Hajósnép blog - a TIT HMHE blogja

Jól sikerült a TIT HMHE részvétele a GoMo 2012-n!

A sok agitálásnak és készülődésnek meg lett az eredménye. Nagyon jól sikerült az Egyesületünk részvétele a GoModell 2012-n. A kiállítás felépítését, bontását, valamint az egészet négyen csináltuk végig: Bechler Józsi és fia, Rőder Sanyi valamint én. Pénteken reggel indultunk két autónyi kiállítási anyaggal. Kora délután berendeztük a 8m-nyi kiállítási asztalunkat, utána pedig ide-oda rohangálva fényképeztünk minden érdekességet a múzeumban. Sajnos a kiállítók ekkor még építették a standjaikat, így ezekből ekkor még nem igen volt mit fotózni. A rendezők nagyon segítőkészek és kedvesek voltak. Asztalt, széket, áramot hiánytalanul kaptunk. Jövőre is szívesen látnak minket, akár nagyobb asztalon is és a szervezők terve szerint a tengerészeti teremben lennénk.

Szombaton a klubunkból rengetegen jöttek ki. Nem sorolok fel mindenkit, mert túl hosszú lenne a lista. A lényeg, hogy ez jó alkalom volt körül nézni a múzeumban és végig böngészni a kiállítókat is. A GoMo nem tipikusan hajós kiállítás, de azért ezt is lehetett találni. Több helyen is láttam hajós szakirodalmat, néhány helyen pedig hajó modelleket is. Nekem különösen tetszett az FHS standján levő 5db Mária Theresia modell, ami a hajó különböző állapotait mutatta be. A földszinten a tengerészeti terem felé vezető folyosón pedig Wolfgang Wiesner Monarchiás modelljei voltak különlegesek /PANTHER, KAISERIN ELISABETH/.

A mi standunkon Varga János "Ubul" hajóinak volt nagy sikere, sokan fotózták őket. Az én 100M naszádom pedig a gyerekeknek tetszett, mert a kedvükért sokszor bekapcsoltam a hajót. Az Egyesületünk könyve a Lajtáról is sikeres volt, annak ellenére is, hogy magyarul íródott. A kiállításra készültem el az új rajzommal, az SMS KAISERIN UND KÖNIGIN MARIA THERESIA rajzával. Ehhez jól passzolt az FHS standon levő már említett 5 db modell.

Szombaton és Vasárnap sok értékes beszélgetésre került sor, ami hasznos kapcsolatokat épített. Reinhardt Pohl úrral, Herbert Klein úrral, Erwin Sieche úrral, Peter Plattner úrral beszélgetve több érdekes dolgot tudtam meg. Mindenkit agitáltam közös rendezvények, kiállítások szervezésére a 2014-2018 közötti időszakra gondolva.

A modell versenyben is sikert arattunk. Bechler Józsi a Cutty Sark és Erzsébet Királyné modelljével, Baksa Béla a Peregine galley modelljével, valamint Bechler Józsi fia a harcjármű makettjeivel ért el dobogós helyezést.

Jövőre ismét ugyanitt!

Kovács Péter

A SZŐKE TISZA mentésének első szakasza – a civil önkéntesek által saját eszközökkel, illetve felajánlások segítségével végzett mentés – véget ért. Sajnos eredménytelenül… Az önkéntesek és a munkagépek tegnap levonultak a hajóról.

Amárcius 12 óta tartó mentés során a lelkes önkéntesek folyamatos harcban álltak a hajótestbe betört vízzel. Bár időszakosan kisebb sikereket értek el, ezek sajnos nem bizonyultak tartósnak.

A géptérben és a kazántérben álló víz meg sem mozdult. A hátsó hajótérben 4 cm-rel csökkent a vízszint, majd megállt. Az orrban ugyan sikerült többször is teljesen vízteleníteni a lánckamrát és a matrózszállást, a víz azonban minden alkalommal visszatért. Bár az elsüllyedt hajóorr 10 cm-rel felemelkedett – ekkor sikerült is az emelőtagként használt bárkához kötni – ám sajnos újra megtelt vízzel, s ekkor a köteleket elszakítva, mint a vízbe dobott kő, süllyedt újra a fenékre.

