Hajósnép blog - a TIT HMHE blogja

Egyesültünk csak most, halála után csaknem két évvel értesült róla, hogy 2023. május 24-én elhunyt egykori tagtársunk, az egyesületünkben 2010-2015 között aktív Simén András, aki - számtalan civil szervezeti tevékenységei között ellátta egyebek mellett a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület kapcsolattartói-titkársági feladatait is. Bár csak öt évig élvezhettük társaságát, számos programunknak, elsősorban a LAJTA Monitor Múzeumhajó helyreállítását támogató önkéntes munkavégzésnek, észak-magyarországi és szlovákiai kiállításaink szervezésének és berendezésének volt fontos és tevékeny résztvevője. A kései tudomásszerzés okán akkor nem állt módunkban elbúcsúzni tőle, most mégis felidézzük emlékét, mert hálásak vagyunk érte, hogy ismerhettük.

Simén András 1947-ben született Óbudán. Kun származású nagyanyja és morva származású nagyapja nevelték. Iskoláit elvégezve villamosmérnökként dolgozott a világszerte telepített szovjet gyártmányú atomerőművek műszaki biztonságával és karbantartásával összefüggő feladatokban közreműködő hazai anyagvizsgáló csoportban.

Munkája mellett jelentős feladatot jelentett életében a túrázás és a civil közösségépítés. 1963-ban magyar nyelvű tankönyveket vitt Temesvárra, ott élő szász rokonainak. Az 1970-es évektől a felvidéki honismereti kerékpártúra mozgalom aktív tagja. A felvidéki magyarság identitásának megőrzéséért tevékenyskedő Rákóczi Szövetség Egyesület 1988-as szervezésének kezdetekor az öt alapító egyike, 1991-1997 között a kárpát-medencei szórvány-magyarság tagjai számára a szövetség által biztosított közösségi programok, a Gloria Victis vetélkedők, stb. szervezője, a szövetség mindenes-titkára. Számos erdélyi, felvidéki és kárpátaljai segítő kezdeményezés résztvevője és megvalósítója volt a Mocsáry Lajos Alaptvány tagjaként is. A Szalézi Társaságnál szerzett rutinja nagy gyakorlatot biztosított számára a rászorulók szükségleteinek gyors és hatékony felmérésében.

Az Óbudai Hegyvidéki Egyesületben helytörténettel is foglalkozott, s az északkeleti Kárpátokban bebarangolta a második világháború alatt épült Árpád-vonalat, az arról készült kötet adatait pontosítva (a könyv új kiadása már az ő észrevételei figyelembevételével jelent meg). Csendes, pontos és fegyelmezett munkamorálja minden feladata ellátása során jellemezte. 2018-ban bekapcsolódott a budapesti unitárius egyházközösség életébe, ahol haláláig gyermektáborokat szervezett 

Egyesületünkhöz 2010-ben, a LAJTA Monitor Múzeumhajó felúításához nyújtott önkéntes munkáink során csatlakozott, Bicskei János néhai titkárunk ösztönzésére. A két műszaki ember könnyen és gyorsan megértette egymást, András így hamarosan János "jobbkezévé" vált a monitor gőzgépének rekonstrukciós munkálataiban. 2011-ben résztvevője volt a monitor első országjárásának, a fedélzeten egyesületünk tagjai által tartott tárlatvezetéseknek, s ugyanebben az évben ő alapozta meg a szakmai kapcsolatot egyesületünk elnöke és a Múzeumi Szakma Kocsmája akkori vezetője, néhai KIss Imre között, akinek kölcsönös nagyrabecsülésen alapuló őszinte barátságát így tulajdonképpen neki köszönhetjük. 2012-ben ő állította össze az azóta is a legjobb egyesületi tag- és partner-nyilvántartásunkat, 2013-ban egyesületünk párkányi és füleki, 2015-ben pedig sárospataki kiállításainak megvalósításában segédkezett. 2018-ra már megritkultak kapcsolataink, a COVID 19 pandémiát követően pedig már nem is álltak helyre. Így fordulhatott elő, hogy András halálhíre csak most jutott az egyesület tudomására.

Részben e késedelem miatt, részben pedig azért, mivel Andrásnak nem volt családja, részvétünk kifejezése helyett a közösen átélt szép emlékekkel búcsúzunk. Isten veled, András, mindent köszönünk!

