levelében.
Amint a menőhajó kiköt, a TITANIC túlélői és a CARPAHTIA utasai partra szállnak. A Cunard-hajó egyik elsőosztályú utasa, James A. Kent – a chicagói F. W. Wright automobil-kereskedő vállalat alkalmazottja – a partraszálláskor a cége fejléces papírjára írt üzenettel búcsúzik:
„New York, 1912. április 18. Kedves Doktor Úr!
Mivel úgy vélem, hogy Ön személyesen is nagyban kivette a részét a mentésben, szeretném megküldeni szívélyes gratulációmat Önnek, a kapitánynak és a CARPATHIA tisztjeinek a rendkívül gáláns munkáért, amit a CARPATHIA nyújtott a halálra ítélt TITANIC szerencsétlenül járt szerencsés utasainak mentésében.
Amennyiben lehetséges, volna szíves tájékoztatni, hogy találkozhatoke ismét Önnel egy következő út során, és ha igen, mikor.
A legszívélyesebb üdvözleteim küldöm, őszinte tisztelettel: J. A. Kent”
Az utasok partraszállását követően újságírók lepik el a hajót. Minden laptól csak négy riportert engednek fel a fedélzetre, és csak azután, ha már az összes túlélő kiszállt. A The New York Times főszerkesztője Carr Vattel van Anda – aki az összes hírlap körül a világon elsőként közölte tényként a TITANIC elsüllyedését még április 15-én (amikor minden más orgánum csak nagyon óvatos közléseket mert megkockáztatni a történtek végkimeneteléről) – őrjöngve konstatálja, hogy a történet minden részletét a CARPATHIA 21:30-as érkezése és a másnap 00:30-as első kiadás közötti alig három órában kellene összegyűjteni, legépelni és megszerkeszteni. Mégis készen áll rá, hogy a lap csaknem egész pénteki számát a TITANIC-nak szentelje.
8. ábra: James A. Kent, a CARPATHIA első osztályú utasának levele Dr. Lengyel Árpádhoz, a New York-i érkezés estéjén (forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 86. o.).
Először is kibérel egy egész szállodai emeletet a CARPATHIA kikötőhelyéhez közel, ahová négy telefont telepít, amelyek a Times leíróirodájához csatlakoznak. Majd 16 riportert küld a Cunard-mólóhoz mindössze 4 sajtóigazolvánnyal, a fedélzetre lépni nem jogosult 12 riporternek meghagyva, hogy a dokkokban dolgozzanak és kerüljenek a lehető legközelebb a partra szálló túlélőkhöz. A belépési engedéllyel rendelkező 4 riporterre pedig rábízza a történet négy legfontosabb témáját: egy általános leírást a CARPATHIA érkezéséről, egyet-egyet a túlélők mentéséről és a részükre történt segítségnyújtás érdekében tett intézkedésekről, egyet pedig a hajóra várakozó tömegről. Van Anda további riportereket küld ki a befutó CARPATHIA-t kísérő vontatókra, a New York-i szállodákba, hogy elérjék azokat a túlélőket, akiket a mólon nem sikerülne megszólaltatni, végül a rendőri intézkedések összefoglalására.
A Times számára kulcsfontosságú ember Harold Bride, a TITANIC egyetlen túlélő rádiótávírásza, aki az összes fontos belső információ birtokosa. Van Anda Guglielmo Marconihoz, a Bride-ot foglalkoztató távközlési vállalat tulajdonosához fordul, s, amikor a riporterét szerencsésen összetévesztik a Marconi Vállalat igazgatójával, feljut a CARPATHIA-ra, ahol kikérdezheti a visszaúton a mentőhajó egyetlen, túlterhelt rádiósának segítő, kimerült Bride-ot a korszak legnagyobb hatású történetéről. A Times pénteki száma a 24 oldalából 15-öt szentel a TITANIC és a CARPATHIA történetének. Visszafogott sorai kizárólag a tényeket közlik, de olyan mélységben engedve bepillantást a részletekbe – ráadásul első kézből származó információk segítségével – hogy az egyszerűen előadott, szikár tények leírhatatlan érzelmi hatást gyakoroltak, miközben a többi újság alacsony hangnemben, drámai túlzásokkal igyekszik eladni magát.
A CARPATHIA-ra feljutott Times-riporterek több kulcs-szereplővel is interjút készítenek aznap este, köztük Dr. Lengyel Árpáddal. A lapban másnap megjelent beszámoló alábbi részlete híven tükrözi a megrendültséget és a döbbenetet:
„New York Times, 1912. április 19. – Lengyel Árpád, a CARPATHIA hajó orvosa a múlt éjszakai megérkezésükkor az alábbiakat nyilatkozta a Times riporterének:
Az előző éjszaka sötét és ködös volt, de a katasztrófa éjszakáján nagyon tiszta, gyönyörű volt az idő. A kabinomból a fedélzetre jöttem Rostron kapitány hívására, aki a szörnyűség hírére minden segítő kezet a fedélzetre parancsolt, az addig sötét hajót fényár borította el. Megtettük az előkészületeket minden lehetséges elsősegélyhelyzetre. A fedélközbe voltam beosztva, amelyik a befogadóhely volt. A kapitány elrendelte, hogy készítsenek 1 000 főre kávét, mi pedig a teljes műtős ruházatot és mindenféle felszerelést kikészítettünk a jól felszerelt orvosi készletből.
Az emberek, akik az első mentőcsónakban ültek, annyira át voltak fagyva, hogy tehetetlen állapotban emeltük őket a fedélzetre a fedélzetmester székének segítségével. Néhányuknak kávét, másoknak konyakot, átmelegítő masszázst adtunk. Bár orvos vagyok, aki hozzá van szokva szörnyű helyzetekhez és látványokhoz, minden képzeletet felülmúlt, amit láttam.
Borzalmas volt, még az én számomra is. Néhányan estélyi ruhát viseltek, néhányan pizsamát, de mindannyian sokkos állapotban voltak, mint Mr. Daniel, egy philadelphiai bankár, akinek saját öltönyömet adtam oda. Sokan sebesültek voltak, feltehetőleg ugrás közben szerezték a sérüléseket. Mivel fertőzéses eset nem fordult elő a hajón, a nagyszámú megmentett sebesült és gyengélkedő miatt megnyitottuk az izolációs kórtermet, és több kabint is átalakítottunk kórteremmé.
Sok olyan gyereket mentettünk ki a mentőcsónakokból, akiknek nem voltak ott a szüleik. Négy esetben történt meg az, hogy a gyermekek és anyák külön mentőcsónakban menekültek meg, és akkor találtak egymásra, amikor egyesítettük a menekülteket a fedélzeten. Találtunk négy férfit, akik 23 órát úsztak a jeges vízben. Ketten tengerészek voltak, egy utas és a negyedik a másodtávírász volt. Bár ezek a férfiak automatikusan úsztak, és tartották ki a fejüket a felszín fölé, mentálisan azonban eszméletlenné váltak attól a felismeréstől, hogy megmenekültek.
Amikor a fedélzetre emeltük őket, úgy tűntek, mintha halottak volnának. Levágtam róluk a ruháikat, és befektettem őket egy meleg luxuskabinba, ahol nagyjából 12 óra múltán tértek magukhoz.”