Az Országos Vízjelző Szolgálat honlapja (www.hydroinfo.hu) szerint a Tisza vízszintje Szegednél a következő napokban mintegy 2 méterrel emelkedik. Amikor ez bekövetkezik, a SZŐKE TISZA újabb további fedélzetét árasztja el a víz.Most tehát úgy tűnik: a civilek a lehetőségeik végére értek. Nem rajtuk múlt, ők mindent megtettek, ami módjukban állt – a rendelkezésre álló erőforrásokkal ennyi sikerült.

Ha valaki más még akar tenni valamit: tényleg itt az utolsó lehetőség (hiszen a felszámoló hamarosan eladásra hirdeti meg a hajót)!

Igény esetén a civilek biztosan segítenek ezután is, de erőforrásaikat és lehetőségeiket a feladat immár meghaladja. Eddig is csak a hajó és a hajózás iránti szeretet vette rá őket, hogy olyan nehézségekkel is szembeszálljanak, amelyeket mások kapásból leküzdhetetlennek minősítettek.

Tisztelet és köszönet mindenkinek, aki részt vett a munkában, vagy pénzzel, technikai eszközökkel segített!

Ugye nem ezt szeretnénk?

Szerencsére nem itt tartunk, de megoszlanak a vélemények:

„Úgyis szétvágják az ócskavasat. Hiába ravaszkodtatok, hogy műemléket csináltatok belőle.”

(http://muemlekek.info/blog/szoke-tiszat-menteni-vagy-nem-menteni-ez-itt-a-kerdes/246.php#comments)

„Ez a szőke tisza nem az a Szőke Tisza amire itt többen hivatkoznak! Ez egy roncs, amire egy fillért sem szabad már költeni! […] Aki pénzt szán rá, az vigye vissza Pestre!”

(http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek
/egyeztetnek_a_mutarggya_avanzsalo_szoke_tiszarol/2268775/)

„Alapítványt a hajó megmentésére! De NE KÖZPÉNZBŐL! Miközben az iskoláktól vonnak el százmilliókat!”

(http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek
/egyeztetnek_a_mutarggya_avanzsalo_szoke_tiszarol/2268775/)

Tudomásunk szerint a mentésbe eddig bekapcsolódó személyek és szervezetek részéről senki nem javasolta, kérte vagy említette, hogy a hajó sorsát állami – költségvetési – forrásból kellene rendezni.

Bár egész Európában csak két olyan ország van, ahol rentábilis a működőképes történelmi gőzhajók fenntartása – Németország és Svájc – működőképes történelmi gőzhajók nem csak itt léteznek: Angliában és az Egyesült Államokban szintén jelentős gőzhajópark működik, de még a szomszédos Ausztriában is van olyan történelmi gőzös (a SCHÖNBRUNN és a FRÉDERIC MISTRAL), amely szépen felújítva saját géperővel szállítja a nosztalgiázni vágyókat. (Megtekinthetik őket ezen a linken.)

Ezekben az országokban a hajók fenntartását többnyire civil szervezetek, alapítványok, egyesületek, múzeumok végzik, s a múzeumhajóknak ugyanis eleve is csak egy elenyésző kis részét – tipikusan legfeljebb egyes fontos hadihajókat – tartja fenn maga az állam. (Aki többet szeretne megtudni a még ma is közlekedő aktív személyszállító lapátkerekes gőzösökről, annak ajánljuk figyelmébe a következő honlapot: http://www.paddlesteamers.info/PaddleSteamerList.htm.)