Simén András búcsúztatása közösségeiben: itt és itt.

2024. október 2-án, életének 72 évében tragikus hirtelenséggel váratlanul elhunyt Valentínyi Gyula tagtársunk, egyesületünk Hajómodellező tagozatának tagja.

Valentínyi Gyula 1952. március 23-án született Budapesten. 1966-1994 között a Szikra Lapkiadó és Nyomda munkatársaként dolgozott, mint nyomdász, kéziszedő. A vállalat megszűnése után tovább képezve magát 1996-ban vállalkozásmenedzseri, 1999-ben kiadványszerkesztői képesítést szerzett. Munkája kiemelkedő pontosságot kívánt, amelynek kiválóan megfelelt: az általa szedett és szerkesztett szövegeket a korrektorok egy idő után már átolvasás nélkül is közlésre alkalmasnak találták.

A modellezést korán megkedvelte. Legelső saját készítésű hajómodelljét még a tizedik születésnapja előtt készítette. A Dunán bocsátotta vízre, ám a hajó süllyedni kezdett, ő azonban utána ugrott és kimentette. Édesapja, aki az eset tanúja volt, később büszkén mesélte, hogy fia akkorra már annyira jól ismerte a hajókat, hogy nála is hamarabb észlelte a modell rendellenes viselkedését, így még időben beavatkozhatott és elérhette.

Későbbi modelljei egyre magabiztosabb technikai tudással készültek, amelynek birtokában Valentínyi Gyula végül a modellező mester címet is elnyerte. Szedői munkájában tanúsított fegyelme és pontossága a modellezésben is nagy hasznára volt, különösen azt követően, hogy figyelme 2006-tól kezdve a működőképes gőzüzemű hajómodellek építése felé fordult, melyek építésének mesterfogásait a legtapasztaltabb hazai gőzhajómodellezőtől, Schmidt Lajostól tanulva sajátíthatta el, akihez szoros munkakapcsolat, őszinte tisztelet és nagyrabecsülés fűzte, olyannyira, hogy a mester 2009-es halálakor ő írta meg a nekrológját egyesületünk Hírlevelében (2009. évf. 3. szám, 4.-5. oldal).

Modelljeinek a legapróbb elemeit is a saját műhelyében, maga készítette a gőzgépek alkatrészeitől kezdve a hajócsavarokig. Múzeumi modlleljei közül a CAROLINA (2010. évf. 4. szám, 16.-17. oldal), asztali modelljei közül a saját építésű HELKA csavargőzös a legfigyelemreméltóbb, míg gőzgéppel hajtott több nagyszerű alkotása közül kiemelkedik lapátkerekes gőzbárkája, a SOPHIE – amelyet édesanyja, Zsófia után nevezett el – továbbá gőzkuttere és a ZSÓFIA FŐHERCZEGNŐ termes gőzös gépházát szemléltető metszetmodellje. Mesterlevelet pazar alkotása, a brit STRONGBOW lapátkerekes vontató rádiótávvezérlésű modellje biztosított a számára. Sokoldalúságára jellemző, hogy 2010-ben a híres német játékgyáros Bing fivérek által 100 éve készített páncélos cirkáló 73 cm hosszú, felhúzható óraművel hajtott hajócsavaros fémlemezmodelljét újította fel (2010. évf. 2. szám, 31. oldal. oldal) és hozta helyre, működőképes állapotban helyreállítva a hajót. Munkába vett utolsó alkotása Nemo kapitány NAUTILUS nevű tengeralattjárójának működő- és merülőképes modellje volt, amelyet azonban már nem tudott befejezni.

Valentínyi Gyulát két gyermeke, Vivien és Richárd gyászolja, akiknek egyesületünk tagjai ezúton fejezik ki együttérzésüket. Gyula kedvessége és nyitottsága, a modellezésben elmélyült hozzáértése és rá jellemző egyedi humorérzéke hiányozni fog. Az egyesületben közösen átélt pillanatokat szép emlékeink közt kegyelettel megőrizzük. Fakadjon áldás emlékéből!

Életének 68. évében elhunyt Kiss Imre, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum nyugalmazott igazgatója, adta hírül a Hír24.hu.