9. ábra: Sajtótörténeti jelentőségű lapszámok a TITANIC és a CARPATHIA történetéből: fent balra a TITANIC elsüllyedéséről tudósító legelső híradás 1912.04.15-éről, fent jobbra a tengeri rádióforgalmazáson alapuló első részletes híradás 1912.04.16-áról, lent pedig a CARPATHIA befutását követő legelső lapszám 1912.04.19-ről, címlapon a Bride-interjúval. Ez utóbbi lapszám 5. oldalán közölték a Dr. Lengyel Árpáddal készült fenti interjút (forrás: itt, itt és itt).
1912.04.19.: Míg Rostron kapitány tanúvallomást tesz az amerikai szenátus vizsgálóbizottsága előtt, a helyi lapok és filmhíradó-vállalatok újságírói ostromolják a CARPATHIA-t. A Gaumont társaság tulajdonában álló „Animated Weekly” filmiroda nevéhez köthető az első olyan filmhíradó – a „TITANIC Wreck Special” –, amely a CARPATHIA New Yorkba érkezését követő eseményeket is bemutatta. A 900 láb (azaz a TITANIC hosszát is meghaladó) hosszúságú filmszalag Rostron kapitányt ábrázoló 11. és a TITANIC túlélő utasait bemutató 13. jelenetében a mosolygó, illetve az egyik riporternek magyarázó Dr. Lengyel Árpád is feltűnik. Jelenlegi ismereteink szerint ezek az egyetlen fennmaradt mozgókép-felvételek a magyar orvosról. Rostron kapitány visszatérését követően, miután pótolták a gyógy- és kötszereket, a szétosztogatott fehérneműket és feltöltötték a hajó szénkészletét, a CARPATHIA újra – ugyanazon az útján immár másodszor is – elhagyja New Yorkot, hogy elinduljon vissza Fiumébe. Az eredetileg a visszaútra jegyet váltott utasok közül tíz magyar család New Yorkban marad, mert a TITANIC tragédiája annyira megrémíti őket, hogy nem vállalkoznak újabb tengeri útra.
10. ábra: A CARPATHIA tiszti karának néhány tagja a parancsnoki hídon. Hátsó sor balról jobbra: Dr. Vittorio Risicato másodosztályú hajóorvos (és az olasz nyelvű utasok orvosa), James Gordon Partridge Bisset második tiszt, Ráth J. Gusztáv ötödik tiszt, A.B. Johnston, főgépész, Horace J. Dean első tiszt, C.W. Bairnson harmadik steward, Ernest G.F. Brown számvevő, Dr. Lengyel Árpád harmadosztályú hajóorvos (és a magya rnyelvű utasok orvosa). Középső sor: Thomas W. Hankinson főtiszt, Arthur H. Rostron kapitány, Dr. Frank E. McGhee első osztályú hajóorvos. Első sor: Eric Rees harmadik tiszt, Geoffrey Barnish negyedik tiszt (forrás).
11. ábra: Filmtörténeti jelentőségű mozgókép-felvételek Dr. Lengyel Árpádról (x) a CARPATHIA fedélzetén New Yorkban (forrás).
1912.04.20.: A Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület közlönye, a Mentők Lapja – a korabeli magyar elsősegély-irodalom egyik legelső folyóirata, a főváros mentőinek havi rendszerességgel megjelenő szaklapja – 1912. 10. évf. 4. (áprilisi) számában közli az első magyarországi híradást Dr. Lengyel Árpád közreműködéséről.
Dr. Kovách Aladár igazgató főorvos, a lap felelős szerkesztője a következőket írja: „Megdöbbenéssel értesültünk a Titanic tragédiájáról, ugyanakkor büszkék vagyunk arra, hogy a Carpathián a mentés és a betegek kezelése körüli tisztnek legnagyobb részét hazánkfia és mentőorvos barátunk, a BÖME orvosa és kipróbált harcosa, dr. Lengyel Árpád végezte el.”
12. ábra: A B.Ö.M.E. közlönye, a Mentők Lapja korabeli címoldalának fejléce (forrás).
1912.05.07.: A CARPATHIA megérkezik Fiumébe, ahol Dr. Lengyel Árpád kilép a legénységből.
A szerződés-nyilvántartó könyvben a hajó elhagyásának okaként a szokásosan alkalmazott „transferred” (áthelyeztetett, rövidítve „transf.”), „deserted” (dezertált, rövidítve „dese.”) és „discharged” (elbocsáttatott, rövidítve „dis.”) bejegyzések közül a középső olvasható. A dezertálás Dr. Lengyel Árpád esetében nyilván képletesen értendő, mivel kifizették a járandóságát (teljes keresménye 268 korona 80 fillér, 2023-as árfolyamon 637 862 Ft volt), ezért a bejegyzés inkább úgy értelmezhető, hogy "elhagyta a szolgálatot”, ami megerősíti annak a valószínűségét, hogy eredetileg alighanem hosszabb időre, egynél több útra szerződtek vele. Akárhogy is: a bejegyzés megmutatja, hogy a másik oldal – a munkaadó – hogyan élte meg a hirtelen kiszállást: dezertálásként.
A történtek ilyen szigorú megítélésén azonban bizonyára sokat és jelentősen enyhített az a tény, hogy dr. Lengyel Árpád időközben magyar celebritássá vált, ennek megfelelően Capellói gróf Wickenburg István (1959-1931) fiumei és magyar-horvát tengerparti királyi kormányzó, császári és királyi kamarás, belső titkos tanácsos ünnepélyes fogadtatásban részesítette Rostron kapitányt és a személyzetet a fiumei kormányzói palotában.
1912.05.10.: A magyarországi ünneplés folytatódik, amikor a CARPATHIA delegációját a magyar fővárosba invitálják, ahol a CARPATHIA személyzete és az Magyar Testgyakorlók Köre (MTK) futballcsapata barátságos labdarúgó-mérkőzést játszik. A mérkőzést az MTK 3:2-re nyerte.
A TITANIC katasztrófa világszerte különféle jótékonysági akciókat hívott létre, amelyek a túlélő özvegyeket és gyermekeiket célozták. A leghíresebb ezek közül a TITANIC Segélyalap (TITANIC Relief Fund), melyen belül egyedül csak a londoni főpolgármester London’s Mansion House alapjában több mint 414 000 fontnyi adomány gyűlt össze, amelyet az áldozatok eltartottjai közt osztottak szét (egyes családok heti rendszeres jövedelemkiegészítést, mások tandíjtámogatást kaptak). A kezdeményezéshez a világ sportklubjai is csatlakoztak, mérkőzéseik jegybevételének a rászorulók számára történő felajánlásával. Az első ilyen jótékonysági mérkőzést 1912. április 21-én tartották az Egyesült Államokban a Yankees és a Giants baseball-csapatának sportolói, április 29-én pedig az első futball-meccset is megrendezték az Egyesült Királyságban a Woolwich Arsenal és a Tottenham Hotspur csapata között. Ebbe a gyakorlatba illeszkedett a magyar fővárosban az MTK segítő kezdeményezése.
13. ábra: A Tolnai Világlapja 1912. május 26-i száma így tudósított a rendkívüli sporteseményről (forrás: Dr. Balogh Tamás).
Az este folyamán Habsburg-Lotaringiai József Ágost főherceg (1872-1965), József nádor unokája és a hitvese, Auguszta főhercegasszony a budai Királyi Palotában audiencián, s a fogadást követő vacsorán látja vendégül a teljes tisztikart. A rendezvényre a következő szövegű meghívókat küldték szét: „Alulírott tisztelettel tudatja, hogy József Főherceg Úr és Auguszta Főhercegasszony Ő császári és királyi Fenségeik Nagyságodat pénteken, 1912. május hó 10-én 7 óra 30 perckor vacsorára kéretik. Szapáry főudvarmester” Az eseményen megjelenik Lukács László miniszterelnök is, aki állami kitüntetést adományoz Rostron kapitánynak.
