1867. június 19-én délelőtt 10 órakor a Mexikóvárostól nyugatra fekvő Queretaro városa melletti Harangdombon (Cerro de las Campanas) kivégezték I. Miksa mexikói császárt, osztrák főherceget, az osztrák császári-királyi Haditengerészet korábbi főparancsnokát.

Szülőhazájáról kontinensnyi távolságban, messze az európai civilizációtól, egy merőben más történelmi és kulturális gyökerekkel rendelkező országban Miksa a lehetetlent kísérelte meg. Az általában a liberalizmus követőjének tartott, a kor Európájának progresszív szellemi áramlatai által befolyásolt fiatal uralkodó egy Latin-Amerikában addig ismeretlen szellemiségű korszerű államot kívánt létrehozni. Uralkodásának 1130 napja azonban kevésnek bizonyult ehhez. Bár a rendkívül ambiciózus Miksa fiatal kora ellenére kimagasló műveltséggel és széleskörű vezetői tapasztalatokkal rendelkezett, tervei már a korona elfogadásának pillanatában kudarcra voltak ítélve, s ezt mindössze romantikus személyisége nem engedte felismerni a számára.

2017-ben - az események 150. évfordulóján - önálló kötettel emlékezünk a kivételes uralkodóra (amelyből honlapunk látogatói már ízelítőt olvashattak egy korábbi blogbejegyzésünk mellékletében: http://hajosnep.blog.hu/2011/10/12/tortenelmi_nevnap) Addig is az érdeklődők kedvéért rövid összefoglalását adjuk a második mexikói császárság négy esztendejének.

1861

Január 25.: Kiadták az állam elleni bűncselekményekről szóló törvényt. Ez a köztársasági törvény minden mexikóit halállal fenyegetett, aki külföldi lobogó alatt harcol, vagy bármilyen módon a republikánus kormány elleni lázad – később ez volt az Miksa császár és követői kivégzésének.

Június: Benito Juarez mexikói köztársasági elnök újraválasztása és a magas rangú egyházi személyek, köztük Antonio Pelagio Labastida y Dávalos mexikóvárosi érsek, kiutasítása.

Július 17.: A mexikói kongresszus felfüggeszti a külföldi hatalmakkal szembeni adósságok törlesztését.

Október 31.: Franciaország, Nagy-Britannia és Spanyolország aláírja a londoni egyezményt, amelyben megállapodnak, hogy együttes erővel kényszerítik Mexikót adósságai kiegyenlítésére.

December 8.: A spanyol flotta és a hadsereg Kubából Veracruzba hajózik.

December 11.: A kongresszus rendkívüli jogokkal ruházza fel Juarez elnököt.

1862

Január 1.: Az Egyesült Államok figyelmezteti Mexikót, hogy a polgárháború miatt nem tud a nemzetközi konfliktusban a segítségére lenni.

Január 6-8.: A brit és a francia flotta is megérkezik Veracruzba.

Február 27.: A francia flotta beveszi Campechét.

Március 5.: Lorencez tábornok –a francia hadsereg parancsnoka – Mexikóba érkezik.

Április 9.: Nagy-Britannia és Spanyolország a csapatkivonásról dönt.

Április 24.: Az utolsó brit és spanyol katona is elhagyja Mexikót.

Május 5.: A mexikói hadsereg Zaragoza tábornok vezetésével jelentős győzelmet arat a Lorencez tábornok vezette francia sereg felett Pueblánál.

Június 14.: A mexikói hadsereget a franciák körülzárják Orizabánál Verecruz tartományban.

Szeptember 21.:Francia erősítés érkezik Mexikóba.

Október 1.: Lorencez leváltása. Utóda Forey tábornok.

Október 16.: További francia seregtestek érkeznek Bazaine tábornok vezetése alatt.

Október 23.: Tampico városát elfoglalja a francia hadsereg.

December 12.: Jalapa harc nélkül kerül Bazaine kezére.

