Hajósnép blog - a TIT HMHE blogja

Új hajózástörténeti szakmunka érdeklődőknek

2014.01.05. 21:18 Doki

A Holnap Kiadó gondozásában megjelent Holló Szilvia Andrea és tagtársunk, Dr. Zsigmond Gábor PhD: "A fatestű bárkától a tengerjáró óriásig – Hajóépítés Budapesten" c. kötete (http://www.libri.hu/konyv/hollosi_szilvia_andrea.a-fatestu-barkatol-a-tengerjaro-oriasig.html).

A 252 oldalon összesen 106 fotót bemutató, álló A/5 formátumú kötet elkészítésében a szerzőt a feldolgozott 140 forrásmű segítette. A kötet elkészítéséhez Egyesületünk tiszteletbeli elnökei, Phd. Dr. Krámli Mihály, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum főigazgatója (az előszó szerzőjeként), valamint Dr.- Csonkaréti Károly (forrásként) is hozzájárultak, a forrásmunkák között pedig Egyesületünk több tagja – Horváth József, dr. Margitay-Becht András és dr. Vass Ödön – publikációi is megtalálhatók.

A kötet egyik szerzője, Dr. Zsigmond Gábor Ph.D. szintén egyesületünk tagja, a BKV szentendrei Városi Közlekedési Múzeumának vezetője (http://www.museum.hu/museum/info_hu.php?ID=513; http://www.benkovits.hu/2007december17-2008aprilis4.htm), aki számos hajózástörténeti tárgyú publikáció elkészítésével járult hozzá már korábban is a hazai hajózási ismeretterjesztő munka sikeréhez, s egyesületünk több előadójával közösen részt vett a Közlekedési Múzeum szervezésében 2011. november 29-én megtartott, "Az Adria Rt. és a magyar tengerhajózás" c. emlékkonferencián (http://hajosnep.blog.hu/2011/12/13/az_adria_rt_emlekkonferencia_eloadasai).

A kötet számtalan komoly erénnyel bír:

A tárgyban korábban született nagyszámú szakmunka korszerű, teljes és tárgyilagos áttekintése és érthető, látványos, rövid szintézise, amelyet a szerzők hibátlanul és nagy körültekintéssel valósítottak meg, esetenként (mint például a magyarországi gőzhajózás őstörténete tekintetében) határozottan hozzájárulva a hazai irodalomban felszínesen kezelt egyes tisztázatlan részletek, vagy ellenőrizetlen átvételek nyomán terjedő félreértések egyértelműsítéséhez (pl.: a CAROLINA építése és üzemeltetése körüli egyes korábban vitatott kérdések, stb.).

A szakmunka a bőséges korabeli forrásanyagból átemelt idézetek segítségével élvezetes módon ébreszti fel és elégíti ki az olvasókban az elmúlt korok iránti nosztalgia igényét.

Szintén jelentős előnye a kötetnek a gyártásban résztvevő üzemegységek korszakonként megvalósított telephelyi szintű leírása (az Olvasók tájékozódását azonban jelentősen segítette volna egy-egy telephely-térkép közlése), a fontosabb gyártmányok és azok jelentőségének bemutatása, valamint a gyártásban résztvevő vezető munkatársak, tipikusan az igazgatók felsorolása (ezzel kapcsolatban nagy – vélhetően a terjedelmi okokkal és a kiadást támogató anyagi erőforrások korlátozottságával indokolható – hiány egy kötet végi függelékben szereplő gyártmánylista és névjegyzék, valamint a betűrendes tárgymutató).

A szintetizáló bemutatás – a szűk terjedelemre tekintettel – esetenként mégis korlátozta a szerzők lehetőségeit, s ezzel bizonyos értelemben csökkenti a budapesti hajógyártás történetéről szóló legújabb szakmunka alaposságát (a teljes körűségét nem):

A gyártás- és gyártmánytörténeti, ipar- és hajózástörténeti, kultúr- és helytörténeti anyagrészek egyidejű bemutatása a szűkös terjedelemhez képest a szerzők lehetőségeit meghaladó vállalkozásnak bizonyult. Amennyiben – ebben a kis terjedelemben – elkerülhetetlenül az egyes tartalmi egységek terjedelmi korlátozásával járt együtt. A szerzők munkája így – ebben a tekintetben – a leginkább alapszintű összefoglaló áttekintés, amely kellő ismereteket biztosít a témában teljesen járatlanok számára, s a vonatkozó szakirodalom alapos felsorolásával, lehetőséget biztosít azoknak, akik további információkra vágynak.

