Hajósnép blog - a TIT HMHE blogja

Ez a TIT Hajózástörténeti, -Modellező és Hagyományőrző Egyesület blogja. Látogasd meg weblapunkat: Hajósnép.hu

Utolsó kommentek

Címkék

1% (3) Admiral Graf Spee (2) adóbevallás (3) adria konferencia (2) adria magyar királyi tengerhajózási rt (4) ákos györgy (3) antal gábor (2) augusztus 20 (2) a magyar hajógyártás 175 éve (8) balatoni hajózás (2) balogh (2) balogh tamas (10) balogh tamás (40) bánsági andor (11) bechler józsef (3) bicskei jános (9) buda motoros (12) buda motoros munkacsoport (11) búvárrégészet (14) Caligula (2) carpathia (4) cerberus (2) Címkék (2) csatahajók (2) csokonai hajómodellező szakkör (3) debrecen (4) Dénesi Ildikó (7) De Ruyter (3) Digitális Legendárium (2) Digitális Legendárium Munkacsoport (2) Donegal (2) dr. (2) dr lengyel árpád (3) dunaflottilla (2) Duna Express (2) duna tengerjáró (5) duna tv (2) egyesület (2) élethű hajómodellek (2) előadás (2) első világháború centenáriuma (5) emléktábla (2) Erebus (4) és (2) eseménynaptár (3) északnyugati átjáró (5) Euróra Csoport (2) ex kassa (4) Farkas Judit (5) farkas vince (2) fiume (3) Gályarabok (2) gomodell2012 (2) gőzgép (7) gőzhajó (13) gyászhír (5) györgy ákos (3) habsburg (2) hadihajózás (2) hadikikötő (2) haditengerészet (10) haditengerészetünk (3) haditengerészetünk emlékei (6) Hadtörténeti Intézet és Múzeum (2) Hadtörténeti Múzeum (2) hagyományőrző tagozat (23) hajodesign (3) hajómodell (4) hajómodellek (5) hajómodellezés (5) hajómodellező tagozat (30) hajósnép (21) hajózás (2) hajózástörténeti (2) hajózástörténeti kisfilmek (6) hajózástörténeti közlemények (7) hajózástörténeti tagozat (81) Hajózó rómaiak (6) hírlevél (5) hmhe (2) HMT JUSTICIA (2) hm him (3) hocza istván (6) honvédelmi minisztérium (2) horthy (3) Horthy Miklós (2) horváth józsef (7) Innováció az osztrák magyar haditengerészetben (3) iskolahajó (3) Izolde Johannsen (6) juhász jenő (2) Justicia (5) karácsony (2) képgaléria (4) kiállítás (78) klaszter (4) komárom (3) konferencia (18) Kossuth gőzhajó (6) Kossuth múzeumhajó (6) koszorúzás (3) közlekedési múzeum (4) krámli mihály (5) kuk kriegsmarine (4) lajta (77) lajtamonitor hu (27) lajta monitor múzeumhajó (56) lajta ujjászületés (36) leitha (72) leitha emlékév (12) lengyel árpád (3) limes (6) löveg (2) magyar limes szövetség (3) makett (4) Malin Head (3) megemlékezés (3) MH 1 Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred (8) miksa (2) modell (4) monitor (60) munkacsoportok (15) múzéj (3) múzeum (2) múzeumok éjszakája (5) National Geographic (2) national geographic (3) National Geographic Magazin (2) nautica (7) naviga (3) naviga versenynaptár (3) navis lusoria (2) Nemi hajók (2) neszmély (3) nordenfelt (3) Novara (2) óbudai egyetem (2) Óceánjárók (2) Otrantó (3) otrantói csata (6) otranto szimpozium (2) Pálvölgyi József (5) pannonia (4) pelles márton (2) Péter Pál Lehel (2) pola (3) ripa pannonica (4) római hajózás (5) roncskutatás (14) Rosguill (2) sajtófigyelő (13) SALT Hungary (2) savoya park (2) sir john franklin (3) sms kaiser franz josef (2) sms szent istván (3) sms zenta (2) Statendam (9) STS MAGYAR (2) susányi oszkár (3) Széchenyi gőzhajó (2) szent istván csatahajó (6) szent istván csatahjó (2) szoke tisza (25) tengeralattjáró (2) tengerészeti stratégia (3) tengerészeti világnap (2) tengeri régészet (7) Terror (4) TIT (31) tit (50) titanic (9) tit hajózástörténeti modellező és hagyományőrző egyesület (109) tit hmhe (107) Történelmi Vitorláshajó Makettezők Országos Találkozója (4) tuska lajos (2) újpest (2) valentinyi gyula (3) veperdi andrás (5) videó (12) víz alatti kulturális örökség (7) wreck diving (2) zebegényi hajózási múzeum (10) zoltán gőzös közhasznú alapítvány (9) zsigmond gábor (3) zsonda márk (2) Címkefelhő

Kína a tengeren

2021.07.02. 02:17 Doki

A jelenlegi nemzetközi politikai rendszer a két világégés szörnyű tapasztalatainak eredménye. Az 1945-ben kialakult új (az 1815-1914 között érvényes előzőt felváltó) „nagyhatalmi koncert” – a hidegháborús amerikai-szovjet szembenállás ellenére is (épp az annak kezelésére kialakított gyakorlatra tekintettel) mindeddig alapvető globális kihívások nélkül működött. Akadtak, akik már 1990-ben, a Szovjetunió összeomlásakor kijelentették, hogy véget is ért, ám a nagyhatalmi versengés azóta is napirenden van. Egyrészt Oroszország igyekszik betölteni a Szovjetunió helyén a világpolitikában támadt űrt (ez azonban meghaladja a valós lehetőségeit), másrészt 1990-től kezdve Kína folyamatosan fejleszti a haderejét, azon belül a nemzetközi térben történő fegyveres érdekérvényesítés alapvető eszközének tekintett flottáját. Honnan indult és hova tart e folyamat? Balogh Tamás igyekszik feltárni a tényeket, miközben közreadja a kínai haditengerészet történetének első teljes, magyar nyelvű kronológiáját.

hai-chi-new-york-maritime-art.jpg

1. ábra: A HAI-CSI kínai cirkáló New Yorkban, 1911-ben (forrás).

Az elő világháborúhoz vezető úton jelentős szerepe volt az általános militarizmusnak, s azon belül a navalizmus néven ismert tengerészeti fegyverkezési láznak, amelyben minden, magát civilizáltnak tartó nemzet részt vett. Ennek fő teoretikusa az amerikai Alfred Thayer Mahan (1840–1914) volt, aki aktív tengerésztiszti pályáján szerzett tapasztalatait 1885-től a Newport-i Naval War College-ban tartott előadások keretében osztotta meg, majd 1890-ben könyvként adta ki „A tengeri hatalom hatása a történelemre 1660–1783” címmel. Mahan két legfőbb tézise a következő:

- a hadiflották azért vannak, hogy megvédjék a kereskedelmet, ami a tengeri kikötők biztosításától függ, ezért csak azok az országok képesek érdemben befolyásolni a világtörténelem alakulását, amelyek egyben erős tengerészettel is rendelkeznek, s a világ bármely pontján érvényesíthetik az érdekeiket;

- a haditengerészeti stratégia abban különbözik a szárazfölditől, hogy az előbbi háború és béke idején egyaránt szerepet játszik: háborúban a fő cél az ellenség flottájának megsemmisítése és tengeri kereskedelmének ellehetetlenítése, békében pedig az állomány növelése – különösen, ami a kereskedelmi flottát illeti – és kikötők, támaszpontok létesítése vagy megszerzése a világ távoli pontjain vásárlásokkal, koncessziókkal vagy az „ágyúnaszád-diplomácia” más eszközeivel.

Mivel a hajógyártás a gazdaság szinte minden ágazatát dinamizálja, a világ nemzetei annak tudatában versengtek egymással a minél nagyobb, gyorsabb és erősebb hadihajók gyártása terén, hogy az nemcsak nemzetközi elismerést biztosíthat a számukra, de egyúttal a saját nemzetgazdasági teljesítményüket is érdemben fokozza. 1945 után a Pax Britannica helyére a Pax Americana lépett, amelyben az Egyesült Államok a világ 3 óceánján 6, folyamatosan rendszerben tartott flottával hajt végre „a szövetségeseivel együttműködve teljes körű tengeri műveleti és területvédelmi együttműködési missziót, a biztonság és a stabilitás előmozdítása érdekében”. A világszerte érvényesülő amerikai haditengerészeti fölény a Szovjetunió összeomlása után is fennmaradt, ám Ázsiában a 2000-es évek első évtizedétől erősödő kínai jelenlét érvényesül. Ahogy az első világháború előtti években a Mahan tanaira alapozott tengerészeti fegyverkezési verseny túlfűtötte a nemzetgazdaságokat, s a nemzetközi politikát, úgy bontakozik ki napjainkban az új kínai haditengerészeti stratégia, amely – 130 évvel azok lefektetése után – látszólag pontosan a mahan-i elveket követi, a világháborúk elrettentő tanulságai ellenére is.

A tengerészet fontosságának kínai felismerése mindenesetre nem véletlen: a világ teljes (csővezetékes, közúti, légi, vasúti, vízi) áruszállítási teljesítményének 80 %-a napjainkban is a tengeri áruszállítás révén jut el a rendeltetési helyére. Kína esetében azonban mindez viszonylag újkeletű felismerés, mivel a kínai gondolkodás és stratégia évszázadokig a szárazföldre koncentrált: a birodalmat érő támadások mindig a kontinentális szomszédok felől érkeztek, a földművelésre alapozott gazdaságban az elit számára érdekes luxuscikkeket a szárazföldi Selyemúton szerezték be, Kína pedig saját magát tartotta az egyetlen civilizációnak, ezért nem gyarmatosított (abban a meggyőződésben, hogy a távoli népek furcsa egzotikumokon kívül egyebet úgysem képesek előállítani). Ez a tenger – a tengeri kereskedelem és a tengerészet – jelentőségének ignorálásához vezetett. Ám ez a fajta elzárkózás mára megszűnt.

