Az elmúlt napokban megjelent közlemények (újságcikkek, internetes, és televíziós nyilatkozatok) kommentárjait olvasva, hallgatva jól érzékelhető tévedések, félreértések tapasztalhatók azzal kapcsolatban, hogy Egyesületünk mit csinált, mit nem csinált, egyáltalán mit is szeretne a SZŐKE TISZÁval kapcsolatban. Sokan találgatják, hogy mi lehet a célunk, pontosan mit is szeretnénk elérni: egyáltalán, miért tesszük, amit teszünk. Íme a válaszok:
Miért avatkoztunk be?
Egyszerű: a hajó kulturális örökségünk egy darabja. Egyesületünk pedig egy hajózástörténeti ismeretterjesztő és hajózási hagyományőrző szervezet. Vagyis kötelességünk - a képességeinkhez és a lehetőségeinkhez mérten - közreműködni a mentésben.
Képességeinket jellemzi, hogy 2010-ben részt vettünk a LAJTA Monitor Múzeumhajó (az Osztrák-Magyar Monarchia 140 éves utolsó fennmaradt hadihajója) helyreállításában, 2011-ben pedig megkezdtük az FN 122 folyami felderítő naszád helyreállítását. Tagságunk tehát - igény és szükség esetén - képes arra, hogy a mentésbe szakszerű irányítás mellett tevőlegesen, egyes műszaki jellegű részfeladatok elvégzésével is bekapcsolódjon.
Ami a lehetőségeinket illeti:
Anyagi lehetőségeink megegyeznek egy non profit civil szervezet anyagi lehetőségeivel (ezért nem állt módunkban korábban beavatkozni, hiszen ahhoz nem volt pénzünk - most sincs - hogy megvásároljuk a hajót és/vagy a szükséges munkák költségét kifizessük).
Egyéb - elsősorban a nyilvánosság erejében rejlő - lehetőségeink azonban szerencsére bővebbek: a hazai közönség előtt mind szélesebb körben ismert és elismert - a hiteles és pontos tájékoztatás és élvezetes ismeretközlés (a "szórakoztatva tanítás") elvén alapuló - kiállításaink, könyvkiadási- és egyéb ismeretterjesztő (Hírlevelek, Hajózástörténeti Közlemények) tevékenységünk révén számos tenni kész és képes aktivista, pártoló tag és támogató állt mellénk, s részben a hazai hajózás ügye mellé.
Az ő segítőkészségüknek és elkötelezettségüknek köszönhettük már eddig is számos akciónk sikerét. Bízunk tehát abban, hogy - persze csak, ha a hajó sorsáról rendelkezni jogosultak igénylik ezt - most is tehetünk valami hasznosat.
Miért most?
Nem most. Az első lépéseket már 1999 októberében megtettük. Ez egyértelműen kiderül a hajó történetét bemutató írásunkból. Mint ahogyan az is, hogy az azóta eltelt időben sem maradtunk közömbösek a hajó sorsa iránt.
Miért így?
A non profit civil szervezetek viszonylag korlátozott anyagi erőforrásai mellett nem volt - és most sincs - lehetőségünk több százmilliós beruházások végrehajtására. Legfeljebb felajánlásokat tehetünk, civil segítséget nyújthatunk - ha kell. Ha nem, akkor tevékenységünk továbbra is "csak" az érdeklődő közönség pontos és tényszerű tájékoztatására szorítkozhat.
Mit tettünk és mit nem?
Sokan - tévesen - Egyesületünknek tulajdonítják a hajó kulturális örökségi (a köznyelvben műemléki) védelembe vételét. Ezt sokan már eleve megkésettnek tartják, és nem is értik, hogy miért az elsüllyedés után, nem pedig korábban került rá sor. Akárhogy is: a védés (amely, míg van védendő érték, aligha lehet megkésett) nem a mi érdemünk:
- A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal a közvetlenül a hajó elsüllyedését követően, február 29-én hivatalból védetté nyilvánította a SZŐKE TISZA hajót. A védetté nyilvánítási vizsgálatot tehát nem a TIT HMHE kezdeményezte (mi március 5-én fordultunk először a hivatalhoz).
- Viszont a TIT HMHE kezdeményezte a március 8-ára összehívott, minden érintett fél részvételével lefolytatandó egyeztetést, hogy az elsüllyedt hajó mentése minél előbb megkezdődhessen.
Egyesületi weblapunkon a SZŐKE TISZÁnak dedikált folyamatosan frissülő lap szolgál a TIT HMHE hajóval kapcsolatos tevékenységének gyűjtőoldalaként. Itt minden érdeklődő eléri a legfrissebb információkat, nyomon követheti az eseményeket.
