2016. szeptember 26-án hétfőn, a LAJTA Monitor Múzeumhajó fedélzetén kerül sor a "Hajózni szükséges!" c. könyv bemutatójára, amelyre szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt (figyelem: a részvétel regisztrációhoz kötött).
További információk a könyvről:
http://hajosnep.blog.hu/2016/08/04/konyvajanlo_762#comment-form
2016. február 12-én Budapesten, az Európai Bizottság magyarországi képviseletének épületében került sor a 2015-ben forgatott holland történelmi film, a Michiel Adriaenszoon de Ruyter (ejtsd: mɪˈxil ˈaːdrijaːnˌsoːn də ˈrœy̯tər) magyarországi bemutatójára (a 2015. januárjában elkészült film több, mint egy év késéssel 2016. február végén kerülhet a magyar mozik műsorára). A bemutatóra az Európai Unió soros elnökségét betöltő Hollandia budapesti nagykövetsége szervezésében került sor, s a programot színesítette a neves tengernagy leszármazottja, Frits de Ruyter de Wildt – mérnök, korábban egy ideig maga is haditengerész – előadása a korról, amelyben a film játszódik, s a főszereplőről, Michiel de Ruyter tengernagyról.
1. kép: Frits de Ruyter de Widt úr előadása (forrás: Ákos György)
Az előadás több érdekességet tartogatott. Így például kiderült belőle, hogy de Ruyter már 11 éves korában csak azért mászott fel rendszeresen a vlissingeni templom tornyába, hogy láthassa a tengert. Azután, hogy már a sokadik alkalommal csípték fülön, végül hajósinasnak adták. Ezzel kezdődött a később kora egyik legmegbecsültebb tengerészévé vált fiatalember kalandokban bővelkedő pályafutása, amelyből Frits de Ruyter de Wildt több érdekes epizódot is felelevenített. Elmondta például, hogy a hajóján egy ízben vajat szállító de Ruyter úgy védte meg a rakományt a kalózoktól, hogy az egész fedélzetet bekenette vajjal, amin a fedélzetre átszálló támadók mind elcsúsztak, készenlétben álló saját legénysége ezt kihasználva átszállt az üresen maradt kalózhajóra, amelynek ágyúival sakkban tarthatta a csapdába esett martalócokat. Máskor pedig, míg a kalózoktól fenyegetett tengerrészen haladó hajók kapitányai éjjelente inkább elsötétítve hajóztak, ő maga kihívón teljes kivilágítással haladt, azt a benyomást keltve, hogy olyan erős hajó kapitánya, melynek egyáltalán nem kell tartania a kalózok támadásától, így el is kerülte azt. Frits de Ruyter de Wildt emlékeztetett rá, hogy az admirális sikereiben taktikai érzéke mellett jelentős szerepet játszott együttműködési készsége, alárendeltjei iránti bizalma, amiben bizonyosan szerepet játszott polgári származása, s hogy egyáltalán nem jellemezte arisztokratikus tekintélyelvűség.
Az admirális életében velünk, magyarokkal, gályarabságra ítélt református prédikátor honfitársaink kiszabadítása teremtett közvetlen kapcsolatot. Mindez február 12-én történt napra pontosan 340 éve, s az esemény máig a holland-magyar államközi kapcsolatok történetének egyik legfontosabb mozzanata (az erőszakos Habsburg ellenreformáció miatt Európa protestáns államaiban kibontakozó általános felháborodás nyomán a holland államtanács utasította a Földközi-tengeren tartózkodó hajóraja parancsnokát a prédikátorok kiszabadítására). Frits de Ruyter de Wildt elmondta: eddig úgy tudtuk, hogy a 42 gályarabságra ítélt magyar prédikátor közül 26-ot szabadított ki Michiel de Ruyter, ám az újabb kutatások szerint 28-an voltak. Zárszavában pedig emlékeztetett rá, hogy az, amit ma átélünk álláspontja szerint – minden tapasztalható nehézség ellenére – nyogodtan tekinthető egyfajta második aranykornak, mint a XVII. századi holland megfelelője, ezért jó, ha nagyra becsüljük, s nem várunk arra, hogy majd valamikor ezután köszöntsön be.
Az előadást megköszönve a vendéglátók két meglepetéssel készültek. Az előadót az egyik kiszabadított prédikátor leszármazottja köszöntötte, egyesületünk elnöke pedig egy emléklapot adott át Frits de Ruyter de Wildt úrnak.