A kínai haditengerészet kialakulása – XIII-XV. század:

A mongol hódítás előtt a kínai hadihajókat nem szervezték egyetlen egységes haderőnembe. Így, bár Kína III. századi történetéből is ismert néhány tengeri hadművelet (Kr. u. 239-ben a Wu Királyság 10 000 fős tengeri erőt küldött a Tajvan és a Penghu-szigetek elfoglalására), kínai haditengerészetről évszázadokig nem beszélhetünk. Csak a Szung-dinasztia (960-1279) megdöntése után hatalomra került mongol Jüan dinasztia (1271-1368) volt az első, amely flottát szervezett.

1274-ben a Jüan flotta mintegy 800 hajója – az addigi legnagyobb kínai tengeri haderő – Japánra támad, ám a Hakata-öbölre lecsapó tájfunban mintegy 200 hajó elsüllyed. Az invázió meghiúsul.

1279-ben a jameni ütközetben a déli Szung-dinasztia mintegy 1 000 (többnyire szállító- és ellátó-) hajót számláló haditengerészete megsemmisítő vereséget szenved az 50 hadihajóból álló mongol flottától.

1281-ben addig sohasem látott méretű – mintegy 4 400 hajót számláló – újabb mongol flotta indul Japán ellen, amely azonban ismét megsemmisül egy tájfunban.

001_23.jpg

2. ábra: A kínai (mongol) flotta Japán elleni felvonulása és megsemmisülése. 

1405-1422 között a Ming dinasztia (1368-1644) uralkodása idején a kínai flotta Cseng Ho admirális parancsnoksága alatt hat jelentős utazást bonyolít Délkelet-Ázsia, Dél-Ázsia és Afrika partjaihoz, ám a Mingek végül az elzárkózás mellett döntenek. A nyílt tengeri flottát felszámolják, a császárság partvédő flottája azonban így is képes uralni a többi ázsiai flottát.

002_19.jpg

3. ábra: Cseng Ho (Zheng He) kínai tengernagy utazásai (forrás: National Geographic Magazin) és egyik "kincses hajójának" (bahocsuan) rekonstrukciója Nankingban. 

Összeütközés a gyarmatosítókkal – XVI-XIX. század:

1521-ben a Ming flotta győzelmet arat a portugálok felett Tunmennél, 1522-ben pedig San Csao-vannál.

1633-ban a Ming flotta 50 nagy dzsunkája legyőzi a Holland Kelet-India Társaság 20 hajóját és 50 kalózhajót a Liaoluo-öbölben.

1644-1661 közötti a Csing-dinasztia (1644-1911) uralkodásának kezdetén tovább érvényesül a tengerektől való Ming elzárkózás politikája, 1661-ben azonban a mandzsúriai orosz betörések visszaverésé-re a császári kormány flottát alapít az északi Csilinben.

1677-ben a Csing kormány újjáalapítja a Fucsien-flottát, a Ming-dinasztiához lojális, tajvani Tungking Királyság ellen.

1683-ban a Csing flotta győz Tungking felett a Peghu-i ütközetben. A középkorban vitathatatlan kínai tengeri nagyhatalom a következő évszázadokban – mivel nem tart lépést az ipari forradalommal – lehanyatlik.

1841-ben, az első ópiumháborúban (1839-1842) Csuenpinél vívott tengeri ütközetben a brit ágyúkkal felszerelt, de vitorlás kínai dzsunkák alulmaradnak a modern, gőzhajtású európai hadihajókkal szemben. A brit flotta elfoglalja Kuangcsou, Sanghaj, Csencsiang és Nanking kikötőjét, Hongkong brit fennhatóság alá kerül.

volage_hyacinth_in_chuenpee.jpg

4. ábra: Az HMS VOLAGE és az HMS HYACINTH a kínai hadidzsunkák ellen Csuenpinél, 1839. november 3-án. (Forrás: Wikimedia Commons) 

1856-1860 között, a második ópiumháborúban az európai nagyhatalmak kikényszerítik további 80 kínai kikötő megnyitását, pekingi követségi negyed alapítását, s szabad kereskedelmet Kína teljes területén.

the_east_india_company_iron_steam_ship_nemesis_commanded_by_lieutenant_w_h_hall_with_boats_from_the_sulphur_calliope_larne_and_starling_destroying_the_chinese_war_junks_in_anson_s.jpg

5. ábra: A brit Kelet-Indiai Társaság vastestű NEMESIS gőzhajója, W. H. Hall hadnagy vezényletével elpusztítja kínai hadi dzsunkákat az Anson-öbölben. Edward Duncan festménye, 1843. (Forrás: Wikimedia Commons)

1861-ben Kína, pontosabban a brit ellenőrzésű kínai vámhatóság, felszereli első modern gőzhajtású hadihajóit – a fatestű, Rosario-osztályú CHINA (ex-AFRICA), az Algerine-osztályú AMOY (ex-JASPER) és a Vigilant-osztályú PEKING (ex-MOHAWK) ágyúnaszádokat (utóbbi a második ópium-háborút kirobbantó Arrow-osztályú ágyúnaszádok megnövelt változata), valamint három vastestű futárhajót (KIANGSZU, KVANGTUNG és TIENCSIN) – a kínai partokon folyó kalózkodás visszaszorítására. A brit gyártmányú hajókból álló hajóraj parancsnoka a brit Sherard Osborn (egyben neves sarkkutató), aki azonban kilép a szolgálatból, mivel csak a császártól hajlandó parancsokat elfogadni, a helyi mandarinoktól nem. A flottát 1865-ben eladják Egyiptomnak.

vessels_of_the_new_imperial_chinese_squadron_lay-osborn_flotilla_fitting_out_in_england.jpg

6. ábra: Az új császári kínai hajóraj egységei. Illustrated London News, 1863. január 17. Kína Angliában felszerelt első gőzhajtású hajóraja (a Lay-Osborn- vagy "Vámpír"-flotilla) hajói (eredetileg a brit Királyi Haditengerészet egységei) balról jobbra: PEKING, CHINA, OSPREY, AMOY. (Forrás: Wikimedia Commons)

1868-ban a francia és amerikai segítséggel alapított Kiangnan Hajógyárban felépül az első kínai gyártmányú modern hadihajó, a TIENCSIN fatestű, lapátkerekes gőzös, amelyet 1869-1873 között további 5 hajó követ.

1874-ben Japán betörése Tajvanra nyilvánvalóvá teszi a kínai területvédelem hiányosságait.

A modern kínai haditengerészet alapítása 1880-1912:

1880 a modern kínai haditengerészet megalapításának hivatalos dátuma. A Csing kormányzat a tajvani japán betörések hatására három flotta – északon, a Sárga-tengeren a Pejang-flotta, a Kelet-Kínai tengeren a Najang-flotta, a Délkínai-tengeren és a Tajvani-szoroson pedig a Juejang-flotta – felállításáról dönt, melyek közül a Pekinghez legközelebbi partszakaszt védő Pejang-flotta lesz a legfontosabb. A flottákat két hajóraj egészíti ki Fucsienben és Kantonban. A flottákat brit, német és kínai gyártmányú hadihajókkal szerelik fel. 1875-1884 között 12 ágyúnaszád és 2 cirkáló épül a kínai flotta számára Nagy-Britanniában, valamint 2 központi üteges csatahajó és 1 védett cirkáló Németországban. Ezen kívül 1878-1884 között 1 cirkáló és 5 ágyúnaszád épül a fu-csoui hajógyárban.

002a.jpg

7. ábra: A régi és az új császári kínai hajóhad és tengerészei (balra fent) a The Graphic magazinból, 1880. november 20. Jobbra fent a Pejang-flotta egységei (Forrás: Wikimedia Commons). Lent balra a három árbocosa JANG VU korvett, lent jobbra pedig  FU PO felfegyverzett szállítóhajó (Forrás: Bristoli Egyetem).

1884-1885-ben kínai-francia háború. A Pejang Flotta ekkor 2 csatahajóból, 3 cirkálóból, 5 torpedónaszádból, 2 nagy és 6 kisebb ágyúnaszádból, valamint több különféle öregebb hajóból áll az újonnan felállított központi Tengerészeti Minisztérium Tengernagyi Hivatalának (admiralitás) irányítása alatt. A háborúban a francia flotta két ütközetben győzelmet arat a kínai haditengerészet felett (Fu-Csou, Sipu), míg a harmadik ütközetben (Csen-Haj) a kínai flotta győzedelmeskedik. A kontinensen egyértelmű a kínai fölény, Hajnan szigetén azonban a franciák győznek, akik végül is elérik háborús céljaikat, a Tonkin (ma: Észak-Vietnám) feletti francia uralom biztosítását, valamint az indokínai francia gyarmatok és Kína közötti határrendezést.

1885-1894 között további hadihajók beszerzésére kerül sor. Kínai gyárban épül 4 cirkáló, 8 ágyúnaszád és 3 torpedónaszád. További 2 védett cirkálót vásárolnak Nagy-Britanniában, valamint 2 páncélos cirkálót és 11 torpedónaszádot Németországban.

002b.jpg

8. ábra: A Pejang-flotta egységei 1880-1895 között. Balról jobbra, felülről lefelé: CSEN JUEN, CSING JUAN, CSI JUEN, PING JUEN, CSAO JUN, KUANG CSIA, CSI JUAN, KUANG PING.