A SZŐKE TISZA esetében is világos, hogy a szükséges forrásokat – akár az eredeti hajó helyreállításáról, akár egy rá emlékeztető, a régi hajó alkatrészeinek felhasználásával épült új kabinos személyhajó építéséről beszélünk – sem az állam, sem az önkormányzat, sem a civilek nem tudják biztosítani. A szükséges volumenű beruházás legfeljebb külföldi (lehet belföldi is) tőkebefektetőtől várható, ennek azonban alapvető feltétele egy egyértelmű és világos üzleti terv.

Alapvetően szükséges lenne tehát a hajó pontos műszaki állapotának tükrében annak jövedelemtermelő képességét, üzemeltetésének lehetséges formáit alaposan, minden lehetőséget végiggondolva, és az eddig készült terveket is figyelembe véve megvizsgálni (még akkor is, ha a korábbi tervek többsége csupán állóhajóként számolt a SZŐKE TISZA megőrzésével).

Műemlék vagy vállalkozás?

A két kategória nincs ellentmondásban! A műemléki védelem a törvényben rögzített kötelezettségeket jelent, elsősorban a védett kulturális örökség kezelésének módjára nézve, s az a célja, hogy a tulajdonos tiszteletben tartsa az örökségi értéket. A kötelezettség a tulajdonost terheli, bárki legyen is. Tehát akár magántulajdonos is lehet! A műemléki jelleg ugyanis nem függ tulajdoni formától (állami- vagy magántulajdonos birtokában egyaránt lehet műemlék). A műemléki minőség tehát nem a tulajdonosi minőséggel, hanem a kulturális örökségi értékkel áll összefüggésben, amennyiben nem teszi lehetővé, hogy a tulajdonos a műemléknek minősülő tulajdonával olyasmit is megtegyen, amely annak kulturális örökségi értékét csorbítaná, vagy megsemmisítené.

A SZŐKE TISZA esetében – többek között – éppen az a jelenlegi helyzet kialakulásának egyik oka, hogy a korábbi tulajdonosokat ilyen tilalom nem korlátozta a karbantartás elmulasztásában, a hajó elhanyagolásában. Ezzel együtt természetesen figyelembe kell venni azt is, hogy a műemléki védelem ténye (önmagában) nem biztosítja egy-egy műemlék fennmaradását. Ahhoz a műemlék következetes, átgondolt hasznosítására, kezelési terv készítésére és annak következetes végrehajtására is szükség van!

„Emeld ki a SZŐKE TISZÁt!” – Utánérzés a filmvászonról („Raise the TITANIC!” - 1980).

Reméljük, nem marad tudományos fantasztikum!

„Hihetetlen! Sehol semmi friss hír!!! Vagy a részletek nem tartoznak a nyilvánosságra? Szerintem sok magamfajta laikust érdekelne, mi történik most. Valahol egy "Szőke Tisza Percről-percre " rovat elindulhatna.”

„Szerintem, a hír az, hogy nincs hír! A fiúk a bányában dolgoznak […] Azért gondolom haladnak a dolgok a maguk módján.”

„Ez nem egy olyan meló, hogy percről-percre változzon a helyzet.”

(http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9011160)

Nos: Azt reméltük, hogy eddigi közléseink, ha nem is szó szerint, de megfelelnek a „percről-percre” történő tájékoztatás iránti igénynek (legalábbis abban az értelemben, hogy rendszeresen hiteles képet adnak a hajó állapotáról és sorsának várható változásáról). Valóban komolyan gondoljuk – amint azt többször kifejeztük a honlapunkon is –, hogy számít a nyilvánosság ereje (a hajó számára az elmúlt 12 évben is fontos lett volna)! Nem engedhetjük meg tehát, hogy a hajó iránti figyelem lankadjon. A részletek megismerése iránti igény tehát alapos. Ennek megfelelően az alábbiakban közreadjuk a mentésről eddig megismerhető részleteket.

Ezzel együtt arra kérjük a tisztelt érdeklődőket, hogy ne veszítsék el a türelmüket! Főleg, ha azok, akik nap, mint nap Szegeden küzdenek a hajóért, szintén nem lankadnak! Annak ellenére sem, hogy egyáltalán nem irigylésre méltó a helyzetük. Mégis minden nap újra megpróbálják! Csak azokra számíthatnak, akik vagy a helyszínen velük együtt tevőlegesen részt vesznek a munkában, vagy eszközökkel, egyéb szükséges holmival igyekeznek háttértámogatást biztosítani a számukra. Ezt a támogatást ma a mentésben részt vevő legtöbb önkéntes számára a családja biztosítja. Ne feledjük: ezek az elszánt emberek a nemzeti ünnepen is munkával ünnepelnek majd!

Kétségtelen: konkrét felkérésekkel egyelőre nem szólítottuk meg a nyilvánosságot. Az ok egyszerű: a mentés közvetlen és intenzív feladatai egyelőre nem teszik szükségessé, a hajó tulajdonviszonyai pedig nem is teszik lehetővé ezt. A mentés munkája (amint az talán az alábbiakból is kiderül), nem hasonlítható egy futóversenyhez, ahol az a győztes, aki előbb ér a célba (még akkor sem, ha valahol ez is „versenyfutás” a várható vízszintemelkedésre tekintettel leginkább az idővel). Hiszen itt csak az számít: sikerül-e újra úszóképessé tenni a hajót. A hajón lévők mindenesetre ezért dolgoznak.

Szurkoljanak nekik, hogy sikerüljön! A továbbiakban a mentés napjait mutatjuk be.

Első nap, 2012.03.12.

2012. március 10-én szombaton a Tiszayacht Kft. munkatársai összetörték a kikötő vizét borító 5-10 cm vastag jégtakarót, majd átrendezték az öbölben álló hajókat, bárkákat, uszályokat, hogy a mentéshez szükséges járművek jobban megközelíthessék a SZŐKE TISZA roncsát.

Az elképzelések szerint a hajó mellett elsüllyesztett és ebben az állapotban hozzá kötött, majd szivattyúzással újra felemelt bárkának kellene felemelnie az ugyancsak szivattyúzással könnyebbé tett (ideális esetben teljesen víztelenített) hajót. Ám az elképzelés megvalósítását egyelőre akadályozza a SZŐKE TISZA közelében felborult tápéi komp, amely épp’ útban van. A roncsemelő tagként alkalmazott bárka nem fért oda tőle a hajóhoz (csak kb. a lapátkerékdob vonaláig tudott a hajó mellé állni).

A tagot tehát egyelőre nem lehet a hajóhoz kötni és elsüllyeszteni. Ezt egyelőre a hajóban lévő víz sem teszi lehetővé. A bárkával - mint emelőtaggal - történő roncskiemelés támogatására ugyanis a kellő számú és köbtartalmú helyiség vízmentesítése lenne szükséges a hajóban! Ez azonban egyelőre nem sikerült. A hajó felúsztatására tett első kísérlet nem járt sikerrel.

A mentésben résztvevők a következőket tapasztalták (köztük Czakó László debreceni búvár, akivel 2003 óta együtt kutatjuk az Adrián elsüllyedt osztrák-magyar hadihajók roncsait, s aki most egyéb programjait félretéve az első szóra eleget tett kérésünknek és jött segíteni):

1)    A búvárok – bár nem vizsgálták át szisztematikusan az egész hajótestet – elmondták, hogy a hajó oldalfalán nincs látható sérülés vagy lék. Ezért, ha van ilyen, akkor azt a hajófenéken kell keresni.

2)    A korábbi feltételezések szerint a vízbe merült hajóorr két oldalán a nyitott ablakok miatt tört be a víz, ám amikor a búvárok ma gumiperemmel ellátott – vízmenetesen záródó – fedőtáblákkal lezárták az ablakokat, kiderült, hogy nem egyszerűen nyitva vannak, de egyenesen hiányoznak! Nem csoda hát, hogy az elmerülő orr-rész süllyedését az ablakokon bezúduló víz is siettette. A búvárok munkájának eredményeként az összes víz alatt lévő ablakot sikerült lezárni. Csupán néhány olyan ablakra nem került fedő, amelyek a vízszint felett vannak, ezért szükség esetén csónakból is könnyen elérhetők.

3)    A géptér és a kazánház egybe van nyitva (a köztük lévő ajtó nincs lezárva), ezért a két helyiség egyfajta közlekedőedény. Hiába próbálták a legnagyobb - 3000 L/sec. teljesítményű - szivattyút bevetni, meg sem mozdult a vízszint odabenn. Ami azért furcsa, mert 15-20 cm-es apadás volt a Tiszán, tehát a dőlésoldal felőli oldalajtó küszöbén most éppen nem bukik át a víz. A folyamatos elárasztásnak tehát máshol (valószínűleg egyelőre a víz alatt) van a forrása.

4)    A lánckamrában működő 1 db szivattyú ugyanakkor pillanatok alatt szárazra szívta a helyiséget, a szomszédos matróz-szállást azonban már két szivattyú is csak jó egész napos szivattyúzás után tudta vízmentesíteni. Ám ahogy a szivattyúk leálltak 20 perc alatt újra megtelt a helyiség a tömítetlen válaszfalakon keresztül bejutó vízzel.

5)    A víztartályokat is megpróbálták kiszivattyúzni, de a 3-ból csak egyet sikerült és a szivattyúk leállítása után itt is ugyanazt tapasztalták.

6)    A gyors újra elárasztásnak több oka is lehet:

a)    Süllyedéskor megsérülhetett - tört vagy lékesedett – a hajótest, s a nyíláson át történik a bőséges utánpótlás

b)    Elfagyhatott a fenékszelep és a többi vízkivételi hely (pl.: kondenzátor-szivattyú, stb.) körüli "jégszekrény", így egy ott bekövetkező törés, szelep- vagy tömítőgyűrű-sérülés, stb. esetén az is folyamatos vízbetörés forrása lehet.

c)    A fedélzet sincs jó állapotban, az orrban – ahol a vízszint alá merül – a jobb oldali előfedélzet olyan, mint a szita (vigyázni kell, hogy hova lép az ember, ha nem akar beszakadni). Itt szintén folyamatos a víz utánpótlása (az egyik jobb oldali elülső tartály szivattyúzása után, a motorok leállítását követően a víz jól hallható csobogással felülről tört be újra a helyiségbe).

Amennyiben a következő 3-4 napban nem sikerül eredményt elérni, számolni kell azzal, hogy megérkezik az áradás, s a mostani apadást erőteljes vízszintemelkedés váltja fel.

A vízmentesítés azonban addig esélytelen, amíg nem sikerül legalább egy/néhány helyiséget úgy kiszivattyúzni, hogy utána nem tér vissza oda a víz. Ameddig ez be nem következik, addig a lékesedés(eke)t sem lehet kezdeni keresni és lezárni.

Második nap, 2012.03.13.

Az előző napi sikertelenség nem szegte kedvét a lelkes önkénteseknek. A helyszínen lévő civil önkéntesek részvételével tovább folytatódtak a SZŐKE TISZA víztelenítésére irányuló erőfeszítések. A hajó azonban kitartónak bizonyult, egyelőre maradt, ahol van: az öböl fenekén.

Nehéz dolguk van a mentést végzőknek. Pedig az üzembe állított szivattyúk együttes teljesítményét is fokozták: ez immár 5 000 liter/perc. Egyes helyiségeket – például a lánckamrát - a szivattyúkkal könnyen vízmentesítettek, más helyiségeket -–mint pl. a matrózszállást -–csak egész napos munka árán.