2. kép: A meglepetések (forrás: Holland Nagykövetség, Ákos György)
Az emléklap a gályarabságra ítélt prédikátorok történetének egyik korabeli magyarországi feldolgozása, a de Ruyter admirális által kiszabadított Simonides János féle „Galeria omnium sanctorum” c. kézirat XVIII. századi másolatának címlapja és jelképes címmagyarázata kópiáját tartalmazta, amelyet nagylelkűen az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) főigazgatója, Dr. Tüske László úr bocsátott rendelkezésünkre, Szilágyi Zsolt képkeretező pedig kivételes gyorsasággal alig néhány óra leforgása alatt kifogástalanul keretezett be (mellettük még köszönet illeti Ákos Györgyöt, Bagdány Juditot, Boka Lászlót, Csikós Mártát és Schöck Gyulát).
Simonides János († 1708) munkája az ún.: „gyászévtized” (1671-1681) során elítélt és gályarabságra hurcolt prédikátorokról szól. Simonides maga is gályarabságot szenvedett, majd szabadulása után, immár ,,exuláns”-ként írta meg a művet, mely a gyászévtized reprezentatív történelmi emléke. A mű eredeti kézirata nem maradt fenn, az OSZK-ban őrzött XVIII. századi másolat azonban nemcsak a szöveg, de az illusztrációk tekintetében is figyelemre méltó. Az egyszínű akvarell-technikával készült illusztrációk végigkísérik a gályarab prédikátorok útját az elítéltetéstől a szabadulásig.
3. kép: Egyesületünk ajándékai (forrás: Országos Széchényi Könyvtár)
Az allegorikus nyitókép többszörös jelentésréteget hordoz: A tengeren hányódó hajó képe közvetlen történeti utalás a gályarabságra, ehhez és az emberi élet általános folyásához kapcsolhatjuk a jobb felső sarokban olvasható feliratot: non semper pluviae (nem lesz mindig vihar). A hajó maga ugyancsak allegorikus kép, már az antikvitásban megjelenik az állam képeként, majd az ókeresztény kor végétől már az egyház jelentését is hordozza. Ebbe a körbe tartozik a Galeria nyitóképe. A hajó útját egy fáklyás kéz mutatja (me lucente - felirattal), a hajót egy angyal kormányozza. Utasai a hit, szeretet és remény allegorikus alakjai. A kép jelentésének talán központi kulcsa az árboc-zászló felirata: vincenti (a győztesnek), azaz a hit, remény és szeretet hajójában győztesként lehet túljutni a hányattatásokon.
Feltételeztük, hogy a Michiel de Ruyter és Magyarország közötti kapcsolat eme dokumentuma még nem ismert Frits de Ruyter de Wildt úr előtt, ezért azt alkalmasnak tartottuk arra, hogy a budapesti előadás kapcsán méltó köszönet és emlék gyanánt szolgáljon. Örömünkre feltételezésünk helyesnek bizonyult, s akaratlanul egy előre nem tervezett harmadik meglepetéssel is járt. A hallgatóság soraiban ugyanis ott ült Simonides János két leszármazottja is, akik váratlan, de örömteli meglepetéssel konstatálták, hogy az egyesületünk által Frits de Ruyter de Wild úrnak adományozott emlék eredetije az ősüktől származik.
A találkozó arra is alkalmat adott, hogy felidézzük: Magyarországon a gályarabok történetének eddig csupán szépirodalmi feldolgozása (Moldova György: A negyven prédikátor, Magvető Kiadó, Budapest, 1973. http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=0000001070&secId=0000107322&mainContent=true&mode=html) és történeti forrásközlése jelent meg (Makkai László (szerk.): A magyarországi gályarab prédikátorok emlékezete, Magyar Helikon, Budapest, 1976.). Az eredeti dokumentumok azonban – koruk okán érthető okokból (mivel immár különleges védelemre szorulnak) – a szélesebb érdeklődő közönség számára csak nehezebben hozzáférhetők.
Ezek közül kiemelkedik Kocsi Csergő Bálint pápai rektor 1676 őszén Zürichben készített, „Narratio bervis de opressa libertate ecclesiarum Hungaricum” (Rövid elbeszélés a magyarországi egyházak szabadságának elnyomatásáról) c. kézirata, amelyet még abban az évben hollandra, majd abból angolra és németre fordítva Amszterdamban, Londonban és Németországban is kiadtak. A magyar eredetivel lényegében azonos című („Kort en waaragtig verhaal van de laetste vervolginge der evangelische leeraaren in Hungarien”) holland feldolgozást hét művészi rézmetszet is illusztrálta. Az események tíz év múlva esedékes 350. évfordulója akár a Sárospatakon őrzött eredeti, valamint a holland, az angol és a német kiadások teljes és egységes, kritikai jegyzetekkel ellátott fakszimile megjelentetésére is alkalmat kínálhat. Erre vonatkozó felvetésünket mindenesetre mind Frits de Ruyter de Wildt, mind a holland nagykövetség helyettes vezetője, Elzo Molenberg érdeklődéssel fogadta.