 

011a_crew_of_chih_yuen_1894_2.jpg

9. ábra: Kínai haditengerészek 1894-ben (Forrás: http://firedirectioncenter.blogspot.com/2013/09/battles-long-ago-yalu-river-1894.html)

1894-1895: az első kínai-japán háború, Korea birtoklásáért. Kína erősítést küld Koreába a Pejang Flotta fedezete alatt. A Najang Flotta, valamint a Kantoni Hajóraj egységei nem vesznek részt a hadműveletekben, a Fucsien Hajóraj – amely nagyrészt megsemmisült a kínai-francia háborúban – 1 modern torpedónaszádot küld. A Pejang Flotta 2 csatahajója, 8 cirkálója és számtalan kisebb ágyúnaszádja így is számbeli fölényben van a japánhoz képest, azonban egységeinek életkora 7-13 év között mozog, többsége még a modern gyorstüzelő ágyúk megjelenése előtt épült, s nem korszerűsítették. Az arzenálokat is érintő korrupció pedig a hajók lőszerellátására gyakorol katasztrofális hatást. A háborúban a Pejang Flotta egységei súlyos veszteségeket szenvednek: Pungdo-nál elsüllyed 1 ágyúnaszád (1 másik fogságba esik) és 1 szállítóhajó, a Jalu-folyó torkolatánál pedig 4 cirkáló és 1 ágyúnaszád. A flotta maradéka 1895 februárjában, a Vejhaj-vej elleni japán támadásokban megsemmisül, vagy japán kézre kerül (köztük a CSEN JUEN, Kína utolsó, Japán első csatahajója).

002c_1.jpg

10. ábra: A CSEN JUEN csatahajó tervei (fent), eredeti állapota és roncsai (középen) és 2003-ban készült replikája (Forrás: https://govt.chinadaily.com.cn/s/201812/18/WS5ce664c6498e079e6802177b/liugong-island-weihai.html).

1895-ben megkísérlik a Pejang Flotta újjáépítését, de az soha nem nyeri vissza korábbi jelentőségét. Az új flotta-program 5 korszerű nagy cirkáló és több könnyű egység beszerzését írja elő. 1896-1906 között végül 3 cirkálót, 2 torpedós ágyúnaszádot, 6 torpedónaszádot és 4 rombolót vásárolnak Nagy-Britanniában, Németországban és Japánban, valamint 1 cirkálót és 2 torpedós ágyúnaszádot építenek kínai hajógyárakban (köztük a TUNG-CSI cirkálót, amely Kína első saját gyártmányú, teljes egészében acélból készült cirkálója).

002d.jpg

11. ábra: A TUNG-CSI cirkáló (Forrás: naval-encyclopedia.com).

1900-ban a megelőző évek háborús vereségei és a rossz termés miatti éhínség okozta társadalmi feszültség hatására Kínában kitör a bokszer-lázadás, amelyet rövid bizonytalanság után a császári udvar, a kormány és a hadsereg is támogat, hogy hatalma védelme érdekében elsődlegesen idegenellenes élt adjon a felkelésnek. A bokszerek leverésére alakult nemzetközi erők a Pekingbe vezető szárazföldi út tengeri kapujánál, a Taku-erődöknél elfoglalnak 4, 1898-ban épült német gyártmányú rombolót, amelyeket hadizsákmányként egységesen TAKU néven soroznak be a brit, francia, német és orosz haditengerészetbe.

002e.jpg

12. ábra: A nagyhatalmak Kína felosztásán tanakodnak - korabeli kínai gúnyrajz (balra), és a bokszerlázadás leverésére alakult koalíció tengerészeit ábrázoló korabeli kínai fametszet (jobbra fent), valamint a britek által elzsákmányolt HAI-LUNG torpedónaszád (Forrás: Wikipedia).

1904-ben a HAJ-TIEN cirkáló zátonyra fut és elpusztul Sanghaj előtt.

002f.jpg

13. ábra: A HAI-TIEN a zátonyon (Forrás: https://kknews.cc/zh-cn/history/3mq8byg.html).

1909-ben a kínai kormány újabb átfogó tervet fogad el a haditengerészet modernizálására. A korábbi regionális flották megszűntetésével a teljes haditengerészeti erőt két egységbe – a Tengeri Flottába és a Folyami Flottillába – vonják össze. A tengeri flottát három – egy északi, egy déli és egy központi hajóraj alkotja. Minden hajóraj számára 1-1 14 000 tonnás csatahajót és 4 osztályban 20-20 különböző tonna-tartalmú cirkálót terveznek. Ennek nyomán 1909-1911 között Nagy-Britanniában 2, az Egyesült Államokban 1 cirkáló (utóbbit végül nem veszik át, ezért a gyártói eladják Görögországnak), Németországban pedig 3 romboló épül Kína számára, de Olaszországtól és Ausztria-Magyarországtól is rendelnek (előbbitől 1 rombolót, utóbbitól 12 rombolót és 2 cirkálót) – ám ez utóbbi megrendelések teljesítésére végül nem kerül sor.

1911-ben kínai HAJ-CSI cirkáló 30 850 tengeri mérföldet haladva – Kína történetében elsőként – körülhajózza a világot. Az V. György koronázása alkalmából rendezett flottaparádéra meghívást kapott egység az Atlanti-óceánon át New York érintésével a Panama-csatornán és a Csendes-óceánon át tér vissza Kínába. A hajó amerikai látogatása idején kerül sor a torreoni mészárlásra, amikor a mexikói Francisco Madero gerillái 300 kínait gyilkolnak meg. Mivel a mexikói kormány beleegyezik, hogy teljesíti a kubai vizeken tartózkodó hajó parancsnoka, Csing Kuang tengernagy jóvátétel fizetésére és a bűnösök megbüntetésére vonatkozó követelését, a cirkáló végül nem hajózik Mexikóba. A HAJ-CSI útja másként is különleges, hiszen a hajó még a Kínai Császárságból indult el, de a Kínai Köztársaságba érkezett meg.

002g.jpg

14. ábra: A HAI-CSI cirkáló New Yorkban (balra), Csing Kuang tengernagy Gaynor polgármesterrel (középen) és a kínai haditengerészek (jobbra).  (Forrás: Wikimedia Commons).

1912. február 12-én az előző év októberében a Jangce-folyó völgyi helyőrségekben kitört katonai lázadás megdönti a Csing-dinasztia hatalmát, megszűnik a császárság kétezer éves intézménye, Kína köztársasággá alakul, melynek első elnöke a parlamenti többséget is megszerző polgári demokratikus mozgalom vezetője, a keresztény Szun Jat-szen (másként Szun Csong-shan). A tényleges hatalom a Tajping-felkelés (1850-1864) leverésére felállított és utána fel nem oszlatott, a tartományi kormányzók alá rendelt helyi hadseregek vezetői, a hadurak kezébe kerül. Szun Jat-szen a demokraták parlamenti többségében bízva és, hogy katonai támogatást szerezzen a köztársaság számára, lemond az északi hadúr, Jüan Si-káj (a császári kormány miniszterelnöke) javára, aki a köztársasági eszmét háttérbe szorítva egyszemélyi uralmat épít ki.

1913-ban Szun Jat-szen meghirdeti a Jüan Si-káj rezsimje elleni ún.: „második forradalmat”, amely elegendő katonai erő híján eredménytelen marad. Vezetőit meggyilkolják, vagy száműzetésbe kényszerítik, a mozgalom visszaszorul a déli Nankingba. A korrupció és a tartományi elöljárók érdektelensége, a hajótestek, gépek és berendezések karbantartásának hiánya következtében a flotta általános állapota romlik, az első világháború kitörésekor a haditengerészet lényegében csak papíron létezik.

fleet_list_01b.jpg

15. ábra: Kína flottája az első világháború idején (Forrás: Balogh Tamás gyűjteménye).

Kínai tengeri erők a két világháború időszakában – 1914-1945:

A két világháborúban a kínai flotta sorsa a csaknem teljes tétlenség. Ennek oka egyrészt az ország 1914-1917 közötti semlegessége, másrészt a polgárháborús viszonyok, harmadrészt az 1931-től kibontakozó japán invázió, s a második kínai-japán háborúban (1937-1945) jelentkező nyomasztó japán túlerő.

Haderői gyengesége miatt Kína az első világháborúban harcoló alakulatokkal nem vesz részt. 1917 nyarán – amikor Szun Jat-szen katonai juntát szervez Kantonban a hadurak irányította, tekintélyelvű, nemzetközileg elismert pekingi Pejang-kormány ellen, de nem jár sikerrel és Sanghajba menekül – a kínai hadiflotta fele Csen Pi-kuan tengernagy vezetésével az ellenzék oldalára áll. A kínai flotta szétszakítottsága a következő harminc évben fennmarad. Ennek ellenére Kína a semlegesség időszakában, 1916-1917 folyamán, Európában alapított munkaerő-kölcsönző cégeken keresztül előbb 50 000, majd 1917-1918 között már nyíltan további 590 000 munkavállalót küldött az európai frontokra, a háborúban kimerült, illetve a fronton harcoló európai férfilakosság pótlására az utánpótlási és ellátási feladatokban. A 640 000 kínai munkaszolgálatos közül 33 000 veszíti életét. A többség 1919-ben abban a reményben tér haza, hogy munkával keresett – mintegy 6 millió, mai árfolyamon 17,3 milliárd dollárnyi – megtakarítását és Nyugat-Európában szerzett tapasztalatait Kína érdekében kamatoztathatja, s a nagyhatalmak közreműködnek majd a háború előtt német megszállás alatt állt Santung-félsziget – Konfucius szülőhelye – feletti kínai szuverenitás helyreállításban. Végül keserűen csalódtak. A belviszályok miatt szétzilálódott országban a tartalékokat rövidesen felélték, tudásuk pedig nem talált teret, ahol érvényesülhetett volna. A nagyhatalmak is csak csekély területi engedményeket tettek Kína javára (csupán az 1900-ban osztrák-magyar fennhatóság alá került, alig 60 km2-nyi tiencsini Hebei-kerületet szolgáltatták vissza). A fő háborús cél, a megszállt Santung visszaszerzése azonban elmarad, ezért Kína – az egyetlen győztes hatalomként – nem írja alá a Versailles-i Békeszerződést, a kínai értelmiség Nyugat-barátsága megrendül.

