2014 szeptemberében felröppent a hír, hogy „Policsányi István hajó formatervével elnyerte a design világ Oscar-jának számító Red Dot díjat” (forrás: https://www.facebook.com/muegyetemiallasborze/posts/10152822764369052), ugyanazon év novemberében pedig már arról cikkeztek a hazai lapok, hogy „Nemsokára a Balatonon hasíthat a magyar tervezők szuperhajója” (forrás: http://vs.hu/magazin/osszes/nemsokara-a-balatonon-hasithat-a-magyar-tervezok-szuperhajoja-1123), ám ez mégis várat magára. Dömel Vilmos hajóépítő mérnököt kérdeztük a tervről.
Forrás: http://vs.hu/i/hajo1-jpg.jpg
Egyesületünk aktívan figyelemmel kíséri a hazai hajógyártásnak nemcsak a múltját, de a jelenét is. Részt vettünk (részt veszünk) a LAJTA Monitor Múzeumhajó felújításában, beszámoltunk az Innovatív Hajóipari Klaszter megalakulásáról (amit személyesen is támogattunk), figyelemmel kísértük a Balatonra tervezett KISFALUDY II. építését, stb. Nem véletlen tehát, hogy bennünket is foglalkoztat a tény, hogy – bár 2014 szeptembere óta több jelentős hajóbeszerzés is történt a Balatonon – a „szuperhajónak” nyoma sincs. Vajon miért?
Hiszen – ahogyan arról az alkotó Policsányi István, ipari formatervező és üzlettársa, Köves Gergely informatikus, környezetmérnök és közgazdász nyilatkozott – a diplomamunkának szánt formaterv születését annak idején alapos felkészülés előzte meg:
„A tervezés előtt István fél évet szánt arra, hogy tanulmányban foglalja össze, mi a probléma a balatoni hajózással. Azaz mi hiányzik a szolgáltatásból, miért nincs utaslétszám, melyek a jelenlegi flotta hátrányai és előnyei, milyen igényekkel lépnek fel az üzemeltetők, ezek közül melyik reális. Azt mondja, a művelet teljesen normális, minden formatervezést kutatás előz meg: „Sokan hiszik azt, az ötletek csak úgy kipattannak a dizájner fejéből, valójában azonban minden szikra alátámasztott kutatásokból építkezik, különben elszállnánk.” Hozzáteszi, nagyon nehéz ezt a piacot felmérni, nagyon kevés az üzemeltető, többségük súlyos forráshiánnyal küzd, és az utasok is nehezen megszólíthatók. „Egy ideig együtt kell élni a problémával, akkor látható, hogy mit kell megoldani” – magyarázza. Ez a 25 méter hosszú, nyolcvanszemélyes közforgalmi hajó nem a klasszikus irányból közelít, amelyben az altesthez alakítják a fedélzetet. A hajó egyetlen sima, letisztult fehér tömb. Kiinduló alakzata az ámbrásceté, hajóformájúvá a sikláshoz szükséges fenékkialakítás és a felső kimetszések teszik. A fedélzeti székrendszer mozgatható, az üzemeltető dönti el, sétahajó, vízibusz, vagy rendezvényhajó legyen az útra. Ellentétben a mai balatoni hajókkal teljesen akadálymentesített: segítség nélkül tudják elfoglalni a helyüket a kerekesszékkel, mozgásukban nehezített, vagy bottal közlekedők, akárcsak a babakocsis kismamák – nem is beszélve a harminc kerékpárral kiránduló osztályokról, akik pillanatnyilag a matrózok egyébként hivatalosan el nem várható segítségére szorulnak. Ebből az el nem várható segítségből csak feszültség gerjed, a hajó személyzete úgy érzi, nem egészen alaptalanul, rabszolgamunkában emelget testeket és eszközöket. Mindenki szentségel, mindenkinek elromlik a kedve, nehéz volna ennél eredményesebben és értelmetlenebbül szétmérgezni azt a félórás utat. A Policsányi-féle hajó elsődleges funkciója, hogy puszta helyváltozatásnál többé teszi az utazást – ha már egyszer a Balatont nem leküzdeni, hanem élvezni kell. A tervező külön figyelmet fordított arra, hogy az orrtér minél csábítóbb legyen, az emeletes buszokon sem véletlenül olyan népszerű az első sor. A mai hajókon az utas általában meg sem közelítheti a horgonycsörlőt befogadó orrot, a világ királya kitárt karral Füreden is, Szántódon is Leonardo di Caprio marad. Ebből is kilép a reddotdíjas ámbráscet. Minden balatoni hajóút mindenkori legfontosabb célját hozza vissza: az élményt.” (Forrás: http://www.uzletresz.hu/penzugy/20141028-harom-lepest-hatra-ezret-elore.html)
A képek forrása: http://enmg.hu/images/2014/09/reddot03.jpg; http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/wp-content/uploads/2014/10/policsanyi_istvan_hajoja2.jpg; http://vs.hu/i/hajo2-jpg.jpg
Vonzó koncepció, nemde? Ám, mivel a hajótervezés önálló tudomány, a tervben szereplő hajó műszaki jellemzőiről azért megkérdeztük a tudományág egyik hazai művelőjét, Dömel Vilmost is (aki a Magyar Hajó- és Darugyár Balatonfüredi Gyáregységénél végzett munkája során kifejezetten a tóra szánt hajók jellemzőit is alaposan megismerhette). A továbbiakban az ő értékelését közöljük:
***
"Azzal kezdeném, hogy nekem a hajókkal kapcsolatban nincsenek esztétikai dogmáim, hanem azt az elvet vallom - Nathaniel és L. Francis Herreshoff, Olin Stephens, Uffa Fox és még sok más jelentős hajótervező, többek között az egyetemi professzoraim egyöntetű véleményét követve - hogy ami jó, az szép is. Ezzel a hajóval kapcsolatban nem is vitatkoznék a magasröptű és általam többnyire értelmezhetetlen esztétikai ömlengésekkel, csak annyit állapítanék meg, hogy ez a hajó nem jó.