1863

Január 15.: Francia hadihajók Acapulcót bombázzák.

Március 16.: A Forey tábornok vezette francia seregek az ország belsejébe vonulnak és ostrom alá veszik Pueblát.

Április 30.: A francia Idegenlégió 1. hadseregének 3. százada szó szerint az utolsó emberig harcol Cameronénál. Ez alapozza meg a légió későbbi félelmetes hírnevét.

Május 7.: Comofort tábornok mexikói felmentő seregét Bazaine tábornok francia hadserege megsemmisíti San Lorenzo mellett, Pueblától délre.

Május 17.: Puebla megadja magát a franciáknak.

Május 31.: Juarez elnök és a republikánus kormány elhagyja Mexikóvárost és az államkincstárral együtt északra menekül.

Június 7.: A Bazaine tábornok vezette első francia seregtestek behatolnak Mexikóvárosba. A Forey tábornok vezette fősereg Június 10-én követi őket.

Június 16.: Forey tábornok Legfelső Tanácsot (Superior Junta) nevez ki és a konzervatív Almonte mexikói tábornokot állítja az élére, mint az ország ideiglenes elnökét.

Június 21.: A 35 tagú Legfelső Tanács első ülése.

Július 10.: A Legfelső Tanács kikiáltja a katolikus császárságot és Ferdinánd Miksa főhercegnek, Ferenc József császár, az osztrák és magyar uralkodó öccsének ajánlja fel a koronát.

Október 1.: Forey tábornok leváltása. A főparancsnoki tisztségben Bazaine tábornok követi.

Október 3.: A Legfelső Tanács által kiküldött mexikói küldöttség (Comisiòn Mexicana) a Trieszt melletti miramari kastélyéban felkeresi Miksa főherceget, aki kijelenti, hogy csak a monarchiát és a személyét megerősítő népszavazást követően hajlandó elfogadni a felajánlott koronát. A népszavazást – a francia hadsereg biztosította magas részvétel mellett – megtartják.

Cesare dell'Acqua: Ferdinánd Miksa meghívása a mexikói trónra. A képről Jókai Mór ír "Egy dráma szavak nélkül" c. novellájában a Miramar kastélyban tett látogatásakor átélt élményei alapján: "Két olajfestmény az oldalfalon, egyik a mexikói meghívó küldöttség fogadtatását, másik a mexikói partra kilépést ábrázolja. Csupa arcképek. Hogy Miksa „császár” a mexikói fogadtatástól nem riad vissza, azt erős jellemében indokolva találom, hanem hogy a mexikói meghívó deputatiótól meg nem ijedt, az előttem megfoghatatlan. Ezek az alakok mind azt a benyomást teszik a szemlélőre, mintha simára borotvált, fekete frakkba, fehér kesztyűbe bújtatott, életükben először fésülködött Danérosok volnának, nyárspolgárokká álcázott cinkosai Fra Diavolónak. Nincs közöttük egy kép, kiből az ember kinézné, hogy rá lehet bízni az útitáskáját. Hanem hát a tengerész délibábja Pizarro hőseit alkotta belőlük, s az újvilág partját elhozta Miramár alá." 

Cesare dell'Acqua: A birodalom, amelyben nem nyugodott le a nap - festmény Miksa miramari kastélyában, amelyet a mexikói küldöttség látogatása után a császár európai rezidenciájává alakítottak. A fenti kép a "trónterem" falát díszítette. A kép üzenete világos, hisz' a legendás Habsburg uralkodó, V. Károly császár élete élénken foglalkoztatta Miksát. Alighanem 1859-1860 folyamán Brazíliába tett utazása idején (ahol akkor az unokatestvére, II. Péter császár uralkodott), rokonlátogatással egybekötött botanikai kutatóútjain fogant meg benne a Mexikótól Brazíliáig húzódó ameikai Habsburg testvér-császárságok ideája.

1864

Január 7.: A francia csapatok Bazaine tábornok vezetésével elfoglalják Guadalajarát.