001_24.jpg

16. ábra: A Kínai Munkáshadtest utazását bemutató dokumentumfilm plakátja (balra) és a frontokon alkalmazott kínai munkaerő statisztikái (Forrás: Wikipedia).

1919. október 10-én Szun Jat-szen megalapítja a Kínai Nemzeti Pártot (Kuomintang), 1921. július 1-én pedig a radikális kínai nacionalisták a Kínai Kommunista Pártot, amelyhez a versailles-i rendezés elleni tiltakozók és több, Európából hazatért munkaszolgálatos kínai is csatlakozik, mint például Csou En-laj, vagy Teng Hsziao-ping, a párt későbbi vezetői. 1923-ban a Szovjetunió nemzetközi elismerést és segítséget ajánl a kínai demokratikus ellenzéknek, amelyet az ugyanezt megtagadó Nyugatból kiábrándult Kuomintang is elfogad, létrehozva a kantoni székhelyű ellenkormányt. A Kínai Kommunista Párt és a Kuomintang meghirdeti az Első Egységfrontot a Kínát megbénító hadurak elleni fegyveres felkelésre és az ország egyesítésére. A szétforgácsolt és gyenge kínai flotta ekkor is csak dicstelen szerephez jut: 1926-ban Csang Kaj-sek – Szun Jat-szen halála után a Kuomintang tényleges vezetője – katonai puccsot hajt végre a nemzeti hadseregben szolgáló kommunisták eltávolítására, azzal vádolva a CSONG-SHAN ágyúnaszád (a polgári demokratikus ellenzék legerősebb hajója) kommunista parancsokát, hogy a Nemzeti Párt elleni katonai akciót tervez. Az egységfront megszűnik, a Kuomintang pedig Kantonból Nankingba helyezi át az ellenkormány székhelyét. A nemzeti hadsereg két évvel később elfoglalja Pekinget, s megdönti a Pejang-kormányt, ám ekkor sem sikerül általános békét és demokratikus fejlődést teremteni, mivel a nemzeti kormány az 1928-1937 közötti ún.: „Nankingi évtizedben” is folytatja a Kommunista Párt, s az általa kikiáltott Kínai Tanácsköztársaság elleni hadműveleteket. Változás csak 1934-ben áll be, amikor a negyedére olvadt Kínai Vörös Hadsereg megmaradt alakulatai visszavonulnak az ország ritkábban lakott belső területeire („Hosszú menetelés”).

002_20.jpg
17. ábra: A CSONG-SHAN ágyúnaszád és Szun Jat-szen a fedélzetén (balra), a hajó 1938-ban elsüllyedt roncsai 1997-es kiemelését szemléltető modell (középen), és a 2001-ben múzeumhajóként helyreállított naszád Vuhanban (jobbra) (Forrás: Wikipedia).


003_14.jpg

18. ábra: A kínai flotta a japán invázióig. HAI-JUNG, HAI-CSI, CSU-JU, HSZIEN-NING, JAT-SZEN, NING-HAJ. (Forrás: naval-encyclopedia.com).

A viszonylagos nyugalom azonban nem tart sokáig, az 1931-es mukdeni, s az 1932-es sanghaji incidenssel megkezdődik a japán invázió, amelyben a kínai állam 1937-re ténylegesen elveszíti szuverenitását teljes tengerpartja, folyói és középső törzsterületei nagy része felett. A 61 hajóból (8 cirkálóból, 19 nagyobb és 7 kisebb ágyúnaszádból, 3 rombolóból, 2 torpedónaszádból, 11 parti őrnaszádból, 3 folyami ágyúnaszádból és 8 folyami motorcsónakból) álló kínai flottának az inváziót túlélt egységei (16 hajó) szintén japán kézre kerülnek. A megmaradt hadihajók egy részét (1 rombolót és 7 folyami ágyúnaszádot) ekkor átadják az északkelet-kínai Mandzsúriában a japán hadsereg által 1932-ben létrehozott bábállam, Mandzsukuo császára, az utolsó kínai császár, a mandzsu Pu Ji számára. A kínai nemzeti és kommunista erők ekkor beszüntetik a polgárháborút és megalakítják a japán invázió elleni Második Egységfrontot (1937-1941), 1945-re azonban ismét polgárháborúba keverednek. A második világháború után Csang Kai-sek és Mao Ce-tung béketárgyalásai kudarcba fulladnak. A kommunisták, szovjet beleegyezéssel megszerzik a Mandzsúriában legyőzött japán hadsereg fegyvereit, és megragadják az alkalmat az amúgy is legyengült nemzeti kormány elleni támadásra. A kommunisták jellemzően szárazföldi hadműveleteket folytatnak, hadihajójuk nincs (csak a háború végén sikerül felfegyverezniük 5 kisebb naszádot). A nemzeti kormánynak a korábbi kínai flotta 2 egységét sikerül megszerezni, amelyet a nyugati szövetségesektől kapott 4 egység egészít ki.

Kína vörös flottája – 1945-1980:

1945-1949 között folytatódik a polgárháború, amely a nemzeti erők vereségével ér véget: 1949 októberében Mao Ce-tung kikiáltja a Kínai Népköztársaságot, Csang Kaj-sek pedig visszavonul Tajvan szigetére. A kommunista vezetés a Népi Felszabadítási Hadsereg Haditengerészete néven szervezi újjá a flottát, melynek első akciójára, a kinmeni csatára a Tajvani-szorosban kerül sor a nemzeti hadsereg által ellenőrzött szigetek ellen, sikertelenül.

1954-ben az immár kommunista Kína flottáját, tradicionális tagozódását fenntartva egy északi, egy keleti és egy déli flottában szervezik újjá partvédelmi jelleggel, szovjet segítséggel. 4 szovjet RIGA-osztályú fregatt tervei alapján Kína 5 további egységet épít (CSENGDU-osztály). A kommunista vezetés gazdasági és politikai stratégiája az önellátás, így a belterületre összpontosít a parti régiók és a tengeri kereskedelem helyett; a civil (elsősorban halász-) hajókból szervezett milíciával támogatott tengerészeti erőkkel szembeni maximális elvárás a Tajvan felől várható szárazföldi, tengeri és légi támadások elhárítása, valamint a koreai háború nyomán az USA gazdasági blokádjának ellensúlyozása („Tengeri Nagy Fal”). Gyengeségét felismerve a szovjet-kínai közeledés időszakában még egy közös szovjet-kínai csendes-óceáni flotta kialakításának gondolata is felvetődik.

type-61-changdu-ne.jpg

19. ábra: A CSENGDU osztályú korvett jellegrajza (Forrás: naval-encylopedia.com).

1956-ban a Szovjetunió hruscsovi desztalinizációját és a nyugattal való „békés egymás mellett élés” politikáját Mao Ce-tung a marxizmus-leninizmus eszméit eláruló revizionizmusnak minősíti, a szovjet-kínai szakítás pedig három pólusúvá alakítja az addig kétpólusú (nyugati demokratikus és keleti kommunista) szembenállást, melynek eredményeként 1972-től lassú kínai-amerikai közeledés veszi kezdetét.

1975-ben a világszerte zajló nagyszabású szovjet OKEAN75 tengerészeti hadgyakorlatokat Kína az ország biztonságát érintő közvetlen fenyegetésként értékeli (a szovjet blokád és a partok elleni kétéltű támadások lehetősége miatt) és a partközeli/partvédő képességekhez képest a távolabbi műveletekre alkalmas flotta kiépítését szorgalmazza.

db9bf0073ecb5aa953ce16ab2809f9a6.jpg

20. ábra: A hidegháború időszakának kínai haditengerészete (Forrás: Pinterest).

1978 decemberében Teng Hsziao-ping a „Nyitott Kapuk” politikájának meghirdetésével és néhány speciális gazdasági övezet kijelölésével a Koumintang-korszak óta először nyitja meg az országot a külföldi befektetések előtt. Ezzel együtt meghirdetik a Népi Felszabadítási Hadsereg Haditengerészetének repülőgéphordozó- és nukleáris tengeralattjáró-fejlesztési programját.

Új világrészek felé – 1980-tól napjainkig:

1985-ben Kína kísérleti célra megvásárolja a selejtezett ausztrál MELBOURNE repülőgéphordozót. Ausztrália bontásra adja el a hadihajót, ezért az eladást megelőzően leszerelik a fegyvereit és a teljes elektronikus vezérlőrendszert, a kormánylapátokat pedig lehegesztik, hogy többé ne lehessen használni őket. A fedélzeti repülőgépindító katapult-rendszer és a gépek leszállását segítő tükörrendszer azonban a hajón marad…

1988-ban kijelölik a kínai haditengerészet három fő védelmi területét: 1) Külső kerület: az ún.: „első szigetlánc” (Kamcsatkától a Kuril-, a Japán-, és a Ryukyu-szigeteken át Tajvanig, s onnan a Fülöp-szigetekig és Borneóig terjedő szárazföldek) vonalán kívül a mélységi védelmet biztosító és a szembenálló fél kapcsolattartását zavaró hagyományos és nukleáris tengeralattjárók, felszíni hadihajók és közepes hatótávolságú tengerészeti repülőgépek számára. 2) Középső kerület: a kínai partoktól 150 tengeri mérföldre (280 km-re) az „első szigetláncig” a hajó elleni repülőgépek, rombolók és kísérőhajók számára. 3) Belső kerület: a kínai partoktól 60 tengeri mérföldnyire (111 km-re) a flottazöm (a fő tengeri és légi csapásmérő erők) számára.