Először is, a formája.
A Balaton rövid, meredek és magas hullámain olyan hajóorr kell, amelynek V-alakú bordaformája és ennek eredményeként jól előrehajló orrtőkéje szétvágja és jobbra-balra irányítja a hullámot, szárazon tartva az orrfedélzetet. Ennek a hajónak a csatahajó-orra pedig éppen ellenkezőleg működik, a bukdácsoló (hosszirányú lengést végző, "fikázó") hajó hullámba merült orrán felvezeti és az orrfedélzetre, valamint a kormányállás homlokfalára vágja a vizet. Az orrfedélzeten levők eláznak, a kormányos pedig nem lát ki a vízzel beterített ablakon, hacsak nem működteti folyamatosan az ablaktörlőt.
Az előredőlő nyitott fartükör ezen a hajón katasztrófa. Ez a fartükör-forma a vitorlás versenyhajókról került át (sajnos) a közhasználatba, amelyeknek egyik felmérési ostobasága a vízvonal mellső és hátsó végén levő bordaív-hossz csökkentését ösztönözte, amit hátul úgy értek el, hogy csökkentették az oldalmagasságot azon a helyen, lefelé nyomva a fedélzetvonalat. Az ilyen hajók far-részét és hátulról nyitott cockpitját [Cockpit: Kormányállás – a szerk.] vízkiszorításos üzemmódban [Vízkiszorításos üzemmód: a sikló üzemmód ellentéte, vagyis, amikor a hajótest nem a vízből kiemelkedve – pl.: hordszárnyakon – hanem a vízbe merülve közlekedik. – a szerk.] a hátulról jövő hullámzás beteríti, de mivel a vitorlás versenyhajók raumban [Raum: Háromnegyedszél. Bő szeles vitorlázóirány, a félszél és a hátszél közötti tartományban. – a szerk.] és hátszélben többnyire siklásban működnek, gyorsabbak az utolérő hullámzásnál, ezért ott az előredőlő nyitott fartükör nem probléma. De képzeljék el ezt a hajót erős északi szélben és méteres hullámzásban Siófok előtt, amikor a kikötő száját megközelítve le kell venni a sebességet (ott nem lehet vágtatni, mert ha nagy sebességgel eltalálja valamelyik mólóvéget, a hajónak annyi)! A hátulról a hajófarra vágtató hullámok beterítik a hátsó fedélzetet, kerekes-székekkel, állítható ülésekkel és mindennel együtt.
Szerencsére ezekre a dolgokra nem kerül sor, mert a hajó 3D-képét nézve az a benyomásom, hogy ez a jármű a vízrebocsátását követő percben felborul. A 3D-s videón ugyan van egy mozzanat, amikor a hajóra felszáll egy kerekes-székes utas, és a hajó, csodák-csodája, egy hajszálnyira sem billen meg ettől, a valóságban azonban ilyen nincs, kiváltképp olyan bordaformánál, amelynek vízvonalszélessége jóval kisebb a fedélzet szélességénél. A hajóra állítólag készültek hajóelméleti számítások, én azonban kíváncsi volnék a vonalrajzára, jellemző görbéire, valamint a statikai és dinamikai stabilitási diagramjaira. Ugyanilyen érdekes lenne a hullámra állított hajónak az oldalirányú széllökés, a fordulókörben fellépő centrifugális erő és az egyoldalú utas-tömörülés együttes billentő hatását figyelembe vevő stabilitásszámítása.
Aztán az építési mód.
A hajó nyilván acélból készülne, legalábbis ezt válaszolták a tervezők egy akkor még Siófokon dolgozó, azóta nyugdíjba ment hajómérnök barátom (egykori egyetemi csoporttársam) kérdésére. A második kérdésre, hogy hol és ki fogja megdomborítani a tojásalakú külhéj lemezeit, tanácstalan hallgatás volt a válasz.
Egyszóval az a benyomásom, hogy a hajó nyilván megérdemelten kapott formatervezői Red Dot-díjat, de hogy megépíteni nem szabad, az biztos."
***
Tanulság? Talán annyi: egy hajóra készült formaterv nem az adott vízviszonyok között megfelelő úszási tulajdonságokkal rendelkező hajó kiviteli terve. S e kettő – értékeljék bármilyen nagyra a formatervet – nem is összekeverhető.
Utolsó kommentek