Kiss Imre régészet és arab szakon diplomázott, majd ösztöndíjjal Damaszkuszban tanult három éven át. Hazatérte után, 1985-ben külkereskedelemmel kezdett foglalkozni. Multinacionális cégeknél szerzett tapasztalatával 2003-ban pályázott a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum (MKVM) élére. A közgyűjteményi szakma egyik első menedzser igazgatójaként sikeresen állította új pályára az országos gyűjtőkörű múzeumot, miközben kétszer levezényelte a múzeum költöztetését és az épületek átalakítását. Munkatársaival az újszerű kulturális köztér ismérveinek megfelelően pozícionálták intézményüket. 2005-től elindították a KULTEA, 2020-tól a KULTEÁTRUM működtetését, ami példát mutatott a kulturális szolgáltatás fogalmának tágan vett értelmezésében. Utazó kiállításaik jól ismertek országhatáron innen és túl. Az intézmény sokoldalúságát, a digitalizálásban, az élő történelem műfajában, az ismeretátadás és közösségépítés terén elért eredményeit 2014-ben Az Év Múzeuma díjjal ismerte el a szakma.

Kiss Imre több mint 30 kiállítást jegyzett kurátorként, a kapcsolódó kiadványok is több kiadást megért sikerkönyvekké váltak, ezen kívül a magyar játékkultúra múzeumi területen történő ápolásában is jelentős erőfeszítéseket tett. Ennek szellemében törekedett a témával foglalkozók aktivitásának összefogására, és hosszabb távú célként egy budapesti intézmény létrehozására. Társadalmi szerepvállalásában jelentős részt kapott a Pulszky Társaságban végzett tevékenysége. 2011–2015 között alelnök volt, 2019 óta az ellenőrző bizottság elnökeként erősíti a vezetőség munkáját. Legnagyobb hatású kezdeményezése a Múzeumi Szakma Kocsmája, amely hosszú időn át informális kereteket adott a találkozásra, szakmai beszélgetésekre. Bábáskodott a FIAT megalakulásánál és szorgalmazta, majd tevőlegesen támogatta a Senior Tagozat megalakítását. 2022-ben a Pulszky Társaság Éri István díjával, illetve a Pro Ludo díjjal tüntették ki.

Egyesületünk számára 2011-ben nyílt lehetőség a közös munkára Kiss Imrével, amikor felkérésére egyesületünk elnöke, dr. Balogh Tamás tartott előadást a Múzeumi Szakma Kocsmája résztvevői előtt arról, hogy hogyan jelenik meg a "Hajózás a múzeumi világban". Kiss Imre ekkor fogalmazta meg a magyar kereskedelmi tengerhajózás vendéglátóipari vonatkozásait bemutatni hivatott időszaki kiállítás gondolatát, amely végül 2021-ben valósulhatott meg az MKVM és a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum együttműködésében, egyesületünk és az általunk szervezett további kiállítók (dr. Balogh Tamás, dr. Hüvös Ferenc, Székely László, Tanító Kálmán, Völgyi Péterné dr. Reich Márta) közreműködésével, "Fiume, kapu a nagyvilágra" címmel.

Kiss Imre közvetlen embersége, szakmai alapossága és lelkiismeretessége miatt könnyű és jó volt együtt dolgozni vele. Örökbecsű gondolatai velünk maradnak:

"Az egyszerű, átlátható és hatékony módszerek híve vagyok;  valamint  a hierarchikus, és ezért sokszor fennhéjázó és megalázó, viselkedéssel szemben a csapatszellemet, a lapos szervezetet és az igy meghozható gyors és követhető döntéseket részesítem előnyben. Megszállottan hiszem, hogy az egyenrangú felek együttműködése hozza meg a kívánt eredményt és biztosítja azt a légkört, amiben érdemes dolgozni. Alapelveimet a következő három fogalom köré tudom rendezni: kölcsönösség, következetesség és közvetlenség. A három együttes és harmonikus megnyilvánulása, egyik vagy másik szükség szerinti elsődlegessége, kiegyensúlyozott és kitartóan kimagasló eredményeket tud megteremteni. [...] Ha nyitott szemmel (és szívvel!)  élünk a világban, a tanulságok mellett újabb és újabb ötletek is megtalálják az embert, a „téma az utcán hever” csak le kell hajolni érte. [...] s, hogy kik inspirálnak? Mindenki, legyen  akár egy lelkes látogató vagy önkéntes,  egy megszállott gyűjtő vagy éppen egy kitartó és dolgos kolléga, aki hasonló hittel néz a szemünkbe és vállvetve tesz az ügy érdekében."