Egy-egy helyiség víztelenítése után hozzáfognak a következőhöz, de a már vízmentes térben tovább üzemeltetnek egy szivattyút a biztonság kedvéért. Az egyszerre dolgozó szivattyúk a helyiség állapotától (a külső határoló- és a szomszédos helyiségektől elválasztó válaszfalak állapotától – tömítetlenségétől – függően) gyorsan vagy lassabban ürülnek ki.

Valami azonban mindig szivárog: A helyiségek vízmentességét csak az ott hagyott szivattyúval sikerül fenntartani. Amint a szivattyút leállítják, a szárazra szívott helyiség 20-25 perc alatt újra megtelik.

A géptérben csak a gőzgép hajtókarjai emelkednek ki a vízből, a hengerek a víz alatt vannak. A kazánházban csak a kazán felső részébe beépített füstcsöveket látni: a tűztérben víz van. A hajótest látható részeit szemügyre véve nagyon nagy a feladat: a legtöbb helyen a festékréteg és az alatta lévő rozsda együtt már vastagabb, mint ami a fémből még maradt! (Az egyszerűen csak egymásra kent festékrétegek, mintha a hajó évgyűrűi lennének: megszámlálva őket kiderül mennyi időt töltött a hajó Szegeden).

A helyzet ismeretében extrém teljesítményű szivattyúkra (illetve minél több szivattyúra) van szükség, hogy legalább néhány órára szárazon lehessen tartani egy-egy helyiséget (csak, amíg újabb helyiséget sikerül megszabadítani a víztől).

Ennek érdekében Dr. Balogh Tamás kapcsolatba lépett az Alsó Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatósággal és a segítségüket kérte, hiszen ott többféle szivattyú is rendelkezésre áll: a 2 colos tömlővel felszerelt kisebb (TOMOS, vagy LOMBARDI típusú) záporszivattyúk teljesítménye 10 liter/másodperc (600 liter/perc), a nagy átemelő-szivattyúké viszont 300 liter/másodperc.

Egyetlen ilyen szivattyúval 18 000 liter vizet lehet eltávolítani a hajó belsejéből egyetlen perc alatt! A mozgatása és a „táplálása” azonban ugyancsak nehéz feladat: a „mamut-szivattyú” 6-8 liter gázolajat „eszik” óránként és csak daruval lehet mozgatni. Az egyszerű flexibilis tömlővel ellátott kisebb társaihoz képest pedig 300 colos acél szívó-nyomó csővel csatlakozik. A szívómagassága 4-5 méter.

Ezt tehát sokkal nehezebb az igényekhez képest gyorsan áthelyezni egyik helyiségből a másikba, főleg, hogy az egész szerkezet (a súlya miatt) csak daruval mozgatható. Ennek ellenére talán megoldást jelenthet a problémára, amely fokozódhat, ha megérkezik a hétvégére, legkésőbb a jövő hét elejére várt „magasvíz”.

A tárgyalások másnap folytatódnak a vízügy szakembereivel arról, hogy hogyan – milyen feltételekkel – lehetne igénybe venni, és aztán üzembe helyezni a nagy teljesítményű szivattyúkat. Ha ez nem sikerülne, a kisebb méretű és teljesítményű szivattyúk is hasznosak lehetnek: hiszen minél több van belőlük, annál jobb! Egyszer csak sikerül, hiszen sikerülnie kell! A helyszínen erejüket megfeszítve dolgozók mindenesetre mindent megtesznek ezért!

Harmadik nap, 2012.03.14.

Az egyeztetések eredményeként 6 db 1 000 liter/perc kapacitású szivattyú használatát sikerült leegyeztetni. További szivattyúk érkezése várható az ország más részeiből is. Ezzel a szivattyúkapacitás eléri a 13 000 liter/percet. Az összes szivattyú másnap lesz együtt a helyszínen, s akkor sor kerül a következő kísérletre. Azok, akik a mentésért dolgoznak, nem adják fel. Köszönjük!