20101204_srm934.gif

21. ábra: A kínai partvidék, az első és a második szigetlánccal, valamint a vitatott hovatartozású szigetek.

1992-ben Kína bejelenti igényét a Kína, Fülöp-szigetek, Malájföld és Vietnam által vitatott hovatartozású Paracel- és Spratly-szigetekre a Délkínai-tengeren, valamint a Kína, Japán és Tajvan által vitatott hovatartozású Senkaku-szigetekre a Keletkínai-tengeren.

1995-ben Csiang Cö-min pártfőtitkár kijelenti, hogy Kína „kontinentális és partmenti hatalom”, amely megkezdi haditengerészete erőteljes modernizálását. A selejtezett KIJEV repülőgéphordozó megvásárlása kísérleti célra, a kínai repülőgéphordozó-program folytatásához. A nyílt tengeri kapacitások erősítésével párhuzamosan a kínai haditengerészeti stratégia hatásterületének bővítése a „második szigetláncig” (a Bonin- és a Marshall-szigetektől Pápua Új-Guineáig).

1997-ben Kína igyekszik megvásárolni a selejtezett francia CLÉMENCEAU repülőgéphordozót, de a tárgyalások nem vezetnek eredményre, a hajót a francia kormány Indiába adja el bontásra.

1998-ban egy kínai vállalat megvásárolja az 1988-ban vízrebocsátott, de csak 68 %-os készültséget elért VARJAG (ex-RIGA) repülőgéphordozót

2000-ben a selejtezett MINSZK repülőgéphordozó megvásárlása kísérleti célra. A 2000-es évek elejére a „Nyitott kapuk” politikájának sikere eredményeként Kína a világkereskedelem három fő központja közül az egyikké, egyben a legnagyobbá válik. A másik két központtal – az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval – bonyolított éves kereskedelmi forgalma megközelíti a 300-300 milliárd amerikai dollárt (az USA és az EU ekkora értékben vásárol Kínától), miközben Kína csupán 70 (USA) és 114 (EU) milliárd amerikai dollár értékben importál a másik két központból, s az EU-USA forgalom értéke 281, illetve 220 milliárd dollárt tesz ki. A kínai termelékenység egyik fő oka a nyugati vállalatok profitéhsége (az olcsó kínai munkaerő miatt a termelés egy részét Kínába telepítik, ahol változatos megoldások révén a nemzeti iparba is átszivárog a nyugati vállalatok által képviselt korszerű gyártástechnológia és termelési kultúra). A Nyugat így végül a saját versenytársát hozza létre és erősíti meg.

2002-ben a kínai állam megvásárolja a VARJAG repülőgép-hordozót, s hozzáfog, hogy a korábban bontásra megvásárolt külföldi repülőgép-hordozók tanulmányozásával szerzett tapasztalatok birtokában a saját céljaira fejezze be LIAONING néven.

2005-ben Kína a külföldi befektetései révén megkezdi az együttműködő külföldi kikötők hálózatának kiépítését hajózási érdekeinek biztosítására (hasonló stratégiát követett a Brit Birodalom, melynek gyarmatai a kereskedelem és a tengeri hatalom előretolt helyőrségeiként működtek).

indian-ocean-bases-1.jpg

22. ábra: Az India-óceán konfliktus-gócai: kalózakciók (zölddel), amerikai támaszpontok (sárga csillaggal), kínai érdekeltségű kikötők (vörös csillaggal).

2007-ben Kína négy teljes készlet fedélzeti repülőgépindító-katapultot vásárol Oroszországtól ugyanennyi repülőgéphordozó számára. Amerikai-ausztrál-indiai-japán együttműködés kezdődik az indo-pacifikus térségben bővülő kínai érdekek ellensúlyozására.

2008-ra Kína Afrika legnagyobb kereskedelmi partnere. Az 1980-ban még csak 1 milliárd dolláros forgalom 2000-re megtízszereződött, 2005-ig pedig csaknem elérte a 40 milliárd dollárt. A masszív infrastrukturális, energetikai és pénzügyi befektetésekkel Kína pénzügyileg és funkcionálisan a Fekete Kontinens korábbi gyarmattartói helyébe lépett, amennyiben ásványi érc-, kőolaj- és mezőgazdasági termék-szükségletét az afrikai országok exportja segítségével fedezi, amiért feldolgozott árut és késztermékeket szállít cserébe. Az európai és amerikai hiteleknél kedvezőbb kamatozású – ráadásul kevésbé szigorú gazdasági és politikai elvárások mellett folyósított – kínai hitelek egyes válság sújtotta afrikai országokban az adósság elengedése fejében a természeti erőforrások teljes kiaknázási jogának Kína számára történő átengedéséhez vezetnek.

A 2012. szeptember 25-én a LIAONING – Kína legelső repülőgép-hordozója – szolgálatba áll. Novemberi, 18. kongresszusán a Kínai Kommunista Párt új célt fogad el, miszerint az ország vezetésének „határozottan kell védenie Kína tengeri jogait és érdekeit, s erős tengeri hatalommá kell tennie Kínát”.

79188916.jpg

23. ábra: LIAONING, Kína első repülőgép-hordozója (Forrás: https://hu.pinterest.com/pin/85638830405622013/).

2013. július 31-én Hszi Csin-ping a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Irodájának ülésén hangsúlyozta, hogy „stratégiai terveket kell készíteni az óceán használatára, elő kell mozdítani egy tengeri hatalom kiépítését, s folyamatosan új eredményeket kell elérni.” mivel „Kína egyszerre kontinentális és tengeri hatalom (haiyang daguo), amely széleskörű tengeri stratégiai érdekekkel rendelkezik.” Az 1980-as évek közepe előtti „partközeli védekezés”, s a későbbi „közel-tengeri aktív védekezés” stratégiája helyébe a „messzi-tengeri védelem – távoli tengeri műveletek” stratégiája lép. A tengerészeti stratégia átalakulását a haditengerészeti képességek változása kíséri: megkezdik az első, teljes egészében kínai építésű repülőgéphordozó, a SANTUNG építését. Hszi Csin-ping a Nazarbajev Egyetemen (Kazahsztán, Asztana) a közép-ázsiai stratégiáról szóló beszédében felvázolja az „Egy Övezet Egy Út” programját és céljait: a világgazdaság tengelyének az óceánokról a szárazföldre történő visszahelyezését biztosító struktúraváltással Eurázsia korábbi gazdasági, politikai és kulturális vezető szerepének helyreállítását (a gyakorlatban ez a fejlődő országokban történő kínai befolyásszerzés, egyfajta modern kolonizáció).

001_25.jpg

24. ábra: Az "Egy övezet, egy út" kezdeményezés (balra), az Indiai- és a Csendes-óceáni amerikai támaszpontok (középen), s az indiai és kínai flották erőviszonyai (jobbra). (Forrás: Pinterest, http://indpaedia.com/ind/index.php/Indian_Navy)

2016-ban Kína (a kínai Santung tartományban 1898-ban gyarmatot és tengerészeti bázist alapító Németország példáját követve) megnyitja haditengerészetének első Kínán kívüli bázisát, az afrikai Dzsibutiban, a világ teljes tengeri hajóforgalmának 8 %-át kezelő Szuezi-csatornához vezető Vörös-tenger déli, az Indiai-óceán nyugati bejáratánál (az amerikai Camp Lemmonier bázis szomszédságában). A tengerészeti támaszpont a különböző nemzetközi békefenntartó missziókban afrikai szolgálatot teljesítő 2 620 kínai katona bázisa is egyben (ugyanezen missziókban kb. 7 000 amerikai katona vesz részt).

2017. februárjában megkezdik a harmadik kínai repülőgéphordozó építését. Októberében a Kínai Kommunista Párt 19. kongresszusán Hszi Csin-ping kijelentette, hogy Kína „közelebb kerül a középponthoz”, kinyilvánítva Peking azon törekvését, hogy nagyobb szerepet játsszon a globális kormányzás alakításában, s az Egy Övezet, Egy Út program részét képező „21. századi tengeri selyemút” kezdeményezéssel azt is világossá tette, hogy erőfeszítéseiben kiemelt szerepet játszik az óceán. Kína ennek megfelelően 2017-re világszerte 55 kikötőt vett tulajdonba vagy szerzett bennük részesedést (Afrikában 14, Amerikában 7, Ausztráliában 3, Ázsiában 17, Európában 14) továbbá nagykövetségeket nyitott mind a hat Indiai-óceáni szigetállamban – a Comore-szigeteken, Madagaszkáron, a Maldív-szigeteken, Mauritiuson, a Seychelle-szigeteken és Sri Lankán (az USA a hat országból csak háromban rendelkezik diplomáciai képviselettel). Ezen erőfeszítések célja az, hogy gazdasági, politikai és biztonsági kérdésekben is összhangba hozza az adott országok és Kína politikáját, Kína globális kormányzási preferenciáinak megfelelően. A politikai irányvonalhoz igazodóan a haditengerészetet átszervezik annak érdekében, hogy ún.: „két óceáni flottaként” alkalmassá váljon a Csendes-óceán nyugati részétől a Dél-Kínai-tengeren át az Indiai-óceánig terjedő haditengerészeti műveletek kivitelezésére. December folyamán megkezdik a negyedik – egyben az első nukleáris meghajtású – kínai repülőgéphordozó építését.

2019 decemberében szolgálatba áll a második kínai (egyben az első teljesen kínai építésű) repülőgéphordozó, a SANTUNG (a 2017-ben építeni kezdett két további egység vízrebocsátása 2021 második felében várható).