Köszönjük, hogy megismerhettük, s hogy életműve inspirációt jelenthetett számunkra is! Nem felejtjük.

"Életének 78. évében elhunyt Papp Gábor, a BBC History magazin főszerkesztője. Papp Gábor 2011-ben lett a Kossuth Kiadó által elindított BBC History történelmi magazin, majd a 2018-tól megjelenő BBC Világtörténelem című folyóirat alapító főszerkesztője. Emellett több történelmi tárgyú könyv szerkesztőjeként is részt vett a kiadó munkájában. Alapító főszerkesztője volt az Európai Szemle (1990), a Külpolitika (1994), a National Geographic Magyarország (2002) című folyóiratoknak, valamint a Glóbusz hírportálnak (2006) is." - tudatta 2020. augusztus 12-én a Kossuth Kiadó a Magyar Távirati Irodához eljuttatott közleményében. Papp Gábor hajózástörténeti ismeretterjesztő tevékenységünk nagy támogatója volt. Köszönetet mondunk életéért és azért. hogy ismerhettük. 

Papp Gábor főszerkesztőként képviselt "egyik fő célkitűzése az volt, hogy a közreműködésével itthon megjelenő nemzetközi magazinok ne csak az eredeti kiadások cikkeit magyarítsák, hanem fokozatosan növekvő terjedelemben adjanak teret a hazai vonatkozású ismereteknek is" - emlékezett munkásságára a National Geographic Magyarország. E törekvésének eredményeként a 2002-2006 kötött általa vezetett National Geographic Magyarország Magazinban 2004-2005 között három, a 2011-től általa vezetett BBC History Magazinban 2011-2020 között kilenc - összesen tizenkét - hajózástörténeti cikk jelenhetett meg egyesületünk elnökének tollából. Gyakorlatilag nincs még egy olyan hazai lapvezető főszerkesztő a hazai tudománynépszerűsítő irodalomban, aki a magyar hajózástörténeti vonatkozásoknak ilyen következetesen és ekkora teret szentelt volna. A továbbiakban egyesületünk elnöke, Balogh Tamás emlékezik Papp Gáborra: "Az ő bizalma és nyitottsága segített hozzá ahhoz, hogy rendszeresen publikálhassak a National Geographic és a BBC History Magazin Magyarországon általa megalapított számaiban. Néhány hete is együtt dolgoztunk még... Szerettem azt a nyitottságát, amellyel elfogadta a meghívást, hogy üljünk le egy munkaebéd mellé és beszélgessünk a következő cikk apropóján, vagy amellyel bármikor felhívhattam, hogy van egy cikk-tervem, és megkérdezhettem: mit szól hozzá. Amikor alkalmunk nyílt rá, akkor hosszan és tartalmasan tudtunk beszélgetni és a legváltozatosabb témákat érinthettük: türelmesen, tájékozottan, értőn és alázattal fordult a témához és az emberhez egyaránt. Ha olykor vitatkoztunk is, tudtam, hogy ha van értelmes érvem, mindig kész lesz meghallgatni és mérlegelni azt. Számomra ő a "főszerkesztő". Attól kezdve, hogy először olvastam Heckenast Gusztávról, nem is tudom igazán másként elképzelni. Kultúrapártoló ember volt a szó legnagyszerűbb értelmében: a magatartásában megnyilvánuló személyes példamutatással. Örömet éreztem az időért, amit egymásra szántunk és megtisztelőnek tartottam. Utoljára a társadalom - mint olyan - előtt álló (vagyis az egyes embert meghaladó léptékű, de a részvétele nélkül nem értelmezhető) kihívásokról és változásokról beszélgettünk. Nem is egy cikk kapcsán, csak azért, mert vele erről is lehetett harag és indulat nélkül, kérdésekre választ keresve. Azt mondta, hogy ő már biztosan úgy fog meghalni, hogy nem tapasztal előnyös változást. Kértem, hogy ne beszéljen így. Sokan mondják, hogy 'az én életemben már nem lesz jobb', de abban, ahogyan az elmúlásról beszélt, nem volt semmi közhelyszerű, inkább valami nyugtalanító, amelyről csak ma - utólag - tudhattam meg, hogy fájón aktuális. Sajnálom. Isten veled, Gábor!"