A hajóipar gyártási folyamataiban alapvető jelentőségű műszaki fejlesztések bemutatása estenként kivételesen alapos (mint például az Óbudai Hajógyár telephelyi leírása esetén a 33. oldalon), máskor kifejezetten vázlatos (mint például az MHD angyalföldi üzemegysége 1978-ban megkezdett technikai rekonstrukciója esetén, a 190. oldalon). Így – bár általában a kötet helyes hangsúlyokkal mutatja be a tengertől ezer mérföldre megvalósított, „magyar paradoxonnak” számító, nemzetközileg is jó minőségű magyar tengeri hajógyártást, mégis esetenként homályban marad egy-egy fejlesztés, beruházás valódi újdonságának megvilágítása. A kötetből így nem derül ki például az, hogy az 1960-as- 1970-es években a hazai hajóipar – amit érdekes módon (de teljesen tévesen) eléggé konzervatív iparágként tart számon a köztudat – nemzetközi viszonylatban is az elsők között kapcsolódott be a számjegyvezérlésű lángvágás (majd ezek továbbfejlesztése kapcsán létrejött egyéb NC és CNC-technológiák) alkalmazásába, valamint ugyancsak ebben az iparágban került sor először Magyarországon a korszerű informatika különböző mérnöki alkalmazásainak elterjesztésére, s ezt követően azon műszaki tervező rendszerek alkalmazására is, amelyek a CAD/CAM/CIM, vagyis az integrált tervezőgyártó rendszerek eljárásaihoz vezettek. Ugyancsak itt vezették be először a minőségbiztosítási rendszereket mind a konstrukciók, mind a technológiai területek lefedésére, valamint a nemzetközi előírásokat az életvédelem és a gyártási, üzemeltetési és karbantartási tevékenységek ellenőrzésével kapcsolatban. Sajnálatos, hogy ezen ipari újítások bemutatása a hazai hajóipar történetét bemutató új magyar szakmunkából kimaradt, hiszen az említett újítások bevezetésében közreműködő személyek még élnek, így a munka elkészítéséhez szakismereteikkel, az iparfejlesztésre vonatkozó személyes tapasztalataik átadásával nagyban hozzájárulhattak volna. Így a kötet, bár nagyon sok szempontból alapvető újdonságokkal szolgálhatott volna a hazai laikus olvasóközönségnek, ezt a lehetségeshez képest mégis csak korlátozottabban tehette meg.

A fővárosi hajógyártás mára lényegében megszűnt (abban a volumenben, ahogyan azt a rendszerváltás előtt ismertük). A gyártás felszámolása óta eltelt időben az annak körülményeiről hozzáférhetővé vált információk feldolgozására a kötet szintén igen vázlatosan tér csak ki (192. oldal). Pedig mindez – az érintett személyek saját elbeszélései alapján – tudható és (pl.: egyesületünk tárgybeli kiállításain és kiadványaiban) megfelelő bemutatást is nyert (http://hajosnep.hu/kiallitasaink/a-magyar-hajoepites-175-eve-avagy-volt-egyszer-72-hajogyar). A magyar tengeri és folyam-tengeri hajógyártás megszűntetése dicstelen körülmények között és egyáltalán nem magától ment végbe. Maga a törzsgyár, az Újpesten lévő Ganz-Danubius Hajógyár története még érdekesebb. Az egyes gyárak önállósítása idején megalakult a régi kereskedelmi szervezetből egy kereskedelmi vállalkozás, a Trading Co. A kereskedelmi vállalkozás 1988-ban komoly kereskedelmi munka eredményeként norvég megrendelésre 3 újépítésű tengeri hajóra kötött szerződést – korábbi norvég referenciákra –, amelyeket kiváló minőségben le is tudott szállítani. Az üzlet eredményeként 1992 második negyedévében hatalmas előkészítő kereskedelmi, banki, és konstrukciós munka ráfordítással 10 hasonló hajóra kapott megrendelést, amelynek biztosítására egy német bank adott bankgaranciát. A 10 hajó hazai finanszírozását a Budapest Bank vállalta egy szerződéssel. A norvég megrendelő a szállítási szerződés aláírására Budapestre érkezett. A kitűzött aláírási ceremóniára – melyet a vállalat telephelyén már leegyeztettek– egyedül a Budapest Bank képviselői nem jelentek meg, illetve telefonon közölték, hogy korábbi megállapodásuk ellenére a hajókat nem kívánják finanszírozni. Emiatt a teljes üzlet kútba esett, és a vállalkozás csődbe ment. A vállalatot a Budapest Bank – amely tevékenységét is hitelezte – 1992 II. félévében felszámoltatta. (Ennek fényében különösen pikáns tény – egyben elkésett tisztesség –, hogy a budapesti hajógyártásról szóló jelen kötet megjelenését a Budapest Bank Budapestért nevet viselő alapítvány támogatta).

A terjedelmi korlátokból következő fenti viszonylagos hiányosságok ellenére azonban nyilvánvaló erényeire tekintettel jó szívvel ajánljuk a most megjelent új kötetet minden hajózást szerető érdeklődő Olvasónk figyelmébe!

Dr. Balogh Tamás, a TIT HMHE elnöke, hajózástörténeti szakíró

Zsigmond Gábornak az interneten is elérhető hajózási vonatkozású írásai:

Egyesületünk elektronikus szakfolyóiratában, a Hajózástörténeti Közleményekben:

A Monarchia kereskedelmi tengerészetének kialakulása I.

http://www.kriegsmarine.hu/hk/zsg00501.html

A Monarchia kereskedelmi tengerészetének kialakulása II.

http://www.kriegsmarine.hu/hk/zsg00601.html

A magyar tengerhajózás útkeresése a két világháború között - fejlődési lehetőségek és irányelvek

http://www.kriegsmarine.hu/hk/zsg00603.html

Ungarn und der Österreichische Lloyd

http://www.kriegsmarine.hu/hk/zsg00902.html

Egyéb orgánumokban: