Az évfordulón kötelességünknek tartjuk, hogy visszatekintve egyfajta értékelést adjunk, valamint, hogy képet adjunk az érdeklődőknek a jelenlegi helyzetről és azokról a körülményekről, amelyek a lehetséges jövőt befolyásolhatják.
2012. október 1-én adtunk hírt utoljára a SZŐKE TISZA gőzösről. Akkor a bontás megkezdéséről számolhattunk be, amely mára – sajnálatos módon – csaknem a végére ért. A hajótest ugyan még egyben van, de bontás közben a fő kereszttartókat átvágták, ezért (a megfelelő torziós mérések hiányában) egyelőre nem lehet kizárni, hogy a ferde rézsűn ülő hajótest megcsavarodott (a hajótestek csavarodása nem javítható sérülés).
A mai napig nincsenek meg azok a mérések, amelyeket egyesületünk kezdettől fogva szorgalmazott: nincsenek lemezvastagság-mérési adatok, nincsenek a szerkezeti elemeken (bordákon, hossztartókon, stb.) elvégzett anyagvastagság-mérési adatok, nincsen a jövedelem-termelő képességet vizsgáló üzleti terv. Ezen adatok ismerete nélkül a hajó sorsáról sem szabadott volna dönteni (pláne nem lehetett volna engedélyt adni a lebontására).
Ráadásul a maradék további sorsa is alapvetően ugyanezektől az adatoktól függ (nélkülük még a kiemelést sem lehet megtervezni – nem lehet megválaszolni például olyan egyszerű kérdéseket, mint, hogy hol, mely pontokon kezdhetik emelni a hajót a darukkal, stb.)! Vagyis azzal, hogy soha, senki nem végeztette el ezeket a méréseket, végeredményben nem nyertek semmit, mert – ha meg akarják menteni a hajót – változatlanul ugyanezeket a méréseket kell elvégezni. Épp’ csak mára már lebontották a hajó nagy részét (vagyis sokkal kevesebb az, ami még megmenthető)!
Ebből a szempontból az elmúlt egy évben egyesületünk által a hajó érdekében végzett tevékenységek jórészt eredménytelenek maradtak (illetve csak pillanatnyi eredményeket értünk el, amelyek a végeredményt azonban – sajnos – nem befolyásolták). Rajtunk kívül is sokan és sokszor foglalkoztak a hajóval – ám a leginkább virtuálisan (az internet kínálta eszközökkel – tényleges tevékenység helyett csupán gondolataikat, véleményüket megfogalmazva). Ez önmagában nem lett volna baj, sőt! Akár annak a civil összefogásnak is a katalizátora lehetett volna, amelyet a tűzvészben leégett angol CUTTY SARK példaszerű felújítása kapcsán vizionáltunk már a kezdet kezdetén. Értelmes párbeszédre azonban – kevés kivételtől eltekintve – sajnos a készség és a képesség is hiányzott….
Eközben a mai napig nem tisztázott, hogy mi okozta tulajdonképpen a hajó elsüllyedését. A süllyedés helyszínén működő kikötő üzemeltetőjének hivatalos magyarázata szerint: a hajótest oldalát a jég nyomta be. Ezzel a magyarázattal azonban egyszerre több probléma is van: egyrészt – amint azt Kárpáti Zoltán kimutatta - február 26-án olvadt és nem fagyott! Másrészt a hajótestet átvizsgáló búvárok sehol sem találtak a hajótest oldalán a jég szorításából eredő lékesedésre utaló sérüléseket.
Valószínűbb tehát az a Portás Csabától származó magyarázat, amely szerint – ha a fagyás okozta a bajt – a jégszekrény fagyásos sérülése miatt indult meg a hajót végül is elárasztó szivárgás. Bánsági Ferenc egyértelműen leírta, hogy a kondenzátor-szívócsonk vagy egyéb víz alatti kimenő csővezetékek jégszekrény-fagyása hogyan okozhatta a hajó elsüllyedését. A gőzhajók víz alatti drenage-rendszerének (azaz csőhálózatának) kimenő-, illetve beeresztő vezetékeit a téli ún. „hidegreállítások” alkalmával rendszeresen fagymentesítik. Ehhez a többállású váltócsapoknál megbontják a vezetékeket és igyekeznek minél több, az üreges részeket kitöltő, gépzsírral át-itatott kenderkóc-gombócot a csövekbe tömni, annak megakadályozására, hogy a csőben jég képződhessen, ami szétrepeszthetné az öntvényházakat és csöveket. A hajó 1975-ben elvégzett utolsó „hidegre állítása” óta ezek a víz alatti részeken elhelyezett fagybiztosító dugók funkciójukat veszthették (a zsír-kóc keverékből álló „dugó” ugyanis néhány év alatt magától emulgeálódik). Így a „fagyásos magyarázat” nem kizárható (helytállóságát azonban csak – a jelenleg még víz alatt álló – jégszekrények átvizsgálása bizonyíthatja). Addig ismét csak az a „baj”, hogy a kérdéses napon nem fagyott, hanem olvadt…
A harmadik lehetséges süllyedési ok sokkal prózaibb (Balogh Tamás, 2012. április 28.): a hajón a matrózszállás ablakai tárva-nyitva voltak (törés vagy hiány miatt). Így, amikor a hajót a partközelbe (sekély vízbe) vontatták (!), apadáskor kifutott alóla a víz és a test leült a rézsűre, majd a saját súlya miatt beleragadt az iszapba, az újabb vízszint-emelkedésnél a Tisza vize már nem tudta felemelni, hanem a nyitott ablakokon keresztül egyszerűen elárasztotta. A hajó süllyedéséhez eszerint nem kell se jég, se lék. Attól függetlenül is el tudott süllyedni... Ez pedig már egészen más kérdés, hiszen nem játszik benne szerepet a véletlen. Egy kikötő üzemeltetésének ugyanis egyértelmű felelősségi szabályai vannak. A már elsüllyedt, a részűn ülő hajón természetesen ezután is bekövetkezhetett lékesedés (akár a sikertelen felúsztatáskor végrehajtott emelés és visszazuhanás közben szerzett, akár más októl bekövetkezett szerkezeti deformáció miatt).
Akárhogy is, a bontás eddig nem járt azzal az eredménnyel, hogy kiderülhetett volna: pontosan milyen körülmények is vezettek a hajó elsüllyedéséhez. A bontási munkák megkezdése óta eltelt idő történéseit röviden az alábbiakban foglaljuk össze:
2012. szeptember 26-án megkezdődtek és november közepéig akadálytalanul folytak a bontási munkálatok.
2012. november 16-án azonban Ráday Mihály eredményes kezdeményezésére a kormány arról döntött, hogy esetlegesen újra megvizsgálja a megmentésének lehetőségeit. (Érdemes emlékezni rá: a SZŐKE TISZA kapcsán az állam 2012-ben elállt az elővásárlási jogától, amit augusztus 18-án a Délmagyarország c. szegedi napilap is megírt). A bontási munkák mindenesetre november 18-án leálltak, s a hajóhoz azóta sem nyúlt senki.
2012. december 12-én a Kormány a SZŐKE TISZA (pontosabban a júliusi elállás miatt szeptember-november folyamán a bontással jócskán megrongált maradék) megvásárlásáról tárgyalt. A döntést tartalmazó kormányhatározatot azóta sem hirdették ki.
2013. február 10-én Kerényi Imre az ECHO TV-ben (a http://www2.echotv.hu/videotar.html?mm_id
=66&v_id=18017 linkről letölthető felvétel 46:00 percétől) a következőket nyilatkozta (az elhangzott élőbeszéd szó szerinti leirata): „lehet, hogy az Erzsébet-kikötőben 2014. március-áprilisában – a választások előtt, amikor átadjuk ezt az épületet – meg fog jelenni a SZŐKE TISZA. […] most van egy komoly innovációs kísérlet a visszamentésére. Hogy állóhajó lesz vagy mozgó hajó, azt még nem tudjuk, de valahogy ott lenne.[…] ha állóhajó lesz, akkor egy operett-fellegvár lenne […] az operett hungarikum, … amelyet megpróbálunk bevinni ebbe a SZŐKE TISZA hajóba”.
Mindezek alapján úgy tűnik, hogy a hajó további sorsa még mindig nyitott. Bár ismereteink szerint a felújítás módjára, a hajó tervezett jövőbeli funkciójára nézve eddig még nem született döntés, őszintén és töretlenül reméljük, hogy a hajó további sorsát – a lehetőségeket pontosan feltérképezve – a rangjához és történelme által determinált eszmei értékéhez méltó módon alakítják majd.
Utolsó kommentek