Az előadást követően került sor Roel Reine filmjének (https://en.wikipedia.org/wiki/Michiel_de_Ruyter_(film)) bemutatójára, amelynek az élményt fokozó külön érdekessége volt, hogy a jelenlévők az eredeti holland szinkronnal – angol feliratozással – tekinthették meg azt.
A film alkotóinak nehéz dolga volt, hiszen választaniuk kellett, hogy a holland admirális rendkívül változatos életútját teljes egészében feldolgozó, a legapróbb részletekig hiteles történelmi tablót készítenek, vagy más megoldás mellett döntenek. A döntés felelősségét a nemzeti hős neve és emléke iránti általános tisztelet nyomatékosította. Végül az utóbbi lehetőséget választva olyan filmet készítettek, amely a címszereplő életének utolsó húsz évét dolgozta fel (1653-1676 között) de Ruyter admirális neve alatt lényegében a holland aranykor történelmi miliőjét (az angol-holland, s a francia-holland háborúkat, illetve a holland politikai életet megosztó, a kiskorú uralkodó jövőbeni szerepével kapcsolatos köztársasági-orangista ellentéteket) is bemutatva.
Az admirális és családja által átélt élethelyzetek kapcsán a film felidézi a személyes helytállás példáit, s ma is aktuális kérdéseket feszeget. Olyanokat, mint, hogy az egyéni hatalmi ambíciók hogyan befolyásolják a társadalom egészének életét, vagy, hogy ezek az ambíciók – hataloméhséggel és gátlástalansággal párosulva – a leghétköznapibb egyéni félelmeket kihasználva hogyan alakítják át a képzetlen és/vagy tájékozatlan sokaságot lincselő tömeggé, s még sorolhatnánk. Röviden összefoglalva: a film központi kérdése akár az is lehetne, hogy meddig lehet elmenni a hatalomért (illetve, hogy tulajdonképpen mire jó, mire való a hatalom, lehet-e egyáltalán a hatalom birtoklása olyan cél, amiért bármeddig is érdemes elmenni, bármilyen erkölcsi parancsot megszegni). A kérdésekre adott egyéni válaszok közül kiemelkednek a címszereplő, Michiel de Ruyter válaszai, akinek a film így elsősorban a személyiségét mutatja be, látni engedve a katona és a tengerész fegyelmezettségét, stratégiai éleslátását, gyengéd családi kötődését, s a szeretteiért vállalt feltétlen áldozatkészségét.
Mindehhez látványos hátteret teremt a vitorlás hadihajókkal vívott tengeri ütközetek sokasága (a filmben megjelenik a scheweningeni, a lowesofti, a négynapos csata, a Szent Jakab napi csata, a medway-i rajtaütés, az első és a második shooneveldi csata), amelyek szinte teljes egészében a számítástechnikai alkalmazások termékei. A hatalmas hadihajósorokhoz ugyanis mindössze négy valódi hajó – a francia ETOILE du ROY, a holland BATAVIA és UTRECHT, valamint az orosz SHTANDART – állt rendelkezésre.
4. kép: A BATAVIA és a felhasználásával digitálisan megformált De ZEVEN PROVINZIEN (forrás: https://i.ytimg.com/ vi/9XOHCcofjOw/maxresdefault.jpg; http://s18.postimg.org/cyzhqlynd/Michiel_de_Ruyter_2015_1080p_Blu_Ray_ REMUX_AVC_DT.png).