2020-ban bejelentik egy kínai tulajdonú, 15 000 km-es tengeralatti száloptikás telekommunikációs kábel építését, amely Pakisztán partjaitól (a kínai kontinentális száloptikás telekommunikációs kábel végpontjától) Arábiát megkerülve a kelet-afrikai partok mentén déli irányban Fokvárosig, s a Vörös- és a Földközi-tengeren északnyugati irányban Marseille-ig húzódik. A projekt – a brit gyarmatbirodalom területei közötti tenger alatti távközlési kommunikációs kábel-rendszer, az All Red Line mintájára – összekapcsolja az indiai-óceáni kínai érdekeltségeket, s tulajdoni helyzete révén biztosítja a hálózat igénybevételével zajló kapcsolattartás feletti kínai ellenőrzést. A hálózat első részeinek üzembehelyezése a tervek szerint 2021. második felében esedékes.

002_21.jpg

25. ábra: A kínai haditengerészet 2025-re tervezett kiépítése (Forrás: https://southfront.org/in-numbers-expected-chinese-naval-power-by-2025/).

Források:

https://www.gutenberg.org/files/13529/13529-h/13529-h.htm

https://www.naval-encyclopedia.com/ww2/chinese-navy-1930-45

https://hu.wikiqube.net/wiki/Battle_of_Guningtou

https://www.routledge.com/Chinese-Naval-Strategy-in-the-21st-Century-The-Turn-to-Mahan/Holmes-Yoshihara/p/book/9780415545341

https://www.andrewerickson.com/2009/06/the-evolution-of-chinas-naval-strategy-and-capabilities-from-near-coast-and-near-seas-to-far-seas/

https://www.aspistrategist.org.au/aspi-suggests-14-feb/

https://core.ac.uk/download/pdf/156621555.pdf

https://country.eiu.com/article.aspx?articleid=1185980502&Country=Egypt&topic=Economy&subtopic=Regional+developments&subsubtopic=Investment

https://digital-commons.usnwc.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=7871&context=nwc-review

https://fas.org/sgp/crs/row/RL33153.pdf

http://indpaedia.com/ind/index.php/Indian_Navy

http://www.idsa-india.org/an-mar00-3.html

https://navalinstitute.com.au/chinese-strategy-for-the-indian-ocean/

https://www.businessinsider.com/every-ship-in-the-chinese-navy-2015-8

https://grandes-ecoles.studyrama.com/espace-prepas/concours/ecrits/hggmc/esh/economie/dossier-chine-la-marine-dans-la-grande-strategie-chinoise-6216.html

https://southfront.org/in-numbers-expected-chinese-naval-power-by-2025/

http://www.belvedere-meridionale.hu/wp-content/uploads/2016/04/03_Bart%C3%B3k_2016_04.pdf

http://www.geopolitika.hu/hu/2018/07/27/a-kinai-haditengereszet-fejlodese-es-az-orszag-elso-hazai-gyartasu-repulogep-hordozoja/

https://cimsec.org/chinese-maritime-strategy-indian-ocean/

https://cimsec.org/chinese-maritime-strategy-indian-ocean/

https://cimsec.org/chinas-defense-foreign-policy-week-concludes-cimsec/

https://en.wikipedia.org/wiki/Structure_of_the_United_States_Navy#Operating_forces

https://en.wikipedia.org/wiki/United_States_Seventh_Fleet

https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_Egyes%C3%BClt_%C3%81llamok_%C3%A9s_K%C3%ADna_kapcsolatai

https://en.wikipedia.org/wiki/Chinese_People%27s_Liberation_Army_Support_Base_in_Djibouti

https://www.google.com/search?q=china+owned+seaports+in+the+world&sxsrf=ALeKk02b1jPxEOJsbz9a8p13Azzyjmm1Eg:1624212078435&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=2ahUKEwjJ7uW_5abxAhVngP0HHYQnB8YQ_AUoAXoECAEQAw&biw=1242&bih=568#imgrc=FhhDYvgtC4in3M

https://en.wikipedia.org/wiki/Africa%E2%80%93China_relations#Economic

https://hu.wikipedia.org/wiki/Egy_%C3%96vezet_Egy_%C3%9At

https://ipdefenseforum.com/2019/01/chinas-maritime-strategy/

https://www.cna.org/cna_files/pdf/Haiyang-Qiangguo.pdf

https://en.wikipedia.org/wiki/Republic_of_China_Navy

https://en.wikipedia.org/wiki/Liu_Guanxiong

https://en.wikipedia.org/wiki/Chinese_gunboat_Zhongshan

https://en.wikipedia.org/wiki/Canton_Coup

https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%ADnai_polg%C3%A1rh%C3%A1bor%C3%BA

https://en.wikipedia.org/wiki/Chinese_aircraft_carrier_programme

 

Szólj hozzá!

Címkék: hajózástörténeti tagozat Kína tengerészeti stratégia

Visszatérnek a monitorok!

2021.05.14. 00:36 Doki

Ezúttal ráadásul egy olyan országban, ahol nem is várnánk: Indonéziában, ahol - a többi délkelet-ázsiai országhoz hasonlóan - egyszerre kell gondoskodni a "kék-", a "zöld-" és a "barna-vízi" (vagyis a nyílt tengeri, a partmenti- és belvízi) haditengerészeti feladatok ellátásáról. Az indonéz haditengerészet ezúttal úgy döntött, hogy az "úszó tankokat" rendszeresíti a barna-vízi tengerészeti feladatokra - a 17 508 indonéz szigetet körülölelő mintegy 99 000 kilométer hosszú partvonal védelmére, s az esetlegesen szükséges rajtaütésszerű partraszálló műveletek támogatására.

x18-002_a.jpg
1. ábra: A PT Lundin X-18 "úszó tank" látványterve (Forrás: Gauda Militer)

Az ANTASENA "úszó tank" április 28-án indult el próbaútjára a Kelet-Jávai Banyuwangi partjainál, közvetlenül Bali szigetével szemben. A jármű kifutását két évig tartó építés és 2015-től tartó fejlesztés előzte meg, s ha beválik, akkor az indonéz haditengerészet sok hasonló egységet rendel a közeljövőben. A PT Lundin X-18 úszó tank az svéd alapítású indonéz Lundin és Pindad, a belga CMI Defense, és a hajó-észlelő rendszerek fejlesztéséért felelős belga OIP együttműködésében készült ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok számára.

Az X18 koncepció Igor Sikorsky néhány ötletére épült, akinek a Sikorsky Aircraft nevű cége a vietnami háború alatt fejlesztette ki a rohamtámogató járőrhajók (Assault Support Patrol Boat - ASPB) Mark II. prototípusát, amelyeket 1 db 105 mm-es ágyúval, valamint 2 db 20 mm-es gépágyúval szereltek fel. Az első ASPB Mark II-t 1969-ben szállították le az Egyesült Államok haditengerészetének – túl későn a vietnámi operatív felhasználáshoz. Ezért végül az amerikai különleges erők folyami hadviselésre használták 1980-ig, amikor kivonták a szolgálatból.

001_20.jpg

2. ábra: A Sikorsky-féle ASPB. (Forrás: Naval History and Heritage Command)

A Lundin ezt a koncepciót porolta le 2015-ben, felismerve, hogy az egykor Vietnámba telepített amerikai erőkhöz hasonlóan Ázsia sok más országának van szüksége jó hajókra a folyami műveletekhez, ezért az X18 koncepcióval igyekeznek kitölteni a piaci rést. 

A legtöbb lakott terület az ország hatalmas folyóhálózata mentén vagy a tengerpartok közelében fekszik. A szárazföldi erők Németországtól vásárolt Leopard 2-es nehéz harckocsijai (Main Battle Tank – MBT) nem képesek megbirkózni az ország területének nagy részén tapasztalható terepviszonyokkal, különösen a rizsföldekkel, de a legtöbb hídon sem tudnak átkelni. A PT Lundin ezért úgy döntött, hogy a harckocsi lövegtornyát beépíti egy kéttörzsű – sekély merülésű – hajóba, amely 20 teljesen felszerelt katona, vagy legfeljebb 60 fő szállítására és bevetésének támogatására alkalmas.

A lövegtorony súlya a hagyományos tornyok súlyának alig a felét teszi ki. A belga CMI Defense vállalat könnyű Cockerill CT-CV 105HP tornya 105 mm-es ágyúval rendelkezik, a kétéltű műveletek közvetlen tűztámogatására. A könnyű torony azonban akár 10 km-ig közvetett tűztámogatást is lehetővé tesz az ágyú magassági irányzása miatt, amely eléri a 42  fokot. Az ágyú ezen kívül felszerelhető az 5 km-es hatótávolságú Cockerill Falarick 105 harckocsi-elhárító lőszerrel is. A 4 fős legénység által irányított X18 másodlagos tüzérségét 1 db Bofors Lemur távirányítású fegyverállás (Remote Controlled Weapon Station – RCWS) alkotja 1 db 7,62 mm-es gépfegyverrel és 1 db 30 mm-es gépágyúval.

002_17.jpg

3. ábra: A PT Lundin X-18 "úszó tank" specifikációja és tervei (Forrás: Nautic Expo)

A hajó meghajtását 2 db MJP 450 vízsugárhajtómű biztosítja, amelyet 2 db MAN 1 200 LE-s dízelmotor mozgat. Az úszó tank egyszeri feltöltéssel akár 600 mérföldet (1 100 km-t) is képes megtenni. A sokoldalú úszó tank egy merevaljú felfújható hajót (Rigid Inflatable Boat – RIB) szállíthat, amely elhárításra, vagy a fedélzeten szállított erők bevetésére is felhasználható. Alternatív megoldásként a hajó folyó menti logisztikai támogatásra, vagy orvosi mentésre (medevac) is alkalmas.