Az alábbiakban röviden összefoglaljuk az utóbbi napok történéseit:
2012. február 26-án, délután öt órakor a SZŐKE TISZA elsüllyedt a tápéi kikötőben.
A február 29-én megjelent első híradások még csak arról szóltak, hogy úgymond "megsüllyedt" a SZŐKE TISZA, sajnos azonban itt tényleges elsüllyedésről van szó, mivel a hajótestet a belsejébe jutott víz súlya egészen az öböl fenekéig húzta. (Az, hogy viszonylag nagy része kiemelkedik a vízből, csak annak köszönhető, hogy - egyelőre - sekély a víz.)
Március 3-án és 4-én a történtek miatti elkeseredés hatására és a nyilvánosság tájékoztatására Dr. Balogh Tamás és Portás Csaba a hajó történetét bemutató tanulmányt készített. A hajó gazdag múltjának minden korábbi feldolgozásnál alaposabb bemutatásával a pótolhatatlan veszteség érzését szerettük volna tudatosítani minél több emberben, hogy kiderüljön: talán akad még segítő kéz, amelyik a hajóban még benne lévő értékeket mentené, s hogy lehetőleg soha ne ismétlődjék meg a magyarországi értékekkel az, ami a SZŐKE TISZÁval Szegeden.
Március 5-én reggel a szegedi városi televízió munkatársai - szintén olvasva a honlapunkon lévő tanulmányt - egy nyilatkozatot kértek Dr. Balogh Tamástól. A műsorban további interjúalanynak kérték fel Molnár János Urat, a Tiszayacht Kft. képviseletében. Tőle tudtuk meg, hogy a Magyar Hajózásért Egyesület már megkereste őt a roncsmentés céljával. Molnár Úr elmondta, hogy az az elképzelésük, hogy a felszámolás alatt álló tulajdonostól átveszik a hajót és a bontás során elvégzik a még megmenthető részek szakszerű kiemelését, mentését. Ekkor jeleztük, hogy ez kockázatos lépés, mert ha a hajó műemléki védelem alatt áll (aminek a lehetősége a Műemlékek.info honlap alapján merült fel - hiszen ezen műemlékként tartják nyilván a hajót), akkor azzal esetleg - ha nem kellő körültekintéssel járnak el - a tulajdonost terhelő, a műemléki jelleg megóvásával összefüggő valamennyi kötelezettséget is átveszik. Javasoltuk tehát, hogy először azt tudják meg pontosan, hogy áll-e valamilyen védelem alatt a hajó. Ennek megfelelően március 5-én kora délután Dr. Balogh Tamás e-mail útján tájékoztatást kért a Kulturális Örökségvédelmi Hivataltól arról, hogy áll-e bármilyen védelem alatt a hajó.
Március 6-án szintén e-mailben azt a választ adták, hogy már közvetlenül a hajó elsüllyedése után (február 29-én) vizsgálatot indítottak és ideiglenes védelembe vették a hajót (ez a védelem addig illeti meg, amíg lefolytatják azt a vizsgálatot, amelynek az eredménye alapján eldöntik, hogy véglegesen védelembe veszik-e vagy sem). Az ideiglenes védelem ideje alatt a hajót a tulajdonosoknak a műemlékvédelmi szabályok szerint kell kezelni, függetlenül attól, hogy az eljárás milyen eredménnyel zárul.
Erre a tájékoztatásra válaszolva felhívtuk a figyelmet, hogy igen nagy nehézségeket okozhat, ha a védelem megakadályozza, vagy lelassítja a roncs mentését, hiszen az olvadás miatt heteken belül a Tisza vízszint-emelkedésével kell számolni. Dr. Balogh Tamás ezért egy olyan egyeztetés összehívását kérte a KÖH-től, ahol minden fél, aki a hajóval kapcsolatban valamilyen jogcímen rendelkezésre jogosult (tulajdonos, felszámoló, kikötő) vagy olyan civil szervezet, amely már felajánlotta a segítségét a roncsmentésben (TIT HMHE, Magyar Hajózásért Egyesület, Zoltán Gőzös Alapítvány) egyeztethet a továbbiakról, hogy a legkisebb időveszteséggel megkezdődhessen a mentés, hogy a kárt, amit a hajó elvesztése okozott, ne tetézzék az értékes és pótolhatatlan berendezési tárgyakban esett további károk.
Ennek következtében március 8-ára kijelölték annak a konzultációnak az időpontját, ahol az érintettek megfelelően felkészülve előadhatják, hogy mit is szeretnének, s kérhetik a hivatalt, hogy nevezze meg, mit tart mindebből elfogadhatónak.