Február 6.: A francia csapatok Douay tábornok vezetésével elfoglalják Zacatecast.

Április 4.: Az Egyesült ÁllamokKongresszusa egyhangú határozattal utasította el a mexikói monarchia megalapításának elismerését.

Április 10.: Miksa főherceg elfogadja a mexikói koronát és aláírja a miramari egyezményt.

Május29.: Miksa császár és Sarolta császárné Veracruzba érkezik az SMS NOVARA fregatt fedélzetén.

Június 3.: Acapulcót elfoglalják a Franciák.

Június 12.: A császár és a császárné Mexikóvárosba érkezik.

Július 3.: A franciák elfoglalják Durangót.

Szeptember 1.:Bazaine tábornokot kinevezik marsallá.

November: A köztársaságiak jelentős vereséget szenvednek Sinola és Jalisco mellett.

Cesare dell'Acqua: A császári pár indulása. A képen feltűnik a Miramar-kastély előtt horgonyzó S.M.S. NOVARA fregatt, a császár környezetében pedig több magyar nemes. Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc leverése után ez nem véletlen. A magyarokat kedvelő Miksa - aki nem mellesleg kiválóan beszélt egyebek között magyarul is (a nyelvre testvérével, Ferenc Józseffel együtt Nemeskéry Kiss Pál apát tanította) - a honvédségben viselt rangjukhoz képest egy rangosztállyal történő előléptetést garantált minden vele tartó önkéntesnek. Mindent egybevetve 1047 magyar nemzetiségű katona harcolt Mexikóban a császár oldalán, a képzettség nélküli közkatonától a katonai akadémiát végzett tisztekig. Közülük többen különlegesen kimagasló beosztásokat töltöttek be, így többek között számos jelentős mexikói város – köztük a főváros, Mexikóváros – katonai parancsnoka is magyar származású volt. De találunk magyarokat a császár közvetlen közelében is. A magyar katonákban feltétlenül bízó Miksa személye testőrségének összeállításakor a következőket jelentette ki: „Ennek mind a tizennégy tagja feddhetetlen magatartású és minősítésű, kipróbált hűségű magyar legyen. Követelmény még a tekintélyt sugárzó külső megjelenés és a körszakáll megnövesztése”. Nem tervezetten, de Tüdős József huszártizedes, Miksa inasa és bizalmasa is kivételes helyzetbe került: végig kellett néznie a trónfosztott császár kivégzését, majd szomorú kötelességeként a kivégzett uralkodó véres ingét neki kellett átadnia a gyászoló édesanyának.

1865

Február 9.: A francia hadsereg Bazaine marsal vezetésével elfoglalja a Porfirio Diaz tábornok által védett Oaxacát.

Március 29.: A francia flotta és a szárazföldi csapatok elfoglalják Guyamast.

Április 11.: A köztársaságiak legyőzik a belga önkénteseket és a császári csapatokat Tacámbaro mellett Michoachán tartományban.

Április-Május: Sinola és Chihuahua állam a republikánusok kezébe kerül, akik több jelentős várost elfoglalnak a Rio Grande mentén.

Július 11.: A belgák legyőzik a köztársaságiakat a második tacámbarói csatában.

Október 3.: Miksa császár kibocsájtja hírhedt „fekete dekrétumát”, amely az 1861-es hasonló republikánus törvény mintájára kivégzéssel fenyeget minden mexikóit, aki a köztársaság mellett fog fegyvert.

Október 21.: Néhány magas rangú köztársasági katonát és polgári személyt kivégeznek a császári csapatok a„fekete dekrétum” alapján.

November 8.: Hivatali idejének lejárta ellenére Juarez elnök hivatalban marad az intervencióra hivatkozva; a köztársaságiak Matamorost ostromolják.

1866

Február 12.: Az Egyesült Államok diplomáciai jegyzékben követeli a franciák kivonulását Mexikóból, egyidejűleg megkezdi a fegyverszállításokat a köztársaságiaknak.

Március 25.: A köztársaságiak elfoglalják Chihuahua tartományt.

Május 6.: Az Egyesül Államok hivatalosan tiltakozik Ausztriánál a mexikói osztrák önkéntes alakulat miatt.

Május 31.: III. Napoleon francia császár bejelenti a mexikóban állomásozó francia csapatok kivonásának megkezdését.

Július 8.: A Mariano Escobedo tábornok vezetése alatt álló köztársasági csapatok legyőzik a császári csapatokat Santa Gertrudisnál (Nuevo Leon tartományban) és visszafoglalják Guadalajarát.

Július: A köztársasági csapatok visszafoglalják Matamorost, Tampicót és Acapulcót.

Július 26.: A franciák kiürítik Montereyt.

Augusztus 5.: A franciák evakuálják Saltillót.

Augusztus 11.:Sarolta császárné eredménytelenül könyörög több francia katonáért III. Napóleonnak.

Szeptember: A franciák kiürítik Guyamast és feladják egész Sonora tartományt.

Szeptember 18.:Miksa császár kormányának francia tagjai lemondanak.

Október 3- 7.: A köztársasági sereg Diaz tábornok vezetésével legyőzi a császári csapatokat Miahuatlànnál Oaxaca tartományban.November: A köztársaságiak elfoglalják Oaxacát és Zacatecas tartomány egy részét, San Luis Potosit és Guanajuatót.

December 6.: Az osztrák és a belga önkéntes alakulatokat feloszlatják és maradékaik beolvadnak a nemzeti császári hadseregbe. (4 648 életben maradt és fogságba nem esett tagjuk dönt a maradás mellett, másik 3 500 önkéntes igyekszik elhagyni Mexikót).

Miksa Amerikában mindenkinek idegen volt. A Monroe-elvre tekintettel az USA egyetlen percre sem ismerte el császárságát, a franciák bábcsászárt akartak, az indián lakosság nevében és a jogfolytonosságra hivatkozva pedig még az utolsó azték uralkodó, az 1540-ben elhunyt Montezuma egyenesági leszármazottja, a spanyol Montezuma gróf is levélben tiltakozott a császári cím elfogadása ellen. Miksát azonban nem lehetett eltántorítani, hiszen határozott népboldogító szándékkal érkezett. Ezért Juárez számos rendelkezését érvényben hagyta (ilyen volt például a földreform, a szavazójog kiterjesztése a földbirtokkal nem rendelkező parasztokra, valamint több, a katolikus egyház nemtetszését kiváltó rendeletet, mint például a vallásszabadság deklarálása, az egyházi javak államosítása, a pápai okmányok polgári jóváhagyása, a polgári anyakönyvvezetés, vagy éppen a temetők szekularizálása). Ezen túlmenően azonban bevezettette a tízes számrendszeren alapuló hossz- és űrmértékrendszert, s olyan jogszabályokat alkotott, amelyek az országban addig ismeretlen szociális intézkedéseket tartalmaztak: szabályozta a béreket és a munkakörülményeket, a nyugdíjat és a járulékokat, valamint eltörölte az adósrabszolgaságot és visszaszolgáltatta az indiánok földjeit, ami miatt a mai napig népszerű. Sőt! Igazság szerint ezek az intézkedései annyira népszerűek voltak, hogy a kivégzése után Juarez – aki Miksát csak „El gran Illuso”-ként, azaz „Nagy Álmodozóként” emlegette – sem merte visszavonni őket. Mindezen intézkedései miatt Miksa az őt meghívó konzervatívok számára túl liberális, a republikánusok számára viszont még így is túl konzervatív volt. A megszálló francia haderő kegyetlenkedései azonban a legtöbb intézkedését egyszerűen nem engedték pozitív színben feltűnni: Miksa a mexikói kortársak számára nem volt több egy idegen betolakodónál.