A katamarán-törzs merülése mindössze 1 m, a hajótest anyaga – Sikorsky acélvázas egytörzsű hajójával szemben (ami háromszor olyan nehéz volt) – főleg infúziós vinil-észter kompozit, amely egyrészt képes megbirkózni a 105 mm-es ágyú hátrasiklásakor fellépő szakítóerővel, másrészt a ballisztikus fegyverek elleni védelemmel is rendelkezik.

unspecified33lundin_x18_tank_boat.png4. ábra: A PT Lundin X-18 "úszó tank" látványterve (Forrás: Gauda Militer)

Az "úszó tank" koncepciója különösen érdekes a második világháborúban tervezett 1 000 tonnás német óriástank, a 'Ratte' (Patkány) terveinek ismeretében, amelyet egyetlen (2 db 280 mm-es ágyút hordozó) nehézcirkáló-lövegtoronnyal terveztek felszerelni, ezért a 'Landkreuzer' (szárazföldi cirkáló) koncepció-nevet kapta. Ha a 'Landkreuzer' képében a hadihajók kiléptek a szárazföldre, akkor egészen olyan, mintha az "úszó tankkal" most a harckocsik szállnának tengerre... 

55ac06b274f7c801b4051f81fe88d76b1f51c2fbv2_hq.jpg

5. ábra: A 'Ratte' szárazföldi cirkáló szemléltető rajza (Forrás)

A PT Lundin X18 típusú hadihajó terve azonban - Magyarországról nézve - ettől függetlenül is több mint érdekes. Hiszen a forgó lövegtoronyba helyezett páncéltörő ágyúval is felszerelhető hadihajóknak a távoli térségekben való megjelenését látva felidézhetjük azt a tényt, hogy a világelső 1862-es USS MONITOR után alig kilenc évvel, 1871-ben első ízben Magyarországon építettek ilyen hadihajót, az SMS LEITHA monitort, ráadásul a világon elsőként mindjárt a folyami hadműveletekre optimalizálva. Ezért aztán az indonéz fejlesztést látva - most amikor a Magyar Honvédség technikai eszközei közt a rendszerben lévő hadihajók korszerűsítése is esedékes - óhatatlanul felötlik a kérdés, hogy a világon először Budapesten kifejlesztett típus esetleg nemcsak a világ távoli országaiban élhet tovább, de a küszöbön álló hazai fejlesztések tervezésekor is megvizsgálják, hogy vajon érdemes-e számolni a visszatérésével.

Szólj hozzá!

Címkék: monitor honvédelmi minisztérium lajta lajta monitor múzeumhajó lajtamonitor hu MH 1 Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred tengerészeti stratégia

Újra magyar hadihajós közreműködik egy nemzetközi katonai misszió irányításában

2020.02.25. 19:43 Doki

szilagyi1.jpgA MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred parancsnoka, Szilágyi Zsolt ezredes 2020. február 21-én, pénteken reggel indult útnak Afganisztánba, ahol a Mazar-e Sharifban működő Camp Marmalba – a Bundeswehr Németország területén kívül működő legnagyobb bázisára települt NATO Eltökélt Támogató Küldetés (NATO Resolute Support Mission) keretében veszi át a kiképzési feladatok irányítását. Fél évig tartó távolléte idején az addigi parancsnokhelyettes, Bagi Szilárd irányítja majd a hadihajós alakulat munkáját.

2014 végéig a NATO a biztonságot támogató erőként (ISAF – International Security Assistance Force), harcoló csapatokat állomásoztatott Afganisztánban, 2015-től azonban az észak-atlanti szervezet helyett a 350 000 fős Afgán Nemzeti Biztonsági Erők őrködnek az ország rendje fölött. Az új feladatrendszer szerint őket segíti, támogatja, mentorálja a kiképzési feladatokat ellátó, nem harcoló alakulatokkal jelenlévő NATO Eltökélt Támogatás Küldetése (RSM – Resolute Suport Mission) annak érdekében, hogy az Afganisztánban elért biztonsági szint tartósan fennmaradjon, és kialakulhasson az ottani viszonyoknak megfelelő demokratikus rend. Az egész Afganisztánban mintegy 17 000 fős Eltökélt Támogatás Küldetésben az Északi Tartományban állomásozó NATO-erők részeként német alárendeltségben 95 fővel Magyarország is részt vesz. A magyar kötelék a Mazar-e Sharifban működő, a környező hegyláncról elnevezett német Marmal bázison teljesít szolgálatot. E bázis vezetéséhez csatlakozott Szilágyi Zsolt ezredes, akinek személyében (a magyar honvéd folyami hadihajós alakulat parancsnokaként) 115 év elteltével ismét a haditengerész hagyományokat folytató katonai alakulat tisztje lát el fontos nemzetközi feladatot.

A magyar haditengerészek részvételével zajló nemzetközi békefenntartó-béketeremtő missziók az Osztrák-Magyar Monarchia idejére nyúlnak vissza.

1897. Az akkori Oszmán Birodalomhoz tartozó Kréta szigetén a lakosság többségét (60%) alkotó keresztény görög és muszlim török lakosság között 1896 májusában felkelés kezdődött, és 1897 januárjában már az egész szigeten polgárháború folyt, amelybe februárban a görög flotta is beavatkozott a sziget török helyőrségének megsemmisítése céljával. Az európai nagyhatalmak azonban úgy döntöttek, hogy a nemzetközi erőegyensúly fenntartása, a béke és a biztonság helyreállítása érdekében nemzetközi flottát küldenek Krétára. Az Osztrák-Magyar Monarchia hat hadihajóját vezényelte a térségbe. Az elsőként érkező tengerészgyalogos szakasz egy részét Pintér Gyula, szolgálaton kívüli százados, osztrák-magyar konzul önhatalmúlag kordonszolgálatra vezényelte, hogy elválassza Canea török és görög negyedét és ezzel megkezdte a modern kori történelem legelső békefenntartó misszióját. A 30 tengerész persze csekély erő volt, de nem is a tényleges erejükkel védték meg a civileket, hanem a jelenlétükkel: megtámadásukkal ugyanis a felkelők hadba keveredtek volna Ausztria-Magyarországgal. Érdekes – de adatokkal cáfolható – teljesen téves információ, amely azonban makacsul tartja magát a magyar közvéleményben (még emlékművet is állítottak neki), hogy Kréta szigetén vesztette életét az első magyar békefenntartó: Martinák Ferenc sorhajóhadnagy, a KRONPRINZESSIN ERZHERZOGIN STEFANIE csatahajó (sokszor, téves hivatkozással, a KASIERIN und KÖNIGIN MARIA THERESIA páncélos cirkáló) partraszálló különítményének parancsnoka 1897. március 10-én Kandanosznál. A nevezett tiszt (aki egyébként legalább annyira volt szlovák, mint magyar) a Magyar Haditengerész Egyesület Közlönye szerint valóban harcba keveredett, de a rábízott feladatot (egy harcoló török alakulat lefegyverzését és internálását) sikerrel végrehajtotta és az elfogott törököket különítménye élén Szeleinóba kísérte. Mindezt megerősíti a cs. és kir. haditengerészet minősítési listája (Qualifikationsliste) is, amelynek az 1900-as években kiadott egyik példánya 3364-es sorszámon már sorhajókapitányként említi Martinák Ferencet (ami nyilvánvalóan lehetetlen lett volna, ha 1897-ben Krétán meghal). A krétai akcióban egyébként nemcsak Pintér Gyula százados és Martinák Ferenc sorhajóhadnagy, de Dell’Adami Géza fregattkapitány (az S.M.S. LEOPARD cirkáló parancsnoka) és Nauta Gusztáv sorhajóhadnagy (az S.M.S. KAISER FRANZ JOSEF cirkáló tisztje) is kitüntették magukat.

kreta.jpg

1. ábra: Az osztrák-magyar S.M.S. KRONPRINZESSIN ERZHERZOGIN STEFANIE csatahajó (jobbra), az S.M.S. TIGER torpedócirkáló (balra), valamint az S.M.S. BLITZ torpedóhajó (jobbra elöl) és az S.M.S. FLAMINGO torpedónaszád (balra elöl) Kréta szigetén, a Suda-öböl környéki harcokban. Alex Kircher festménye.

1898. A spanyol-amerikai háborúban a cs. és kir. haditengerészet a KAISERIN und KÖNIGIN MARIA THERESIA páncélos cirkálót küldte Amerikába Ripper Gyula sorhajókapitány parancsnoksága alatt, hogy a Spanyolországhoz tartozó Kuba szigetét érintő hadműveletekben és a sziget körül zajló haditengerészeti eseményekben a havannai konzulátust és a szigeten tartózkodó osztrák-magyar állampolgárokat megvédje (a karib-tengeri térség országai közül a Monarchiának a Spanyolországgal fennálló dinasztikus kapcsolatokra tekintettel Kubában voltak a legjelentősebb érdekeltségei). Az osztrák-magyar cirkáló végül nemcsak a saját, de a szigeten rekedt német állampolgárok evakuálását is sikerrel elvégezte, annak ellenére, hogy piros-fehér-piros lobogóját az amerikai blokádflotta egy alkalommal összetévesztette a piros-sárga-piros spanyol lobogóval és majdnem rálőtt a semleges osztrák-magyar hadihajóra.

10622854_823703630988214_8272160443942840578_n.jpg

2. ábra: Az osztrák-magyar S.M.S. KAISERIN und KÖNIGIN MARIA THERESIA páncélos cirkáló Kuba szigetén, az amerikai flotta által ostromolt havannai kikötő bejáratát védő spanyol erőd, a Morro Castle előtt, amint a semleges Ausztria-Magyarország - mint nemzetközi védhatalom - egységeként megérkezik a szigeten rekedt semleges külföldiek evakuálására. August Ramberg festménye.

1900-ban az öt évvel korábbi kínai-japán háborúban elszenvedett vereség, a rossz termés és az aszályos nyár, a tömeges munkanélküliség s az éhínségek hatására a kínaiak dühe a Kínát félgyarmati sorba süllyesztő külföldi nagyhatalmak és a keresztények ellen fordult. A megmozdulások élén a „békét és igazságot teremtő ököl”, a Jihotuan, másnéven bokszer mozgalom állt (ahogyan a nyugati sajtó nevezte). Amint 1900 nyarán a támadások megszaporodtak, a nagyhatalmak fegyveres beavatkozásról döntöttek, amely 1900. június 20. és 1901. január 22. között tartott Pekingben és az ország északi vidékein. A pekingi követségi negyed védelmének parancsnoka a kínai partok előtt megalakult nemzetközi hajórajban résztvevő osztrák-magyar ZENTA cirkáló parancsnoka, Eduard Thomann von Montalmar volt. A pekingi harcokban a ZENTA parancsnoka 1900. július 8-án életét vesztette, s az ostrom végéig további 3 osztrák-magyar tengerész is meghalt. A tengerparti Taku-erődök elfoglalásánál Petri Ernő tengerész zászlós kitűntette magát (az általa vezetett különítmény foglalta el a négy erődből álló erőd-komplexum északnyugati erődítményét). A Peitang-erőd szeptember 19-i ostrománál ugyanakkor a ZENTA cirkáló támogatására erősítésként érkezett ASPERN cirkáló kadétja, szili Pap Lajos életét vesztette.

zenta.jpg

3. ábra: Az osztrák-magyar S.M.S. ZENTA cirkáló, horgonyon a Cseli-öbölben, a Pekingbe vezető utat őrző Taku-erődök előtt. Alex Kircher festménye.

1905. november 15-én osztrák-magyar, angol, francia, olasz, orosz nemzetközi flottatüntetésre került sor az Oszmán Birodalomhoz tartozó Lészvosz szigetén fekvő Mytiline kikötője előtt a Makedóniában 1902 óta tartó – az 1897-es krétai zavargásokhoz hasonlóan vallási-etnikai okok miatt kirobbant – polgárháborúnak, illetve a törvényen kívüli bandák garázdálkodásának a megfékezésére 1903 vége óta működő nemzetközi békefenntartó csendőri misszió török felszámolása elleni tiltakozásképpen. A flottademonstrációt december 5-én Lémnosz szigetére is kiterjesztették. A nagyhatalmak flottakötelékét az osztrák-magyar S.M.S. SANKT GEORG páncélos cirkáló parancsnoka, Ripper Gyula vezette. A nemzetközi hajórajban szolgáló brit H.M.S. LANCASTER páncélos cirkáló parancsnokának összekötője a SANKT GEORG-on torpedótisztként szolgáló Horthy Miklós volt, aki Lémnosz szigetén a partra szálló tengerészgyalogos erők irányításáért felelős partmesteri feladatokat is ellátta.

sankt_georg.jpg

4. ábra: Az osztrák-magyar S.M.S. SANKT GEORG páncélos cirkáló Lészvosz szigetén, a Mytilene előtti flottatüntetés és partraszállás idején. August Ramberg festménye.

115 év telt el, s azóta a legújabb többnemzeti békefenntartó missziókban is részt vesznek olyan magyar katonák, akik bár nem a hadihajós fegyvernemhez tartoznak, de haditengerészeti akciókban látnak el feladatokat.

1996-ban az Okucaniba települt magyar műszaki alakulatok tagjaként másokkal együtt Antal László ezredes, a katonabúvárok parancsnoka is közreműködött a délszláv polgárháborúban lerombolt mostari Öreg-híd Neretva-folyóba omlott darabjainak az újjáépítéshez szükséges kiemelésében.

mostar.jpg

5. ábra: A magyar műszaki alakulatok katonabúvárai megkezdik a mostari Öreg-híd elemeinek kiemelését a Neretva-folyóból.

2011-ben Püspök Balázs törzsőrmester az Európai Uniónak a Szomália partjainál garázdálkodó kalózok elleni fellépését támogató ATALANTA művelet Műveleti Parancsnokságán szolgált.

mission.jpg

6. ábra: A magyar részvétellel zajlott ATALANTA művelet egyik akciója Szomália partjai előtt.

2015-ben pedig három magyar törzstiszt, Balla Tibor alezredes, Baranyai Virgil alezredes és Dóra László alezredes is részt vett az Európai Unió Földközi-tengeri Erői (EUNAVFOR MED) Sophia műveletében, amelyben három féléven keresztül dolgoztak a hadműveleti (2 fő) és a logisztikai főnökségen (1 fő).

e5.jpg

7. ábra: Balla Tibor, Baranyai Virgil és Dóra László alezredesek, az EU SOPHIA nevű többnemzeti tengeri műveletének magyar résztvevői.

2020-ban azonban 1905 óta először kerül sor arra, hogy a NATO lobogója alatt végrehajtott többnemzeti műveletben magyar hadihajós törzstiszt teljesítsen parancsnoki beosztást, s ezzel a békefenntartásban elért jeles magyar haditengerész hagyományokat Magyarország szövetségesei előtt is képviselje.

A magyar hadihajós alakulat a NATO európai szövetségesei körében fontos szakosodott és résképesség, mivel a Dunán, Európa második legnagyobb folyóján Magyarországtól felfelé sehol sincs rendszerben hadihajós alakulat, vagyis a felvízi NATO-tagországok területén átfolyó Duna-szakasz fegyveres védelmére is jelenleg egyedül Magyarország lehetne képes.

A MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred hadihajós alosztálya a Duna teljes szakaszán - a román Dunaflottillán kívül - az egyetlen olyan vízi fegyveres erő az Európai Unióban, amely a folyó védelmére rendelkezésre áll. Hiszen a németek, az osztrákok és a szlovákok is felszámolták a dunai hadihajós alakulataikat (Szerbia tekintélyes erővel rendelkezik, de nem EU-tag). Így az a kiáltó ellentmondás alakult ki, hogy a Duna egyfelől az európai közlekedési miniszterek 1994. évi krétai konferenciája óta kiemelt jelentőségű transzkontinentális főközlekedési útvonal, másfelől szinte teljesen védtelen.

  A magyar hadihajós alakulat továbbfejlesztésével, valamint az al-Duna fegyveres védelmét ellátó román fegyveres erőkkel való együttműködési képességek kialakításával azonban ez az ellentmondás feloldható lenne, s a magyar hadihajózás egy, a NATO és az EU keretén belül kifejezetten a Duna felső és középső szakaszának fegyveres védelmére létrehozott alakulattá válhatna, lehetővé téve a Duna - mint Európai nemzetközi fő közlekedési vízi út és a rajta bonyolódó kereskedelmi forgalom - biztonságának és védelmének garantálását.

  A budapesti székhelyű NEMZETKÖZI DUNA BIZOTTSÁG mintájára (akár annak részeként, alárendeltségében) erre a célra egy DUNAI VÉDELMI TANÁCS létrehozása is lehetséges lenne, amelyben a Dunamenti államok, mint a közös dunai véderő fenntartói - donorállamai - vennének részt. Egy ilyen projektnek az lehetne a célja, hogy megalapozza egy közös dunai véderő fenntartásához szükséges közös infrastruktúra stratégiai, kommunikációs, utánpótlási, stb. elemeket (nem fegyverzet-beszerzést, illetve korszerűsítést - ezt továbbra is a tagállamok végeznék részben saját védelmi költségvetésük, részben a donorállamok felajánlásai, részben a tulajdonos tagállamok NATO szövetségesi felajánlási keretei terhére).

  A magyar hadihajóknak az európai víziút-rendszer felhasználásával történő külföldi útjainak újra bevezetése az ehhez szükséges fizikai és képzési (navigációs, stb.) képességek rendelkezésre állását demonstrálná. Az ilyen típusú nemzetközi együttműködésnek így nemzetbiztonsági, biztonságpolitikai és nemzetgazdasági (diplomáciai, katonadiplomáciai és gazdaságdiplomáciai) szempontból előnyös hatásai is lehetnének, hiszen az EU-n belül a Duna-térségben közös katasztrófa- egyéb veszély-elhárítási műveletekben részt vevő alakulatok együttes munkája révén terjesztené a kölcsönös megértés szellemét, a javasolt alakulat létrehozása esetén pedig több szövetséges állam is érdekelt lehet a MH 1 Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred jelenlegi hadihajóinak korszerűsítéséhez, élettartamuk meghosszabbításához, védelmi képességük fokozásához szükséges fejlesztések végrehajtásában vagy az ilyen fejlesztésekkel összefüggő hazai gyártókapacitások kialakításában (pl.: a franciák, akik a magyar hadihajózásnál rendszeresített NESTIN típusú aknamentesítő naszádok eredetijét gyártották). A Honvédségi eszközök felújításába (kormányzati döntés esetén) a szövetségesek bevonása a kapcsolatépítésen túl olyan haditechnikát, de főleg olyan gyártókapacitást is az országba vonzhat, amivel jelenleg nem rendelkezünk. A hadihajós alakulat rendszeres európai utazásai pedig "lobogómutatásként" szolgálhatnak, az évszázados katonai tradícióknak megfelelően (a magyar trikolór újra megjelenhetne Európa vizein - s azt magyar hadihajók hordoznák körbe).

Bízunk benne, hogy a magyar hadihajós alakulat parancsnokának helytállása, amely mostani nemzetközi feladatra történő kiválasztását is megalapozta, arra is lehetőséget biztosíthat, hogy a magyar hadihajós hagyományok mellett a meglévő képességekre és lehetőségekre is ráirányítsa a figyelmet úgy a NATO szövetségesekkel történő együttműködésben, mint idehaza, a szövetségi rendszerben történő felajánlások és a védelempolitikai fejlesztések meghatározása során.

További információk:

https://honvedelem.hu/cikk/magyarok-haditengereszeti-muveletekben/

https://honvedelem.hu/hatter/kretatol-afganisztanig/

Szólj hozzá!

Címkék: misszió tit hajózástörténeti modellező és hagyományőrző egyesület tit hmhe hajózástörténeti tagozat békefenntartás MH 1 Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred TIT missziós utak tengerészeti stratégia

süti beállítások módosítása