Március 7-én szakvéleményt szereztünk be a hajók, úszódaruk, emelőgépek tervezésével, gyártásával és javításával foglalkozó, a SZŐKE TISZÁt gyártó egykori hajógyár mai utódától, a Ganz Danubius Vitla Kft-től arra vonatkozóan, hogy lehetséges-e a hajótest kiemelése, hajógyári sólyapályára helyezése. Az elmúlt napokban ugyanis mindenki arról beszélt, hogy nincs más megoldás, mint a bontás, legfeljebb egyes értékes berendezési tárgyak kiemelését lehet végrehajtani, de maga a hajó már csak lebontásra váró roncs. Jelenleg a KÖH is csak részleges védelemben gondolkodik (nem is nagyon tehet mást, hiszen az eddig megismert vélemények szerint a hajó felépítményének és testének nagy része teljes cserére szorul, egészében tehát aligha lehet védeni): "Feltehetőleg bizonyos elemek lesznek védetté nyilvánítva, amelyeket valószínűleg majd kiemelnek. A műtárgyvédelem azért jó, hogy nyomon követhető lesz - még ha elszállításra is kerül - ezeknek az emlékeknek a sorsa." - nyilatkozta a honlapunkról is elérhető interjúban a hivatal egyik munkatársa. A beszerzett szakvélemény azonban igazolja, hogy - ha bizonyos feltételek teljesülnek (és a hajótest helyszíni vizsgálata is alátámasztja ezt) - technikailag elképzelhető a hajótest kiemelése. Ehhez az első és legfontosabb lépés azonban a hajó újra úszóképessé tétele ("felúsztatása"), különben félő, hogy magas vízállásnál a hajó esetleg felborul, és tényleg menthetetlen roncs lesz belőle.
Mit szeretnénk elérni?
1) Az érdeklődők tájékoztatását a hajó történetéről és aktuális sorsáról.
2) A hajó iránti, a korábbinál szélesebb közérdeklődés felkeltését, amelynek hiánya - álláspontunk szerint - hozzájárulhatott ahhoz, hogy a hajó egy távoli öbölben félreállítva elsüllyedhetett.
3) A hajó sorsának alakítására jogosult és köteles szervek, személyek mielőbbi, szakszerű eljárását a további károk megelőzése érdekében.
Lehet ennek bármi eredménye?
Van:
- A Zoltán Gőzös Közhasznú Alapítvánnyal együttműködésben elkészült a hajó történetének eddigi legteljesebb szöveges és képi dokumentációja, amelyet szabadon elérhetővé tettünk a honlapunkon. Mivel szerveztünk a legrégebbi működő hazai hajózástörténeti szervezet, kiterjedt adatbázisunk és hozzáértő kutatóink segítségével remélhettük, hogy ez a munka nemcsak minden korábbinál teljesebb lesz, de egyúttal széles körben tudatosítja azt is, hogy milyen súlyos veszteség ért mindannyiunkat: a SZŐKE TISZÁval saját múltunk, az örökségünk egy darabját veszítjük el!
- Azt mondják: minden csoda 3 napig tart. A SZŐKE TISZA katasztrófája bekerült a hazai sajtóba és a köztudatba, s a "kötelező" 3 nap után, ahelyett, hogy újra a feledés homálya borította volna be a hajót, a hazai hajózási hagyományápoló civil szervezetekkel és a hajó sorsáért aggódó szegedi és más szervezetekkel, személyekkel (Magyar Hajózásért Egyesület, Zoltán Gőzös Közhasznú Alapítvány, Műemlékek.info, Szőke Tisza - a szegedi szőke hölgy, Lesz-e jövőjük? – Kiöregedett, kedvenc járműveink, Illés Tibor Panorámafotói) összefogva eredményesen hívtuk fel a figyelmet a süllyedés utáni mentés feladatainak mielőbbi elvégzésére. A további teendőkre figyelmeztető írásainkat több hírportál is átvette.
- Azután, hogy a KÖH ideiglenes védelembe vette a hajót kezdeményeztük, hogy a lehető legrövidebb időn belül egyeztetésre kerüljön sor minden érintett fél részvételével, hogy az elsüllyedt hajó mentése mielőbb megkezdődhessen (azért, hogy az olvadással emelkedő vízszint további károkozása megelőzhető legyen). Eredmény: március 8-án egyeztetés Budapesten, március 9-én helyszíni szemle Szegeden (Tápén).
Hogyan tovább?
Reméljük, hogy sikerül a jövőben is olyan tevékenységet kifejtenünk, amivel a hajó sorsáért aggódó és érte felelősséget érző többi szervezettel, személlyel együttműködve hozájárulhatunk egy pótolhatatlan műszaki emlék fennmaradásához (tudomásunk szerint Európában sehol sincs még egy ekkora, kétkéményes, lapátkerekes folyami személyhajó).
A számunkra adott keretek között mindenesetre továbbra is erre törekszünk.
Utolsó kommentek