Cesare dell'Acqua: Miksa apoteózisa. Vajon a megrendelő szerette volna, ha így ábrázolják (netán maga is ilyennek látta saját magát), vagy csak a festő túlzott megfelelési kényszere vezetett ehhez az alkotáshoz? A képről Jókai Mór ad leírást a Miramar kastélyt bemutató, már idézett utirajzában: "Az építészi pompa keretében egy emberfölötti nagyságú alakokból összesített festmény, az újvilág képe, indus najádjaival, tündéreivel, Amerika minden gazdagsága költői személyesítésben csoportosítva, s e csoport közé az apotheosis dicsfényéből alászálló császári alak, kézen vezetve az újvilág istennőjétől, s üdvözölve a hír és dicsőség arany harsonáitól!…" Akárhogy is: bármennyire is szerette volna, Miksa életében soha nem kapott ilyen hódolatot Amerikában. Alkotásait és reformjait jórészt csak a halála után kezdték respektálni, de ekkor sem lett tragikus hős, megítélése máig vitatott.

1867

Január.: A köztársaságiak visszafoglalják Zacatecas többi részét.

Február 5.: A franciák kiürítik Mexikóvárost.

Február 13.: Miksa császár hadserege maradékát Querétaróba vezeti.

Február 20.: A köztársaságiak elfoglalják Moreliát.

Március 9.: Az Escobedo tábornok vezette köztársaságiak körülzárják Querétarót és megkezdik a város ostromát.

Március 12.: Az utolsó francia csapatok is elhajóznak Veracruzból, ám előtte az összes megmaradt fegyverüket eladják – a köztársaságiaknak!

Április 2.: Diaz tábornok csapatai elfoglalják Pueblát.

Április 12.: A köztársaságiak megkezdik Mexikóváros ostromát.

Április 27.: A császári csapatok kitörése Queretaróból meghiúsul.

Május 15.: Escobedo tábornok csapatai elfoglalják Queretarót és foglyul ejtik Miksa császárt.

Június 19.: Miksa császárt és két tisztjét, Miguel Miramón és Tomás Meija tábornokokat agyonlövik Querétaróban.

Június 20.: Mexikóváros meghódol a köztársasági csapatok előtt.

Július 15.: Benito Juarez diadalmenet élén vonul be Mexikóvárosba.

Július 17.: A többi elfogott császári tábornokot, Aguirre minisztert, és az ezredesi rangban szolgáló Salm-Salm herceget szintén halálra ítélik.

Augusztus 16.: Az összes magas rangú császári tisztnek és tisztviselőnek megkegyelmeznek, néhányan azonban csak később szabadulnak, néhányan még éveket töltenek fogságban.

Október 3.: Tegetthoff admirális átveszi Miksa főherceg holttestét Veracruzban és hazaviszi Ausztriába az SMS NOVARA fedélzetén, amely 1868. január 18-án érkezett meg Triesztbe.