Miközben 2012. március 10-én megindultak a SZŐKE TISZA mentésének előkészületei, 12-én pedig üzembe helyezték az első szivattyúkat (http://szegedma.hu/hir/szeged/2012/03/szivattyuzzak-a-vizet-a-szoke-tisza-hajobol.html) a 'Műemklékek.info' honlapon Kárpáti Zoltán beszámolt róla, hogy a SZŐKE TISZA további sorsa kapcsán két eltérő álláspont alakult ki:

Reméljük, hogy a fenti feladatokat sikerül majd teljes körűen és megelégedésre elvégezni. Ha igen, talán sikerülhet működőképes állapotba megőrizni és egyszer újra beindítani a SZŐKE TISZA gépeit, s akkor hosszú idő után újra gőzgép dohogását hallhatnánk a Duna mentén…

Gondolatébresztőként ezen a linken megtekinthető néhány európai gőzhajót bemutató galériánk. Akiket bővebben is érdekel a világon fennmaradt lapátkerekesek sorsa, hasznosítása, azok az alábbi honlapon bőséges információt találnak: http://www.paddlesteamers.info/HistoricalDatabase.htm

Egy Youtube-on megtalálható, a SCHÖNBRUNN gőzösről készült amatőr felvételen megtekinthető, hogy milyen is lenne a SZŐKE TISZA működőképes állapotban.

Az általános elkeseredés és felháborodás első reakciói után immár jóval szakmaibb mederben folyik a SZŐKE TISZA mentésével és lehetséges további sorsával kapcsolatos megszólalások sorozata. Örvendetes tény, hogy eközben a nyilvánosság érdeklődése mit sem csökken a hajó és az események iránt. Elégedettséggel nyugtázzuk, hogy mindez nagyrészt egyesületünk teljesítménye, hiszen a laikus hírportálok és média-oldalak mellett mi vagyunk az egyetlen szakmai szervezet, amely rendszeresen tájékoztat az eseményekről.

A szélesebb szakmai és laikus közönség is elismeri munkánkat: amikor Dr. Balogh Tamás és Portás Csaba közös tanulmányát a Délmagyarország c. szegedi lap is közölte, s onnan az ’Index.hu’ „Gőzhajók, hadihajók, hajózás” topikja is átvette, mind a két média fórumain nagy elismeréssel szóltak kiadványunkról:

„Ez egy nagyon jó cikk. Még annál is jobb. […] Egy gyors, hathatós beavatkozásra szerintem csak a kormány lenne képes. Jó példa rá az 1918 óta román TUDOR VLADIMIRESCU 10 évvel ezelőtti felújítása és kormányzati protokollhajóvá alakítása. Ezen minta alapján megmaradhatna eredeti kialakításában és nagyon attraktívan mutathatna a Lánchíd fölött a pesti oldalon. Hátha volna rá 2MRD?”

„Csak gratulálni tudok a DM-nek a cikkért, elképesztően jó. Én már rengeteg hozzászólást írtam a cikkhez most várjuk az eseményeket, hogy mi fog történni. […] Nagyon örülök, hogy ennyi ember van, aki érez iránta valamit és elkezdődött a régen várt mentés is. Sok sikert kívánok hozzá.”

„Gratulálok a cikk írójának kiváló munka. Szerintem a hajót szét fogják vágni. De azért minden tiszteletem azoknak a "bolondoknak", akik még hisznek a csodában. A fenti mű írója egyébként Cutty Sark típusú összefogásban hisz, mások meg a Facebook erejében. Remélem meghazudtolnak, és megmentik a hajót, bár szerintem, Magyarországon ez reménytelen ügy.”

„Köszönet a nagyszerű cikkért. Átfogó, mindenre kiterjedő, igényes írás. Nagy érdeklődéssel, de szomorú szívvel olvastam".

„Hú. Korszakalkotó módon professzionális cikk a DM-től! Még soha nem olvastam itt ilyen minőségű írást. Szakszerű, őszinte, tárgyilagos. Nagy gratula!!!!”