14. ábra: A Királyi Palotába szóló meghívó (forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 83. o.).
15. ábra: Dr. Lengyel Árpád előadásának nyomtatott kiadása (forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta).
1912.05.17.: A Budapesti Orvosi Kaszinó rendkívüli ülésén Dr. Lengyel Árpád előadást tart „TITANIC és CARPATHIA” címmel. Az előadás nyomtatásban történő kiadásáról a Mentők Lapja főszerkesztője, Dr. Kovách Aladár kir. tanácsos, a B.Ö.M.E. igazgató főorvosa gondoskodik. Dr. Lengyel Árpád az egyesület által adható legmagasabb kitűntetést, „Vas érdemérmet” kap.
1912.05.29.: A TITANIC tragédiája és a túlélők mentése után következő első útján a CARPATHIA New Yorkba érkezik, ahol a TITANIC túlélőiből alakult segélybizottság tagjai kiosztják a mentőhajó legénységének a mentésben részt vett tagjai számára köszönetképpen készített emlékérmeket. Dr. Lengyel Árpád példányát a segélybizottság postán juttatja el a részére.
A CARPATHIA túlélőkkel New Yorkba vezető útján a TITANIC egyik első osztályú amerikai utasa, Margaret Tobin Brown kezdeményezésére alakult kilenc fős segélybizottság a TITANIC túlélőiből, még 1912.04.16-án. A bizottság egyrészt segélyalapot képzett a szegény sorsú túlélők és a TITANIC személyzete, másrészt megfelelő formát keresett a túlélők köszönetének kifejezésére a mentőhajó parancsnoka és személyzete számára. Ez utóbbi célból rendeltek meg egy azonos megjelenésű, de különböző anyagú és színű éremsorozatot. Az elkészült 304 érem közül azonban a CARPATHIA következő útján csak 250-et tudtak helyben kiosztani, mivel a mentésben részt vett személyzet egy része már más hajókon szolgált, vagy kiszállt, mint Dr. Lengyel Árpád is, akinek a helyére egyik honfitársa, Dr. Munk Artúr lépett. A maradék 54 érmet így postai úton juttatták el a tulajdonosaikhoz. Az érmek átadására a CARPATHIA tisztikarának 6 fős küldöttsége jelenlétében, a hajó fedélzetén került sor, éppen akkor, amikor a CARPATHIA szolgálati jegyzéke szerint Munk Artúr is a hajón volt, annak 1912. május 11.-június 22. közötti Fiume-New York-Fiume útján. Így nagy valószínűséggel ő volt az egyetlen tiszt a hajón, aki nem kapott az éremből (hiszen nem volt jogosult rá), miközben végig kellett néznie, hogy a tiszttársai, sőt a hajón rajta kívül mindenki, aki a személyzet tagja, hogyan örül neki és büszkélkedik vele. Ráadásul – mivel a mentőhajó és legénysége iránti kitüntető figyelem nem csökkent – minden bizonnyal ő is a riporterek kereszttüzébe került, akiknek fogalma sem lehetett róla, hogy ő a hajót híressé tevő előző úton nem volt ott. Talán ennek az élménynek a hatása alatt Munk Artúr később arról számolt be, hogy ő maga is részese volt a TITANIC-túlélők mentésének. Történetét még egy medállal is igazolta, amihez könnyen hozzájuthatott, mivel a legénység tagjai közül utóbb többen is túladtak a magukén némi készpénz ellenében.
16. ábra: Balra: Dr. Lengyel Árpád méltatása a Tolnai Világlapja 1912. május 26-i számában (forrás: Dr. Balogh Tamás).
Középen és jobbra: 1912. május 29-én aranyérmet kap Rostron kapitány és a tisztek (14 db), ezüstérmet az altisztek és mérnökök (110 db), bronzérmet pedig a legénység tagjai (180 db). Az érmeket az 1898-ban alapított, és a New York-i John Street 20. szám alatt működő Dieges & Clust neves arany- és ezüstműves vállalat készítette (a Kongresszusi Érdemérmek hivatalos gyártója). Minden érem egységes megjelenésű volt (csak anyagukban és szalagjuk színében különböztek egymástól: az aranyérmek vörös szalagon, az ezüstérmek zöld szalagon, a bronzérmek szilvakék szalagon függtek). A szabálytalan alakú érem előlapját két delfinből álló keretben egy Neptunusz-fej díszítette (középen felül) szakállal, lent egy keresztbe fektetett horgonnyal és látcsővel, a keretben a CARPATHIA és a feléje közeledő mentőcsónakok képével, az érem hátoldalán a következő felirattal: "Presented to the officiers and crew R.M.S. „Carpathia” in recognition of gallant and heroic services from the survivors of the S. S. „Titanic” April 15. 1912." („A Carpathia királyi postagőzös kapitányának, tisztjeinek és a legénységnek a Titanic gőzhajó túlélőitől a hősies és bátor mentésért, 1912. április 15.”). Rostron kapitány egy 40 cm magas gravírozott ezüstserleget is kapott (forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta).
1912.06.21.: József főherceg – 1905 decemberétől a B.Ö.M.E. fővédnöke – magánkihallgatásra és vacsorára kéreti Dr. Lengyel Árpádot, ahol személyesen gratulál a kiváló mentőtisztnek áldozatos munkájához. A Dr. Lengyel Árpádnak szóló újabb meghívás: „Alulírott főudvarmester tisztelettel tudatja, hogy József Főherceg Úr és Auguszta Főhercegasszony Ő császári és királyi Fenségeik Nagyságodat pénteken, 1912. június hó 21-én 4 óra 30 perckor kihallgatásra kéretik. – Szapáry”.
1912.07.11.: A TITANIC megmentettjeitől további köszönőlevelek érkeznek. Robert Williams Daniel bankár hálásan köszöni Dr. Lengyel Árpádnak a tőle kölcsönkapott öltönyt, ígérve, hogy visszajuttatja.
„Philadelphia, 1912. július 11. Kedves Doktor Úr! Az elmúlt két hónapban rendkívül sokat gondolok Önre, és nagy csalódottságot éreztem, hogy nem tudtam Önnel találkozni New Yorkban. Később megtudtam, hogy elhagyta a Carpathiát. Remélem, megérti, milyen nagyra értékelem az első találkozásunkkor felém irányuló kedvességét és figyelmét. Gondosan félretettem a kabátját, amit visszaküldök Önnek a megbecsülésem néhány jelképével együtt, ami majd emlékezteti rám. Megtartom a címét, és az első alkalommal, hogy Budapestre tudok utazni, meglátogatom Önt. Örülök, hogy praktizál, sok sikert és boldogságot kívánok Önnek. Nagyon örülnék, ha ismét hallhatnék Önről. Legszívélyesebb üdvözlettel, őszinte híve: Robert W. Daniel”
Robert Williams Daniel ükapja Virginia hetedik brit kormányzója, s az Egyesült Államok első főügyésze volt, dédapja pedig a Legfelsőbb Bíróság helyettes bírája. Ő maga kezdeti vasúti, majd biztosítói karriert követően 1906-ban saját biztosítótársaságot alapít, 1911-től pedig a londoni irodával is rendelkező Shillard-Smith, Daniel & Co. banki brókercég társtulajdonosa. Ettől kezdve gyakran átkel az óceánon, Így vált jegyet a TITANIC-ra is, melynek első osztályán utazik. Az utolsók közt vízbe ugorva hagyja el a süllyedő hajót pizsamában és hálókabátban, s rövid úszás után az A jelű összecsukható csónak veszi fel a kihűlés tüneteivel.
17. ábra: Robert Williams Daniel levele Dr. Lengyel Árpádhoz (forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 87. o.).
Megismerkedésük nem mindennapi körülményeire Dr. Lengyel Árpád később így emlékezett:
„Sokan hálóköntösben voltak, minden felsőruha nélkül, s egyeseknek még a cipőjét sem volt ideje fel-húzni. Egy Daniel nevű fiatal bankár, ki egy összeszakadt piros hálókabátban menekült, folyton azt hangoztatta, hogy ő maga is orvos, s természetes, hogy kollégámat nem akartam ruha nélkül hagyni, s odaadtam neki a magamét. Midőn másnap szóltam hozzá, nem tudott rá visszaemlékezni, hogy – valószínűleg delíriumában – hamis foglalkozást mondott nekem.”
Robert Williams Daniel végül soha nem járt Budapesten. Két évvel később feleségül vette sorstársát, a TITANIC tragédiájakor megözvegyült Eloise Smith-t (aki férje, Lucien Phillip Smith társaságában és a közös gyermeküket várva utazott a szerencsétlenül járt óceánjárón). Smith és Daniel az egyedüli TITANIC-túlélők, akik korábban nem is ismerték egymást, de a katasztrófa után összeházasodtak. Daniel a megmenekülését egy, az életre szóló második esélynek tekintette. Talán ezzel áll összefüggésben, hogy a mindaddig takarékos bankár ezután többet áldozott a luxusra: versenylovakat vett és hajót, és később egy vidéki birtokot. A kölcsön kapott öltöny helyett pedig végül „megbecsülése néhány jelképét” küldte el Dr. Lengyel Árpádnak: egy bőr cigarettatárcát, s egy sétapálcát, melynek a markolatába órát építettek a legutóbbi New York-i divat szerint…
1912.08.25.: Az Amerikából érkező köszönőlevelek sorában a következőt Robert Douglas Spedden, egy hétéves kisfiú írja (pontosabban az édesanyja, aki a kisfia gondolatait veti papírra). Dr. Lengyel Árpád és a Spadden-család a CARPATHIA fedélzetén barátkoztak össze azután, hogy a magyar doktor segített a betegeskedő kisfiún a mentőcsónakban töltött fagyos éjszaka viszontagságait követően.
„Kedves Doktor bácsi! Köszönöm a fényképet, amelyet tőled kaptam! Be fogom keretezni. Van egy vicces, hosszú lábú hernyóm, éppen az ingemen üldögél. Beteszem egy dobozba, hogy pillangóvá tudjon változni. Bárcsak itt lennél, hogy lásd! Nagyon jól érzem magam a többi gyerekkel, játszunk a sziklákon, néha teázunk és labdázni is szoktunk. Egyszer kimentünk motorcsónakkal, izgalmas volt. Láttunk egy tintahalat a sziklák között, de elkezdett esni az eső és haza siettünk. Nagy örömmel nézegetem a Budapestről szóló képeskönyvet. Bárcsak egyszer elmehetnék oda! Muddy, Papi, Mami a legkedvesebb jókívánságaikat én pedig egy nagy ölelést küldök. Szerető kis barátod: Robert Douglas Spedden.”
A levél érdekes fényt vet Dr. Lengyel Árpád amatőr fotós lelkesedésére is, amivel egyáltalán nem volt egyedül akkoriban: A kisfiút Francis Brown jezsuita szerzetes – szintén amatőr fotorgáfus – le is fotózta a TITANIC fedélzetén Southamptontól Queenstownig tartó utazásán, amikor ő és a világkörüli utazásról Amerikába hazatérő Spadden-család utastársak voltak az új óceánjáró első osztályán. A Lengyel Árpádtól kapott fényképre vonatkozó utalás azt sejteti, hogy a CARPATHIA fedélzetén is valami hasonló történhetett.
18. ábra: Robert Douglas Spadden saját kezű aláírása Dr. Lengyel Árpádnak címzett levelén. A levélben említett „Muddy” Elizabeth Boons, a gyakran beteg kisfiú ápolónője, aki a TITANIC-ra is elkísérte (forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta).
19. ábra: Dr. Lengyel Árpád, a CARPATHIA második árbocának baloldali csarnakzatán. Nem tudjuk, hogy ki exponálta a távolba kémlelő orvos képét, de valószínű, hogy a kép a doktor saját kamerájával készült, amelyet magával vitt. A szüleihez és a testvéreihez írott levelében ugyanis megemlíti, hogy a TITANIC túlélőinek felvétele után sok fényképet készített, ám ezek sajnos nem maradtak fenn, ezt az egyet kivéve. Ki tudja, talán épp ez az, amelyet Robert Douglas Spadden a doktorhoz írott levelében említ. Mindenesetre, ha így volt, akkor azt sem lehet kizárni, hogy ezt a képet épp a Spadden család valamelyik tagja – az apa, Frederic Oakley Spedden, vagy az anya, Margaretta Spadden – készítette (forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, borító).
A kis Robert édesanyja, Margaretta (becenevén „Daisy”) Corning Spedden (született Stone) 1913 karácsonyára egy saját maga által írt és illusztrált mesekönyvben dolgozta fel a kisfiúval és a családjával a TITANIC elsüllyedésekor átélt megpróbáltatásokat, „Sarki, a titáni medve” (Polar, the Titanic bear) címmel, amely 1994-ben nyomtatásban is megjelent (a Madison Press Books kiadásában és a kanadai Laurie McGaw akvarelljeivel). A történet egy játékmackó szemével meséli el a család európai utazásait, a TITANIC elsüllyedését és az azt követő mentést. A jégheggyel történt összeütközés után Muddie ébresztette a már alvó Robertet azzal, hogy most felmennek a fedélzetre "csillagokat nézni". Miután csónakba szálltak, Robert szerencsésen átaludta az éjszakát, s amikor hajnalban felébredt és meglátta a jéghegyeket, izgatottan felkiáltott: „Ó, Muddie, nézd a gyönyörű Északi-sarkot, ahol nincsen Mikulás". A szülei szerető gondoskodásával körbevett Robert Douglas Spedden végül sosem juthatott el Budapestre: kilencéves korában, 1915. augusztus 6-án balesetet szenvedett, elütötte egy autó Grindstone Neckben, Winter Harborban, a család maine-i nyári tábora közelében. Két nappal később belehalt az agyrázkódásba. A New York-i brooklyni Greenwood temetőben helyezték örök nyugalomra. Szülei sosem heverték ki az elvesztését.
1912. ... . ... .: A legkülönösebb levelet Sophie Hole, New York City 345. W. 70. utcai lakos (nem TITANIC-túlélő) írta Dr. Lengyel Árpádhoz, szinte szerelmesen faggatva az akkor még nőtlen orvost: „Nem jár-e hajójával megint Amerika felé, hogy találkozzanak”, és még azzal is csábítgatta, hogy „előkelő szabónőjével divatos mentőövet varratott estélyi ruhájára”.
1912.10.09.: Dr. Lengyel Árpád értesítést kap a Cunard Társaságtól, melyben tájékoztatják, hogy a Liverpooli Hajótöröttek Emberbaráti Társasága (Liverpool Shipwreck and Human Society) ezüst tengeri mentési érmét és díszoklevelét kézbesítik neki: „Kedves Uram! Folyó hó 4-én kelt levelére hivatkozva küldjük folyó hó 12-én induló LYCIA gőzhajónkkal a kitüntetést, mellyel a Liverpool Shipwerk and Human Society a TITANIC elvesztésekor nyújtott szolgálatait díjazza. Reméljük, épségben eljut Önhöz. Őszinte híve – a Cunard Gőzhajózási Társaság.”
20. ábra: A liverpooli oklevél és a hozzá tartozó ezüst tengeri mentési érem (forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta).
21. ábra: Az adományozásról tájékoztató levél (forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 85. o.).
A Liverpooli Hajótöröttek Emberbaráti Társasága 1839-ben alakult meg, egy, az Ír-tengeren két napig tomboló nagy hurrikánt követően, amikor felismerték, hogy a tengeri mentés, illetve az azt követő segélyezés és nyomorenyhítés addigi gyakorlata (amelyet jellemzően kizárólag a partközeli plébániák, majd 1824-től a Királyi Országos Mentőcsónak Intézet – Royal National Lifeboat Institution – R.N.L.I. mentőállomásai végeztek) önmagában nem elegendő, ezért az emberéleteket fenyegető (a Liverpoolban lajstromozott hajókat érintő hajótörés, tűzvész és más) közvetlen veszélyből mentő, mások mentése érdekében a saját életüket és biztonságukat önként kockáztató emberek odaadásának elismerésére, valamint a mentési módszerek és technikák terjesztésére díjat alapítottak. A napjainkban is működő szervezet 1839-1939 között összesen 6 589, s 1940-2016 között további 2 694 érmet ítélt oda.
Az angol tiszti ezüstérem peremébe a következő angol nyelvű szöveget vésték: „To Dr. Arpad Lengyel S.S. „Carpathia” for Praiseworthy and Humane Service 15. april 1912” (A Liverpooli Hajótöröttek Emberbaráti Társasága dr. Lengyel Árpádnak a „Carpathián” nyújtott segítőkészségéért.) Az érem előlapján a „Lord, save us we perish”, hátlapján pedig a „Liverpool Shipwerk and Humane Society 1839” szöveg olvasható.
Az ezüstéremhez egy 35 x 45 cm-es díszoklevelet is mellékeltek a következő szöveggel: „Liverpool Shipwerk And Humane Society Instituted Jan. 9th 1839. Incorporated Nov. 21th 1888. At a Meeting of the Committee of the Liverpool Shipwerk and Humane Society. Held at the Underwriters Room, Exchange Buildings, Liverpool, on the forth day of July 1912. It was Resolved Unanimously That the best thanks of the Committee Be Presented to Doctor Arpad Lengyel Of the S. S. „Carpathia”, for Praiseworthin An Humane service to the survivors of the R. M. S. „Titanic” Which foundered on april 15th 1912.” (Az 1839. jan. 9-én alapított, 1888. november 21-én bejegyzett Liverpooli Hajótöröttek Emberbaráti Társasága Liverpoolban 1912. július negyedik napján a Váltópénztár Épület alulírott termében tartott bizottsági ülésén egyhangúlag úgy döntött, hogy a bizottság legkiválóbb köszönetét nyilvánítja a Carpathia gőzhajón szolgálatot teljesítő dr. Lengyel Árpádnak azért a dicséretre méltó humanitárius szolgálatáért, amelyet az 1912. április 15-én elsüllyedt Titanic királyi postagőzös túlélői számára nyújtott.)
1913.04.25.: A Mentők lapja a 11. évfolyama 4. számában közli Dr. Lengyel Árpád visszaemlékezését a TITANIC-katasztrófa egyéves évfordulóján „Emlékezés a TITANIC katasztrófájára” címmel. Ez az írás annyiban különbözik az első magán közlésektől, illetve a Mentők lapja különkiadásaként megjelent egy évvel korábbi cikktől, hogy inkább a személyes helytállásra helyezi a hangsúlyt. Míg az 1912. májusi írás főleg az orvosi segítségnyújtást, az odaadó mentési munkát helyezi a középpontba, ebben az írásban megjelennek az egyéni, családi tragédiák, a hősies önfeláldozás példás esetei is.
1913.09.09.: Dr. Lengyel Árpád részt vesz a Bécsben megrendezett II. Nemzetközi Mentésügyi és Balesetvédelmi Kongresszuson, ahol a fő témák között az elsősegélynyújtás és azon belül a tengeri életmentés is szerepel. A kongresszus ezzel összefüggésben két olyan határozatot hoz, melyeket – egyéb határozatok mellett – az 1913. november 23. és 1914. január 20. között Londonban 13 ország részvételével ülésező, a tengeri életbiztonság tárgyában összehívott nemzetközi konferencia zárójegyzőkönyve is becikkelyez: 1) mindenki köteles a Marconi-híreket haladéktalanul továbbítani, 2) minden 80 személynél többet szállító hajón legyen szikratávíró készülék.
22. ábra: Az 1913-as „Emlékezés…” kéziratának első oldala – részlet (forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 93. o.).
A doktor ekkoriban tovább dolgozik a B.Ö.M.E. mentőtisztjeként és ellenőrző orvosaként, s a kerületi betegsegélyző pénztár segédorvosi tisztét is ellátja, ugyanakkor a munkája új feladatkörrel bővül: képesített iskolaorvos és egészségtantanár lesz. Az iskolaegészségügyi szolgálat 1885 óta működik Magyarországon, elsődlegesen azzal a céllal, hogy az iskola közegészségügyi állapotát (a tisztaságot, a fűtést, a szellőztetést, a vízellátást, az iskolapadok meglétét és alkalmasságát, az iskola környezetének, az udvaroknak és a parkoknak a rendezettségét) az iskolaorvosok ellenőrizzék, valamint félévente kétszer a tanulók látását, tüdejét, szívét, gerincét is megvizsgálják és a szükséges orvosi intézkedéseket megtegyék. A kiképzett mentőorvosok ebben alapvető szerepet vállaltak, mivel az orvosi pályára készülő diákokból szerveztek mentőőrséget, amely az iskola-egészségügyi szolgálatot támogatta vészjelzés alkalmával a kivonulás rendjének biztosításával, s gondoskodott arról is, hogy iskolai kirándulásokon mentőtáskával rendelkezzenek, amelyben gyógyszerek, kötszerek voltak. Az iskolaorvosok az önként jelentkező tanárok számára is elsősegélynyújtó tanfolyamokat tartottak, ezzel iskolánként nagy számban növelve a segítségnyújtásra alkalmas emberek számát.
1913.11.10.: A Mentők lapja 11. évfolyam 21. számában Dr. Lengyel Árpád cikke mutatja be a rádiós tengeri életmentés legújabb eredményét, az 1913.10.09-én fedélzeti tűzvésszel sújtott VOLTURNO gőzös utasainak mentésére indult hajók erőfeszítéseinek sikerét. A VOLTURNO leadott S.O.S. jelzésére válaszolva 10 hajó indult a helyszínre segíteni, és azokon kívül, akik ijedtükben mentőöv nélkül a tengerbe ugrottak, mindenkit sikerült kimenteni. Dr. Lengyel Árpád a mentésről szóló cikkét így zárja: „Örökké emlékezetes legyen, hogy a TITANIC 705 és a VOLTURNO 521 lelkét Marconi – a mentők fejedelme – mentette meg.”
1914.07.27.: Az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének a trónörökös-pár Szerbia által támogatott szerb nemzetiségű osztrák-magyar állampolgárságú merénylők által a Monarchiához tartozó Szarajevóban történt meggyilkolása miatt Szerbia elleni mozgósítása során Dr. Lengyel Árpád is behívót kap.
1914.07.28.-1918.11.11.: Az Osztrák-Magyar Monarchia Szerbia elleni támadásával kitör az első világháború. Dr. Lengyel Árpádot – aki 1907. áprilisától (még az egyetemi évei alatt) egyéves önkéntesként tett eleget a katonai kiképzési feladatainak és 1911-től az I. cs. és kir. Gyalogezred 13. Hadtáphadtest 4. századának tartalékos segédorvosa – harctéri szolgálatra osztják be.
A hadsereg egészségügyi szolgálatának rendszere – csakúgy, mint a harctéri cselekmények – a) a hadműveleti területen, b) az ellátási körzetben és c) a hátországban végzett ellátási cselekmények hármas tagozódására épülnek. Ennek megfelelően Dr. Lengyel Árpád is különböző alakulatoknál teljesít egészségügyi szolgálatot a háború évei alatt 1914-től főorvosi, 1917-től ezredorvosi minőségben.
23. ábra: Dr. Lengyel Árpád, a katona a cs. és kir. közös hadsereg társasági egyenruhájában 1912-ben (forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 90.-95. o.).
24. ábra: Dr. Lengyel Árpád, a katona a cs. és kir. közös hadsereg gyakorló egyenruhájában a bevonuláskor 1914.07.27-én (balra) és a fronton 1914.08.07-én (középen), illetve a frontra is magával vitt saját gépével készített felvételén 1915.03.10-én (jobbra). (Forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 96.-97. o.).
Dr. Lengyel Árpád előbb gyalogsági, később tüzérségi és lovas-(fogatolt) tüzérségi alakulatoknál teljesít frontszolgálatot, majd 1916-tól kórházvonaton szolgál, végül a Mária Terézia által 1741-ben alapított, 1873-tól Budapest „házi ezredeként” működő 32-es gyalogezredhez vezénylik, mellyel 1918.11.18-án tér haza. A kórházvonat-szolgálat különösen érdekes, amennyiben a B.Ö.M.E. (ahol békeidőben Dr. Lengyel Árpád is önkéntes mentőszolgálatot teljesít) fővédnöke az a József főherceg, aki 1912.05.10-én vacsorán fogadta a CARPATHIA magyar hősét. Míg a főherceg a Monarchia orosz, szerb/román és olasz frontjain szolgál, addig hitvese, Auguszta főherceg asszony a B.Ö.M.E. közreműködésével mentővonatot szerel fel, amely 1915.02.14.-1918.10.31. között végzi a sebesült- és betegszállító frontszolgálatát, eleinte a harctérhez közeli báziskórházakból a fővárosba szállítva, majd a frontvonalak között közlekedvén összegyűjtve a rászorulókat. A mentővonat különlegessége a közönséges kórházvonatokhoz képest abban áll, hogy nemcsak betegszállítást, de elsősegélynyújtást és műszaki mentést is végez. Olykor német területen is bevetik. 10-15 pótkocsival kiegészítve akár 800 személy ellátására is képes.
25. ábra: Dr. Lengyel Árpád lóháton. A kép bal szélén a távolodó trén-szekerek (Forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 98. o.).
26. ábra: Dr. Lengyel Árpád háborús kitűntetései viselésére vonatkozó jogcímeit azonosító igazoló jegy. Dr. Lengyel Árpád a háború alatt összesen négy kitűntetésben részesül. Megkapja a kiváló vezetésért, illetve a hősies vagy eredményes magatartásáért adományozható katonai érdemérem (a Signum Laudis) bronz fokozatát, a kitüntetés szalagján a kardokkal (1916), a ezüst katonai érdemérmet a kardokkal (1917), a Vöröskereszt tiszti díszjelvényét a hadiszalaggal (1917), a legalább 12 heti egybefüggő frontszolgálatot teljesítők elismerésére alapított Károly csapatkeresztet (1918). (Forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 100. o.).
A háború után hazatérve Dr. Lengyel Árpád újra munkába áll a mentőknél, ahol megpályázza, és meg is kapja az egyik ellenőrző orvosi állást. A mentőszolgálat mellett tovább folytatja munkáját a kerületi betegsegélyző pénztárnál is, a Mária téri rendelőintézet gégészorvosaként. Közben belép a Budapesti Orvosegyesületbe és az Országos Orvosszövetségbe, ahol többször is felkérik szakmai tanácsadásra.
1919.03.25.: A 33 éves Dr. Lengyel Árpád házasságot köt a 26 éves Berger Margittal. A veszprémi Berger családnak Csopakon van nyaralója, ahonnan gyakran átjárnak a szomszédos Balatonfüredre. A fiatalok itt találkoznak egy baráti társaságban. Berger Margit a veszprémi Angol Kisasszonyok iskolájában tanult, művelt, nyelveket beszélő, zenét szerető fiatal lány, akivel rövid ismerkedés után kölcsönösen úgy érzik, hogy a másikban életre szóló társra találtak.
27. ábra: Az ifjú házasok (Forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 104.-105. o.)
28. ábra: A doktor Baross utcai rendelője. Balra fent a „Liverpooli oklevél”, s a doktor a rendelőjében (Forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 106. o.).
1919.12.30.: Dr. Lengyel Árpád és Berger Margit első gyermeke, Lengyel Bálint István születése.
A család ekkor a Budapest VIII. kerület Baross utca 4. számú házba költözik (Dr. Lengyel Árpád addig többször is lakóhelyet változtat: 1911-es Teréz körúti lakásából még 1912-ben a Podmaniczky utca 9., majd a háború után a Honvéd utcába költözik). A Baross utcai lakás már az orvosi magánpraxis kialakítását is segíti, amikor az első emeleti négyszobás lakás lakószobaként használt két szobája mellett a másik két szobát rendelővé és váróvá alakítják. A család élete ezután két helyszínen folyik tovább: szeptembertől májusig Budapesten, júniustól augusztus végéig a veszprémi nagyszülők csopaki házában. Dr. Lengyel Árpád a nyár közepéig Pesten marad és dolgozik, s csak a hétvégeken látogat Csopakra, de egy hónapot így is együtt töltenek. Mindkét helyszínen élénk társasági életet élnek.
1920.10.27.: Hatályba lép a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról szóló 1920. évi XXV. törvény, azaz a numerus clausus törvény végrehajtására a vallás- és közoktatásügyi miniszter által kiadott 123.033. számú miniszteri rendelet, amely az egyes "nemzetiségek és népfajok" összlakossághoz viszonyított arányszámához és a „nemzethűség és erkölcsi megbízhatóság” szempontjához kötötte az adott etnikumból a felsőoktatási intézményekbe felvehető hallgatók számát, a mindaddig vallásfelekezetként nyilvántartott zsidóságot is nemzetiséggé nyilvánítva, így 6 %-ban maximálva a felvehető zsidók arányát. A "nemzethűség és erkölcsi megbízhatóság" megállapítását a gyakran szélsőjobboldali befolyás alatt álló egyetemi vezetőségekre bízzák.