Jean-Paul Laurens: Miksa utolsó percei (1882). A bukott császárt a Cerro de las Campanas-on felsorakozott kivégzőosztag hat katonája vette célba (Miksa előtte megajándékozta őket egy-egy arannyal, hogy ne lőjenek az arcába, hazaszállítása után hadd lássa még egyszer az édesanyja). A kivégzésen két magyar volt jelen, Tüdős, a császár inasa és Szenger Ede, orvos (aki évekig magánorvosként praktizált San Luis de Potosí városában, s a császár kérésére segített a dizentériában szenvedő császári orvos, az osztrák Dr. Basch és a kirendelt mexikói orvos Dr. Licea mellett Miksa holttestének boncolásában és bebalzsamozásában). Rajtuk kívül összesen három külföldi volt jelen (2 porosz diplomata és 1 kereskedő). A holttesten elölről hat golyó becsapódása látszott, 2 a szív tájékon, 1 balra, a szegycsontban, 2 a májban és 1 a hasüregben, a köldök alatti régióban; a hátán azonban csak öt kimeneti seb volt: az egyik golyó elakadt a gerincben. Az arcon nem látszott semmilyen sérülés eltekintve pár különféle zúzódástól, aminek oka ismert: a császár maga ütötte be a fejét, amikor arccal bukott a földre. Ezeket a sérüléseket kenőccsel hozták helyre. Két órás munkával vértelenítették a holttestet, kiemelték a lágy részeket (zsigerek, stb.) majd az ereket feltöltötték hidrokloriddal és cinkkel, végül bebalzsamozták a testet, ám az a déli éghajlaton hamarosan mégis bomlani kezdett. A szerencsétlen császárt még holtában is üldözte a balszerencse. Juarez ragaszkodott hozzá, hogy a holttestet – feltétlen győzelmének demonstrációjaként – Mexikó-szerte közszemlére tegyék. Június 28-án, két nappal azután, hogy üvegtetejű ideiglenes koporsójába tették, egy katona, aki közelről akarta látni, véletlenül betörte a koporsó egyik üvegét. Senki sem gondolta meg magát a baleset miatt, mint ahogy arra se gondolt senki, hogy talán nem kellene ránehezedni. A holttestet még esőben is állandóan kint tartották a szabadban a törött üveg alatt szeptember első napjaiig, amikor megérkezett a parancs, hogy a Köztársaság fővárosába szállítsák át. Az úton kétszer is felborult a tetemet szállító szekér (egyszer ráadásul egy patakban). „A holttest állandóan vízzel érintkezett, ami folyamatosan átjárta, degenerálta a zsírszöveteket és felpuhította a holttestet, amely jelentősen megrongálódott”. Ahogy közeledett Mexicóvároshoz, az a szóbeszéd járta, hogy a holttest első bebalzsamozását hanyagul végezték és rémisztő történetek kerültek nyilvánosságra. Ezek szerint a főherceg szemeit Szent Orsolya egyik szentképéből vett kristályokkal helyettesítették, de azok sötétek voltak. Azt is beszélték, hogy amikor a hulla több zuhanás miatt megrongálódott a Queretaroból Mexicóba tartó utazás alatt, letört egy darab az orrából, amit viasszal kellett rekonstruálni. Akárhogy is: mire Mexicóvárosba ért, a holttest kész katasztrófa volt, egyáltalán nem emlékeztetett a főhercegre, már nem volt más csak egy megfeketedett, mumifikálódott hulla. Amikor Tegetthoff admirális – már kis híján újabb háborúval fenyegetve – végül több hónapos huzavona után elérte, hogy kiadják a tetemet és hazatért vele, Bécsben az édesanyja nem ismert rá. Üres tekintettel meredt a felnyitott koporsóra és alig hallhatóan csak annyit mondott: „Ez nem az én fiam”. A hatvankét éves asszony, aki néhány napja még csupa erő és tettrekészség volt, egyszeriben reszketeg, elesett öregasszony lett. Néhány napra rá szélütést kapott: a queretarói sortűz az anyacsászárnőt is „leterítette”.

Francois Aubert, Miksa korábbi udvari fotósa – fő megrendelőjének elvesztése után – az utolsó lehetőséget is kihasználta, hogy egy kis bevételhez jusson: a győztesek vad és torz diadalvágyát kiszolgáló morbid fotósorozatot készített a halott uralkodó véres ingéről, üvegkoporsóban közszemlére tett holttestéről, s végül a Bécsben felravatalozott múmiáról, amely egy valaha volt nagy ember utolsó földi maradványa. Barbár végzete egykori közegében, szűkebb pátriájában, a haditengerészetben is mindenkit dermedt csendre intett: egykori tiszttársai - akik a koporsóját Triesztben a mólótól a pályaudvarig kísérték - miközben a Miksa kedves mexikói szerelmes dala, Sebastian Irader "La Palomája" szólt, fogadalmat tettek: ezt a dalt osztrák(-magyar) lobogó alatt soha többé nem játszák egyetlen hajó fedélzetén sem. A Miksa emlékét tisztelők máig tartják magukat ehhez a hagyományhoz.