Mi is hálásak vagyunk a DM-nek, hogy helyet biztosított írásunknak, az Olvasóknak pedig ezúton köszönjük a SZŐKE TISZA iránti figyelmet és az elismerést!

Az igazságnak tartozunk azzal, hogy a hibáinkat sem hallgatjuk el. Sajnos nem lehet maradéktalan az örömünk, hiszen - amint arra  'Malwin' nicknevű olvasónk felhívta a figyelmet - a közzétett tanulmányból kimaradt a teljes képjegyzék, így egyes képek tekintetében a nyilvánosság számára nem azonosítható azok származási helye.

„T. Délmagyarország szerkesztők! A 40.képről kiretusálták a hajóregiszter.hu vízjelét, nem szerepeltették hivatkozásként sehol, viszont a képet felhasználták. […] A cikk ettől még jó, régen olvastam ilyen részletes összeállítást.”

Olvasónknak teljesen igaza van: gyorsabban járt a kezünk, mint az eszünk! Elnézést kérünk és a lehető leggyorsabban kijavítjuk a hibát, s gondoskodunk róla, hogy honlapunkról a tanulmánynak csak a képjegyzékkel kiegészített változata legyen letölthető. Köszönjük a figyelmeztetést, amely bennünket is arra int, hogy a jelen bejegyzés címében foglalt intelem szerint – mindig józan körültekintéssel – járjunk el.

A lelkesedés mellett persze még mindig sok a rosszhiszemű, vagy egyszerűen csak tájékozatlan közlés, megjegyzés. a legtöbben ismét szabálytalan vagy etikátlan célokat és eljárást sejtenek a háttérben, de akadnak olyanok is, akik csak állami beavatkozás esetén látják menthetőnek az egész hajót (ezért félnek, hogy ez fontosabb céloktól vonná el a szűkösen rendelkezésre álló költségvetési forrásokat, illetve olyan exkluzív hajó létrehozását jelentené, amelyet a nagyközönség soha többé nem látogathat).

A számtalan érv és vélemény jól mutatja, hogy nagy – a mentés előrehaladtával egyre nagyobb – felelősség a hajóról nyilatkozni, hiszen, amint azt szintén egy kommentelő megjegyezte: „ennek a hajónak a léte vagy nem léte szakmai kérdés”.

Éppen ezért a további híradásainkban elsősorban arra törekszünk majd, hogy a hajós szakemberek számára érthető és magától értetődő információkat, tényeket a hajózási szakkérdésekben kevésbé járatos érdeklődőkkel is pontos és közérthető– hiteles és a folyamatban lévő mentést lehetőleg segítő – módon osszuk meg annak érdekében, hogy a közönség érdeklődése eredményesen támogathassa a mentés ügyét. Ezért a felmerült kérdésekre, a tipikus olvasói észrevételekre, megjegyzésekre– lehetőség szerint a mentési munkálatokban részt vevő gyakorló hajósok bevonásával – is igyekszünk reagálni.

Meggyőződésünk ugyanis, hogy a megfelelően tájékozott nyilvánosság képes érdemben hozzájárulni a mentés sikeréhez. Már eddig is számtalan dokumentum, információ, adat került a birtokunkba, illetve jutott a tudomásunkra, amelyet olvasóink küldtek el nekünk. Erre tekintettel arra kérjük a SZŐKE TISZA iránt érdeklődő és a tényeket, a hiteles ismeretközlést fontosnak tartó minden Kedves Olvasónkat, hogy továbbra is rendszeresen olvassák és közvetítsék híreinket, s ha félreértést, tájékozatlanságot – netán kifejezetten rosszhiszemű közlést tapasztalnak a környezetükben – osszák meg híreinket másokkal is, segítsenek ismerőseiknek, barátaiknak a felújítást érdemben támogató közérdeklődés kialakítása és fenntartása érdekében!

Eközben persze továbbra is szivesen vesszük észrevételeiket, megjegyzéseiket és javaslataikat!

Köszönjük!