2020. január 9-én, életének 84. évében, méltósággal viselt súlyos betegségben elhunyt Kovács Kálmán tagtársunk, egyesületünk modellező tagozatának tagja.

Kovács Kálmán 1936. április 20-án született. Nyugdíjazásáig a budapesti GAMMA Finommechanikai és Optikai Művekben, minőségellenőrként dolgozott. Minden bizonnyal itteni munkavégzése is szerepet játszott abban, hogy hajómodellezőként kiemelkedő teljesítményt nyújtott a nagy önfegyelmet, összpontosítást és türelmet, illetve aprólékos kivitelezést igénylő, precíz munkákban. Hajómodellező pályafutása során előbb a nagy méretarányú, hagyományos építési módú modellek építésében tüntette ki magát.

Kedvelt hajótípusai – az úszó- (és merülő-)képes modellként is kivitelezhető – tengeralattjárók voltak, ám M = 1:10 méretarányban egy „Balaton 30”-as sportvitorlás és egy Loire-menti kastély, valamint a 40 mm-es Bofors gépágyú modelljét is felépítette. Kiemelkedő alkotásai közé tartozik a második világháborús német SCHARNHORST csatahajó M=1:100, és a japán KAGERO romboló M=1:200 méretarányú modellje, valamint a SZENT ISTVÁN csatahajó M=1:200 méretarányú makettje, amelyet Varga János tagtársunkkal közösen készített el, a roncsok feltárását végző Magyar Búvárszövetség megrendelésére 1997-ben. A hajó modelljének egy-egy példányát az eredeti tervek szerint a roncsfeltárásban közreműködő valamennyi búvár megkapta volna, ám a Búvárszövetség elképzelése végül nem valósult meg, így csak a prototípus készült el.

1. kép: A SCHARNHORST csatahajó M=1:100 méretarányú modellje, egyesületünknek a Múzeumok Éjszakája alkalmából rendezett 2009. évi kiállításán.

2. kép: A KAGERO romboló M=1:200 méretarányú modellje, egyesületünk 2008. évi kiállításán.

3. kép: A SZENT ISTVÁN csatahajó M=1:200 méretarányú modellje a csatahajó 2018. évi feltárásán.

Kovács Kálmán ez utóbbi alkotása azonban országosan is ismertté vált, amennyiben a modell hosszú ideig a Hadtörténeti Intézet és Múzeum SZENT ISTVÁN kamara-kiállításában, majd a múzeum lebontásáig a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum állandó kiállításában volt látható (jelenleg a roncsok feltárását 1994-1997 között végző Czakó László ipari búvár birtokában van). Mivel évtizedeken keresztül ez a nagy műgonddal tervezett és kivitelezett modell volt az egyetlen nyilvánosan megtekinthető SZENT ISTVÁN csatahajó-modell az országban, generációk sorának fantáziáját mozgatta meg, hiszen a cs. és kir. Haditengerészet és a magyar földön valaha épített legnagyobb hajó története iránt érdeklődők a modellépítő páros munkájának köszönhetően alkothattak maguknak képet az egykor volt hadihajóról, Magyarország egyetlen és balszerencsés dreadnoughtjáról.

Kovács Kálmán több mint egy évtizede, már nyugdíjasként (egy költözés nyomán) döntött úgy, hogy további makett-építési technikákban is jártasságot szerez, s – fiatalabb modellező mesterektől sem szégyellve új tudást elsajátítani – átképezte magát a kisebb méretarányú műanyag kitek és mikro-modellek építésére. Idős kora és látásának romlása ellenére ezen a számára új, általa korábban nem gyakorolt területen is egyedi alkotásokat hozott létre, s a rá jellemző, példamutató precizitással felépítette második világháborús harcjárművek M=1:35-ös méretarányú makettjei mellett az H.M.S. REPULSE csatacirkáló M=1:700, a BISMARCK csatahajó M=1:350 méretarányú műanyag-makettjét, amelyek látványosságát a hozzájuk tartozó foto-maratott alkatrészek alkalmazásával fokozta. Legutolsó alkotása – az H.M.S. QUEEN ELIZABETH csatahajó M=1:350 méretarányú makettje – már befejezetlen maradt.