A törvény célja az, hogy a berendezkedő új rezsim – a Horthy-rendszer – a trianoni békeszerződés által elcsatolt magyar területekről a megmaradt csonka országba özönlő nem zsidó értelmiségnek kedvezzen a zsidók kárára, ezzel szélesítve társadalmi bázisát. A törvény az első világháború utáni világ legelső antiszemita indíttatású jogfosztó törvénye, amelyet bár nem sikerült végrehajtani (mivel zsidók aránya a magyar egyetemeken nem csökkent 8 % alá), alapvetően hozzájárult a magyar állampolgárok egymás ellen történő rosszhiszemű kijátszásához, ezzel az egyik eleme annak, a holokauszthoz vezető folyamatnak, amelyben az ország lakosságának valamely – az akkori jog szerinti – értelemben zsidónak minősülő részét jogfosztottá tették, majd megfosztották a vagyonától, a lakóhelyétől, a személyi szabadságától és végül az esetek több mint felében az életétől is (az Auschwitz-Birkenauban meggyilkolt zsidók közül minden harmadik magyar állampolgár volt).
1924.05.22.: Megszületik a család második gyermeke, Lengyel Anna Gizella. Dr. Lengyel Árpád négy jelentősebb orvosi előadást tart az év folyamán, melyek közül kettő különböző orvosi szaklapokban is megjelenik.
1925.02.14., 10.15., 11.19.: Dr. Lengyel Árpád három szakmai tanulmányt közöl az Orvosi Hetilapban.
29. ábra: Bálinttal és Annával (Forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 108. o.).
1926.11.09.: Újabb szakcikk az Orvosi Hetilap számára.
1927.02.26.: Lengyel Bálint István halála.
A halál oka diftéria (torokgyík). Bár 1901 óta ellenszérum, 1923 óta pedig védőoltás is rendelkezésre állt a betegséggel szemben (utóbbi akkor még csak az Egyesült Államokban), a fertőzés lehetséges szövődményei – mint a szívizom-, ideg- és tüdőgyulladás – miatt akkoriban veszélyes betegségnek számított, amely hirtelen szívmegállást, fulladást okozhatott. A gégeszakorvos Dr. Lengyel Árpád számára különös tragédia, hogy gyermeke az ő orvosi szakterületéhez tartozó betegség áldozatává válhatott. Az orvos ezután magába zárkózik és mérhetetlen bánatát egyre több munkába folytja.
1928.05.01.: A B.Ö.M.E. elsősegélynyújtó továbbképzést szervez, amelynek tananyagát és tanítási módszereit Dr. Lengyel Árpád dolgozza ki.
A növekvő motorizáció közepette egyre több a közlekedési baleset, a kibontakozó gazdasági válság nehézségeivel összefüggésben pedig egyre több a lelki állapottal összefüggő megbetegedés és öngyilkossági kísérlet. Mindkét körülmény az elsősegélynyújtási ismeretek széleskörű terjesztését indokolja. Dr. Lengyel Árpád ekkor 8 különböző iskolában és közintézményben kezd rendszeres előadás-sorozatba, valamint magánszemélyek számára is vállal elsősegélynyújtó felkészítést, összesen 470 esetben.
1929.03.01.: Szakcikk a Magyar Orvos c. folyóiratban.
1930.07.09.: Dr. Lengyel Árpád az I. világháború befejezésének 10. évfordulójára 1929-ben kibocsátott Háborús Emlékérem mellett megkapja a B.Ö.M.E. legmagasabb szakmai elismerését, a Mentős Aranyérmet.
30. ábra: Dr. Lengyel Árpád (az első sorban jobból a második) a mentős aranyérem átadásakor. (Forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 111. o.).
1931.06.20.: Liber Endre alpolgármester ünnepi beszéd keretében adja át Dr. Lengyel Árpádnak a belügyminiszter által adományozott, 25 évi mentő- és tűzoltó szolgálat jutalmazásául alapított díszérmet.
1931.11.30.: Szakcikk a Mentők Lapjában.
1932.09.30.: Dr. Lengyel Árpád három tanulmányt publikál két különböző szaklapban. Ezek egyike a visszaemlékezése „TITANIC” címmel a Mentők Lapja különkiadásában a hajószerencsétlenség huszadik évfordulója alkalmából. A tanulmányt előadás formájában a Magyar Rádióban is megtartja.
1933.: Dr. Lengyel Árpád a kisebb műtétek gazdaságossági kérdéseinek a biztosítók szempontjából vett fontosságáról értekezik.
1933.03.01.: A család a Baross utcából a Rákóczi út 11. számú házba költözik.
1934.: Gyógyszerkészítmény terápiás hatásoságáról számol be.
1935.: Dr. Lengyel Árpádot kitüntetik az Osztrák Háborús Emlékéremmel (melynek magyarországi viselését csak egyedi kormányzói engedéllyel hagyják jóvá).
1937.10.31.: Dr. Lengyel Árpád három tanulmányt publikál a Mentők Lapjában. Ezek egyike egy újabb visszaemlékezés „A TITANIC elsüllyedése” címmel, a hajószerencsétlenség huszonötödik évfordulója alkalmából. A tanulmány a Magyar Rádióban április 16-án tartott emlékbeszédének leirata (a hangfelvétel sajnos nem maradt fenn).
1938.05.29.: Hatályba lép a társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatásosabb biztosításáról szóló 1938. évi XV. törvénycikk, - vagyis az első zsidótörvény -, amely az Orvosi Kamarai tagok között 20%-ban maximálta a törvényalkotó által zsidónak tekintett személyek számát (miközben ekkor az ország települései közül egyedül csak Budapesten közel 68 % a zsidónak tekintett orvosok aránya).
Noha a rövid – mindössze 10 §-ból álló – törvény csupán egyetlen egyszer használja a „zsidó” kifejezést, a törvény terjedelmes indoklásából mégis teljesen egyértelmű, hogy a magyar állam az egész jogszabályt kizárólag (az ekkor még vallási és nem faji közösségnek tekintett) zsidósághoz tartozó saját polgárai ellen alkotta. A törvény végrehajtására kiadott rendelet ugyanakkor nem írta elő a törvényben megállapított százalékos arányok létszámcsökkentés és jogviszony-megszűntetés (tömeges elbocsájtások) útján történő elérését, ehelyett a törvényi előírásokra támaszkodva úgy rendelkezett, hogy amíg a nem zsidó kamarai tagok aránya a 80%-ot el nem éri, addig új zsidó tagokat legfeljebb 5%-ban lehet felvenni az Orvosi Kamarába. A törvény elfogadása idején már kamarai tag zsidó vallású orvosok szakmagyakorlásának folytatását tehát a törvény nem zárta ki (nem is tehette volna, hiszen akkor az egészségügyi ellátás a hirtelen kialakuló létszámhiány miatt alighanem egyik napról a másikra összeomlott volna, viszont a bizalmatlanság és a rosszhiszeműség megbélyegző hatásával előre megfontolt szándékkal és aljas indokból – politikai és gazdasági nyereségvágyból – éket vert az állam különböző vallási csoportokhoz tartozó, egymással addig békében élő polgárai közé, előkészítve a későbbi tömeges emberírtás tragédiáját).
Az antiszemita környezeteben, s az 1920 óta hatályban lévő numerus claususra tekintettel Lengyel Anna udvarlója, a nála 4 évvel idősebb Reich Ferenc – bár leendő apósához hasonlóan orvosnak készül és kitűnő érettségit tesz – nem adhatja be a felvételi kérelmét az orvosegyetemre, ezért úgy dönt, hogy szakmai képzettséget szerez és látszerész lesz, az orvostudományok határterületén, ahol (legalább közvetve) szemészettel is foglalkozhat.
1938.07.18.: Mivel a törvény szerint a 20%-os korlátozással érintett személyi körbe nem lehet beleszámítani az ún.: „Tűzharcosokat” (az első világháborúban legalább 12 hetes egybefüggő tényleges frontszolgálat teljesítéséért Károly csapatkereszttel kitűntetetteket), Dr. Lengyel Árpád intézkedik tűzharcos minőségének hatósági igazolása érdekében, amelyet a házassági anyakönyvi kivonat „Utólagos bejegyzések” rovatában tűntetnek fel.