4. kép: A REPULSE csatacirkáló M=1:700 méretarányú modellje Egyesületünk 2011. évi kiállításán.

5. kép: A BISMARCK csatahajó M=1:350 méretarányú modellje.

6. kép: A QUEEN ELIZABETH csatahajó M=1:350 méretarányú - befejezetlen - modellje.

A makettezésen kívül szerteágazó tehetségét az általa készített gyönyörű olajfestmények is bizonyítják.

Nagy tudása, modellező társai kitartásáért és eredményeiért is őszintén lelkesedni tudó, kedvelt hobbijában új technológiák megismerése és gyakorlati alkalmazása iránt is érdeklődést mutató személyisége, csendes, szerény magatartása hiányozni fog. Tisztelettel emlékezünk rá.

Kovács Kálmán temetéséről később intézkednek.

Méltósággal viselt hosszan tartó súlyos betegség után 2019. augusztus 24-én elhunyt Péter Pál Lehel okl. hajómérnök, hajótervező – szakértő, a PelsoProject Kft. Hajótervező Mérnökiroda tulajdonosa és ügyvezetője, a Magyar Innovatív Hajóipari Klaszter alapító tagja.

Péter Pál Lehel 1951-ben született Nagykanizsán. Általános iskolai tanulmányait a Kecskeméti Országos Nevelő Intézetben, középiskolai tanulmányait pedig a Landler Jenő Gép- és Hiradásipari Technikumban, Budapesten végezte. Felsőfokú tanulmányait 1976-ban a Rostocki Egyetem Hajómérnöki karán végezte el. Németországból hazatérve a Balatonfüredi Hajógyár tervezőirodáján dolgozott, ahol 1984-től főkonstruktőrként irányította a cég egyedi- és sorozattermékeinek kifejlesztését, tervezését, megvalósítását. Az 1990-es évek elején rövid ideig az Österreichische Schiffswerften AG (ÖSWAG) Korneuburgi Hajógyárában (Ausztria) a hajótervező-iroda vezetőjeként dolgozott, majd a gyár átszervezése és későbbi megszűnése idején, a magyarországi kibontakozásban bízva, s még a végleges hazatérése előtt, megalapította a Pelsoproject - Hajótervező Mérnökirodát, amely azóta is az egyetlen működő és nemzetközileg is elismert magyar nagyhajó-tervező iroda. 

Péter Pál Lehel nemcsak vállalati tevékenységében volt eredményes és példamutató. Hiszen a cég üzleti életének és szakmai munkájának irányítása mellett aktívan részt vett a felnövekvő hajótervező- hajóépítő nemzedék oktatásában, ösztönzésében, s érdeklődő támogatással fordult a hazai hajóipar és hajózás minőségi fejlesztését célzó törekvések felé. E tevékenysége körében többek között alapító tagjává vált a Magyar Innovatív Hajóipari Klaszternek, amely a magyarországi hajópark magyar tervezésű és gyártmányú járműállománnyal történő megújításával a hazai szakmai kultúra életben tartását és a legkorszerűbb ismeretekkel történő fejlesztését tűzte ki célul. S ugyancsak széleskörű szakmai érdeklődése, nyitott és segítőkész személyisége révén vállalt konzultációs és tervellenőri feladatokat a készülő MAGYAR tengeri nagyvitorlás iskolahajó tervezése során.

Egyesületünk e két utóbbi tevékenysége során került közelebbi munkakapcsolatba a híres magyar hajótervezővel, így nyílt alkalmunk arra is, hogy figyelemmel kísérjük legutóbbi munkája, a rendszerváltás óta a legelső magyar tervezésű és gyártású, 40 m hosszú belvízi nagyhajó, a GONDOLA tervezését és kivitelezését. E hajó tervezése, gyártása, vízrebocsátása és szolgálatba állítása túlzás nélkül történelmi pillanat volt. Hiszen csaknem 30 év után bizonyította be fényesen azt a tényt, hogy Magyarország – az iparszerű magyar hajógyártás felszámolása ellenére is – képes saját erőből nemzetközi színvonalú hajótervezési és -építési tevékenység elvégzésére. Ezzel a GONDOLA a reményt adta vissza egy egész szakmai közösségnek arra, hogy feltámadhat a magyar hajógyártás és hajóipar, s képessé válhat újra olyan eredmények elérésére, amelyeket hazai megbecsülés és nemzetközi elismerés övez. 

Péter Pál Lehel a tervezés feladatának elvégzésével járult hozzá e munka sikeréhez. Csendes racionalitása és kitartó, fegyelmezett munkavégzése, kedves és udvarias magatartása elemi erejű és lefegyverző példát mutat. Mindezt – elért eredményein túl – különösen kiemeli az a tény, hogy betegsége ellenére a tervező iroda tevékenységét lényegében az utolsó pillanatig felelősséggel vezette, s, amíg fizikailag lehetséges volt, ténylegesen még a betegágyából is dolgozott. Csütörtökön szállították kórházba, s szombaton végleg elszenderült.

Kegyelettel búcsúzunk. Emlékét megőrizzük.

Péter Pál Lehel búcsúztatására Balatonfüreden kerül sor 2019. augusztus 30-án, 13:00 órai kezdettel, a balatonfüredi Köztemetőben (Bajcsy-Zsilinszky u. 66.).

2018. február 23-án, életének 69. évében hosszan tartó súlyos betegség következtében elhunyt Tuska Lajos tagtársunk, egyesületünk modellező tagozatának kiváló tagja.

1948. június 20-án született Budapesten. 14 éves korától a Magyar Honvédség támogatásával végezte tanulmányait, többek között zeneművészeti iskoláit is, melyeket befejezve a honvédség 32. Budapesti Őr- és Díszezredben teljesített hivatásos szolgálatot 1996-ban történt nyugállományba vonulásáig.

Többszörösen elismert hajómodellező mesterként kezdettől fogva rendszeresen részt vett a TIT Hajózástörténeti, Modellező és Hagyományőrző Egyesület munkájában, közreműködött az egyesület kiállításainak megszervezésében. Nagy türelemmel és aprólékos részletességgel kidolgozott, kizárólag kézzel készített modelljei általános elismerést keltve a hazai és nemzetközi versenyek kedvelt látványosságai, az egyesület kiállításainak valódi díszei voltak. Katonai tiszteletadás mellett történt búcsúztatására és temetésére 2018. március 6-án 12 órakor került sor Budapesten, a Megyeri úti temetőben.

Alkotásaival emlékezünk rá.

Fentről lefelé: 1) Friedrich Wilhelm zu Pferde, brandenburgi fregatt, 1684; 2) San Felipe, spanyol sorhajó, 1690; 3) Rother Löwe, brandenburgi galeon, 1597; 4) Cacafuego, spanyol bombázó ketch, 1800; 5) 40 ágyús amerikai fregatt, 1790; 6) Grosse Yacht, holland, majd porosz uralkodói rendezvényhajó, 1678; 7) Trois Lis, francia mistico, 1750.

2017. január 28-án, életének 64. évében hosszan tartó súlyos betegség következtében elhunyt Bicskei János tagtársunk, egyesületünk korábbi titkára. 1967-től a Ganz Danubius Hajó és Darugyár elektrikusa, majd 1992-től két éven át a horvátországi pulai Uljanik Hajógyár (az egykori polai Arzenál utódának) munkatársa, később – nyugdíjba vonulásáig – egyéni vállalkozó. Angyalföldön részt vett a folyam-tengeri hajók gyártásában, a tengerparton pedig a tengeri autószállítók és olajfúró tornyok alkatrészeinek gyártásában, egyéni vállalkozóként pedig a csepeli szabad-kikötőben álló gabonatárház felújításában. Minden munkájában megtalálta az öröm és az önképzés lehetőségét, amellyel másokat is lelkesített. Ahhoz a szakember-generációhoz tartozott, aki – széleskörű gyakorlati tapasztalataira és élénk képzelőerejére támaszkodva – körültekintő tervezés és pontos kivitelezés alapján a legösszetettebb feladatok megoldására is sikerrel vállalkozott, s akiknek a műhelyében mindig (munka előtt, alatt és után is) példás rend uralkodott. Az egyesületi élet élénkítése érdekében számos közösségi akciót kezdeményezett, energikus személyes közreműködésével aktívan támogatta egyesületünk megújulását, 2007-2016 között egyesületünk titkára, 2010-től a MH Budapesti Nyugállományúak Klubja Hadihajós Tagozat tagja volt. Immár alkotásai beszélnek róla, s mi őrizzük az emlékét, akik nem felejtjük el:

TITANIC M=1:100: http://makettinfo.hu/index.php?jobb=makettek/hajo/rez_titanic_bicskei_janos/index.htm&&hash=

FN 122 M=1:1: http://forum.hajosnep.hu/topic/60/az-fn122-hazatert/

Nordenfelt szórólöveg (LEITHA Monitor Múzeumhajó) M=1:1: http://hajosnep.blog.hu/2010/05/19/elkeszult_a_leitha_nordenfelt_szorolovege

S a megérdemelt állami elismerés: http://hajosnep.blog.hu/2016/03/11/bicskei_janos_miniszteri_elismerese

Temetéséről később intézkednek. A gyászszertartás részleteiről honlapunkon tájékoztatjuk azokat, akik személyesen kívánják leróni kegyeletüket.

2015. november 24-én életének 87. évében méltósággal viselt súlyos betegség után elhunyt Pásztói József kapitány, a magyar folyami hajóstisztek doyenje. Hajós pályafutását 1948-1950 között a dunai roncskiemelő csoport tagjaként édesapja, a Monarchia haditengerészetében gépész altisztként szolgált Pásztói-Psóra József mellett kezdte. 1950-1953 között sorkatonai szolgálatát teljesítette. 1953-tól pedig a BUDA motoros áruszállító hajó fedélzetén szolgált, mint hajókezelő. Ekkor indult hosszú és változatos szolgálatának évei alatt bejárta a Duna felső, középső és alsó szakaszát. Különböző beosztásokban éveket töltött vontató-hajókon az Al-Dunán, ahol részese lehetett a Vaskapu erőmű megépítése előtti élénk és embert próbáló hajóséletnek. 1962-ben a SIRÁLY (I.) hordszárnyas hajó első parancsnoka. Nyugdíjba vonulása előtt még több évig hajózott, végül különféle parti szolgálatot teljesített a MAHART kötelékében. Hajós élményeit fia, Pásztói Róbert tagtársunk segítségével egyesületünk érdeklődő tagjaival is rendszeresen megosztotta. Ajándékot kaptunk: egy mára letűnt kor mindennapjaiba nyerhettünk betekintést általa. Az egyszerű szavakkal és lefegyverző közvetlenséggel előadott történetek páratlan elevensége örökre velünk marad. Emlékét megőrizzük!

Temetésére 2015. december 14-én, 15:00 órakor kerül sor római katolikus szertartás szerint a Fiumei úti Nemzeti Sírkert ravatalozójában.

2015. október 10-én, életének 68. évében váratlanul elhunyt Heckenast Péter tagtársunk, egyesületünk Hagyományőrző Tagozatának korábbi vezetője, okleveles építőmérnök, okleveles vízépítő szakmérnök. Mivel akkoriban Magyarországon nem (a keleti blokkban csak a Szovjetunióban és az NDK-ban) képeztek hajóépítő mérnököket, az egyetlen rostocki helyre jelentkezett, polgári „háttere” miatt sikertelenül. Kitűnő eredményeire tekintettel azonban felvételt nyert a Műegyetem Vízépítőmérnöki Karára. Első munkahelye a Magyar Hajó- és Darugyár volt. Pályafutása során közreműködött egyebek között a mozambiki Cabora Bassa vízi-erőmű építési munkálataiban, majd a megyei igazgatásban helyezkedett el. A hajómodellek műszaki rajzainak készítésében alapító elnökünk, Marjai Imre segítője, közeli ismerőse és életművének ápolója, egyben egyesületi munkánk tevékeny résztvevője és lelkes tudósítója volt. Fáradhatatlanul, kitartó szorgalommal végzett hajózástörténeti és családtörténeti kutatómunkájára az alábbi cikkekkel emlékezünk:

http://verebics.blogspot.hu/2012/06/100-eve-szuletett-marjai-imre.html

http://vaol.hu/hetvege/a-konyvkiado-sirjanal-1512623

Támogató jelenléte és jó szándékú tanácsai hiányozni fognak. Emlékét megőrizzük!

Az engesztelő szentmisére 2015. november 6-án Szombathelyen a Szalézi templomban (Táncsics Mihály u. 44.) 12:00 órakor, a temetésre pedig a Jáki úti központi temetőben (Ferenczy István u. 1.) 13:30 órakor kerül sor.