1938.11.02.: Átadják a II. kerületben Medgyaszay István építészmérnök tervei alapján épült korszerű Kapás utcai Rendelőintézet, amelyben a Mária téri rendelő – Dr. Lengyel Árpád addigi munkahelye – teljes személyzetét költöztetik. Dr. Lengyel Árpád a fül-orr-gége szakrendelést végző osztály első osztályvezető főorvosa lesz.
1939.03.23.-04.04.: A magyar-szlovák „kis háború”. Az első világháború végén Magyarországgal szembeni igazságtalan (3,3 millió magyart idegen országok fennhatósága alá helyező) amerikai-brit-francia politikusok által oktrojált trianoni béke német támogatással végrehajtott revízióját jelentő első bécsi döntés (1938) a csehszlovák igazgatás alá került magyarlakta vidékeket visszaadja Magyarországnak. A magyar hadsereg azonban nem áll meg, hanem a döntéssel kijelölt határvonalat átlépve bevonul az ukránok lakta Kárpátaljára is (amely 1918-ig Magyarországhoz, 1918-1938 között Csehszlovákiához tartozott). A Magyar Honvédség 20 év utáni első harctevékenységeihez kapcsolódóan a tartalékos orvosok – köztük Dr. Lengyel Árpád – is behívót kapnak.
1939.05.05.: Hatályba lép a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló 1939. évi IV. törvénycikk, vagyis a második zsidótörvény. A már nyíltan antiszemita jogszabály
1939.09.01.: Európában a Lengyelország elleni német támadással, s az ezt követő brit és francia hadüzenettel kitör a második világháború (Ázsiában már a második kínai-japán háborúval kitört 1937.07.07-én).
1940.01.09.: A zsidótörvények hatására a család a konvertálás mellett dönt: Dr. Lengyel Árpád és hitvese az állam által rájuk (és hozzájuk hasonlóan minden izraelita vallású honfitársukra) kényszerített életveszélyes fenyegetések hatására őseik hitének elhagyására kényszerülnek és a római katolikus hitet választva a budapesti Józsefvárosi Plébánián kikeresztelkednek.
31. ábra: A Dr. Lengyel Árpád és Berger Margit házassági anyakönyvi kivonatán olvasható bejegyzés a férj „Tűzharcos” minősítéséről és a házaspár kikeresztelkedéséről (Forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 103. o.)
32. ábra: A Dr. Lengyel Árpád az 1930-as évek derekán civilben, ünneplőben és otthon a család „Zsuzsi” kutyájával (Forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 117., 119., 122. o.).
1940.08.28.: Magyarország egyelőre távol marad az ellenségeskedésekről, ám a háború előszele Budapesten is mindenkit megérint. A tartalékos orvosoknak a magyar-szlovák „kis háború” óta rendszeres katonai szolgálatra kötelezték, de esténként még hazajárhatnak. Dr. Lengyel Árpád így számol be erről az időszakról levelében a Szegeden nyaraló lányának:
„Nekem sajnos nincs sok dolgom. Schmidt tanárnak a te általad ismert betege óta csak a kis Bárkányi Tomi volt, amiről szintén tudsz, s azóta privát orrműtét sajnos nem volt. Közben engem is sürgősen behívtak a helyőrségi kórházba, de már másnap elengedtek azzal, hogy – ha a háború megkezdődik – telefonon fognak behívni a Vöröskereszt kórházába osztályvezetőnek.”
A levélből két következtetés kínálkozik: 1) Dr. Lengyel Árpád magánpraxisában ekkor már egyre fogytak a páciensek. Ez talán a zsidótörvényeket megalkotó és elfogadó politikusok által a társadalom tagjai között mesterségesen felszított antiszemita gyűlölet eredménye (egyre kevesebben akartak a bűnösnek, megbízhatatlannak kikiáltott zsidó orvosokhoz fordulni). 2) A doktornak jelentős távon kellett közlekedni a városban a Rákóczi úti lakása és a Helyőrségi (ma Honvéd) Kórház között, ügyeletet tartva a hűvösebb esti órákban is. Ez utóbbi körülmény az egészségére is hatást gyakorolhatott.
1940.09.08.: Dr. Lengyel Árpád halála. A halál oka: tüdőgyulladás és szívkoszorúér-elzáródás.
33.-34. ábra: Dr. Lengyel Árpád halotti anyakönyvi kivonata és temetése a Főváros által adományozott díszsírhelyre a Kerepesi úti temetőben (Forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 120.-121. o.).
1940.09.30.: A Mentők Lapja 38. évfolyam 9. számában búcsúzik a B.Ö.M.E. néhai bajtársától:
„Meghalt váratlan hirtelenséggel dr. Lengyel Árpád, egyesületünk főorvosa, aki 1906. május hó 6-tól teljesített egyesületünkben szolgálatot. Több katonai, mentő és polgári kitüntetés tulajdonosa volt. 1912-ben mint a CARPATHIA hajóorvosa vett részt a TITANIC hajótöröttjeinek megmentésén. Ezért az angol tiszti ezüst tengeri mentési érmet és az amerikai arany TITANIC érmet kapta. A mentés eszméjét mindig hűségesen szolgálta, lelkes és igazi jó bajtárs volt.”
Források:
Balogh Tamás, Könczöl Péter, Tanító Kálmán: Hol volt, hol nem volt? Dr. Munk Artúr és a CARPATHIA, R.M.S. TITANIC Magyar Kutatócsoport, 2016. május 21., https://m.blog.hu/ha/hajosnep/image/munk_artur_20160521.pdf
BT 100 - Registry of Shipping and Seamen: Agreements and Crew Lists, Series III, BT 100/156 - CARPATHIA.
Layth Yousif: REWIND - On this day in 1912 Arsenal played Spurs to raise money for the Titanic Relief Fund, 2024.04.22. https://www.onlinegooner.com/articles/view/5045
Leighton H. Coleman III.: Polar, the Titanic bear, https://www.polarthetitanicbear.com/
Randy Bryan Bigham, Richard Edwards, Brandon White: A Titanic Mystery: Exploring the Escape of Robert W. Daniel – The rescue of one of the Titanic disaster's most prominent first-class survivors, Encyclopedia Titanica, 2024.04.17. https://www.encyclopedia-titanica.org/titanic-mystery-exploring-escape-robert-daniel.html
Sal Endre: Egy alig ismert magyar hős története, aki a Titanic túlélőit mentette. in. Mandiner, 2022.02.22. https://mandiner.hu/hirek/2022/02/egy-alig-ismert-magyar-hos-tortenete-aki-a-titanic-tuleloit-mentette
Sz.n.: Titanic Relief Fund Cheque, Titanic Museum, White Star Heritage LTD., https://www.titanicmuseum.org/artefacts/titanic-relief-fund-cheque/
Tom Schieber: A Benefit Game for Survivors of the Titanic, 2012.04.12., https://baseballresearcher.blogspot.com/2012/04/benefit-game-for-survivors-of-titanic.html
Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012.
Simén András 1947-ben született Óbudán. Kun származású nagyanyja és morva származású nagyapja nevelték. Iskoláit elvégezve villamosmérnökként dolgozott a világszerte telepített szovjet gyártmányú atomerőművek műszaki biztonságával és karbantartásával összefüggő feladatokban közreműködő hazai anyagvizsgáló csoportban.
Utolsó kommentek