A Lelystadban állomásozó BATAVIA egy 1628-ban épült hajó 1995-ben készült rekonstrukciója, amely 2012 január 4-én egy különösen heves szélviharban megsérült (elő- és főárboca derék- és sudárszára hosszában végigrepedt és le kellett szerelni). A hajóról bővebben: http://hajosnep.blog.hu/2012/09/17/muzeumi_barangolo_bataviawerf_lelystad_hollandia
5. kép: ÉTOILE du ROY és a STATENJACHT UTRECHT, valamint a SHTANDART a film egyik csatajelenetében (forrás: https://www.flickr.com/photos/archeon/14549740904\, https://m.blog.hu/fi/filmbook/image/Oldfan/de_ruyter_03.png)
Mindez igencsak megnehezítette a számítógépes grafikusok dolgát, hiszen a négy hajó közül csak az UTRECHT állami jacht volt korhű. A többi hajó eredetije a megelőző, illetve a későbbi évtizedekben épült, s ez olykor hitelességi problémákhoz vezetett, amennyiben a filmben például kormánykerék is látható, ami akkoriban még nem is létezett (a hajókat úgynevezett rudas- vagy emeltyűs kormánnyal irányították, ami egyébként – helyesen – szintén feltűnik a filmben, mégpedig a BATAVIA fedélzetén felvett jelenetekben).
6. kép: A digitálisan megformált angol flotta "nyersanyaga" Medway-nél. Középen a PRINCE CHARLES. (forrás: http://www.cgmeetup.net/home/michiel-de-ruyter-vfx-breakdown/)
Több – a korabeli tengeri hadviseléssel kapcsolatos – történelmi tény viszont jelentőségének megfelelő, hű bemutatást nyer a filmben, így például a kódlobogók használatának bevezetése, a sorhajótaktika kialakulása és alkalmazása, a sekély hollandi vizekre kifejlesztett önálló holland hadihajótípus, a holland kétfedélzetes (hollandische zweidecker) jelentősége, stb. Az életrajzi tények bemutatása viszont kifejezetten sematikus, néhol a dramaturgia érdekében pontatlan. Az admirális életét nem ismerők előtt például rejtve marad az a tény, hogy a filmben az admirális oldalán már harmadik feleségét láthatjuk, halálára pedig nem a filmben ábrázolt módon (az ütközet idején), hanem hat nappal azután (seblázban) került sor.
A film készítése egyébként annak idején több vitát is generált, hiszen voltak, akik szerint az admirális támogatta a rabszolgakereskedelmet, míg mások cáfolták ezt (valójában a tengernagy a rabszolgakereskedelmet is folytató Holland-Kelet-Indiai társaság néhány nyugat-afrikai erődjét foglalta vissza az angoloktól, ő maga azonban soha sem vett részt a rabszolgakereskedelemeben). Mások a számítástechnikai trükkök széleskörű alkalmazása miatt fanyalogtak (azt kifogásolva, hogy a tengeri csatajelentenek szinte mind teljesen egyformák és legfeljebb madártávlatból mutatnak jól), illetve nevetségesen valószínűtlennek találták, hogy az elhízott tengernagy egy szál kötélen átlendült volna egy ellenséges hajó fedélzetére.
A 8 millió euró költségvetésű film szerintünk mégis megérte a pénzt. Nemcsak azért, mert olyan hírességek is feltűnnek benne, mint Rutger Hauer (Tromp tengernagy szerepében) vagy a Game of Thrones c. sorozatból ismert Charles Dance (II. Károly szerepében), hanem elsőroban azért, mert nem törekszik arra, hogy a szőnyeg alá söpörje, vagy romantikusan megszépítse a dinamikusan fejlődő kis kereskedőállam belső megosztottságait, vezetőinek és állampolgárainak gyengeségeit. A filmből nyíltan érezhető, hogy az élet gyakran kifejezetten igazságtalan, s ilyenkor az egyetlen, aminek örülhetünk, hogy még van, akkor is, ha elsősorban az ilyen helyzetekben kerül mérlegre, hogy vajon képesek vagyunk-e addig vallott értékeinkhez híven cselekedni.
A helytállás kihívásait jól érzékeltetik a családtagok közötti párbeszédek. Az egyik ilyen jelenetben a nyugdíjas éveire készülő de Ruytert látjuk, aki a megelőző 16 évben összesen 6 hónapot tölthetett a szeretteivel, amikor családjától ismét a tengerre szólítja az állam. Ő azonban – feleségének tett ígéretét betartva – visszautasítja a felkérést, ám a helyére kinevezett új tengernagy, Jacob van Wassenaer vereséget szenved a lovesoft-i csatában. A megvert flotta maradékát elkeseredetten szemlélő de Ruyternek, a férjét saját aggodalma és fájdalma ellenére is valódi társként támogató okos és talpraesett, mégis érzékeny felesége csak annyit mond: „Menj” – majd amikor a tengernagy kijelenti, hogy hű marad az ígéretéhez, úgy folytatja – „hiszen mit ér, ha itthon maradsz, de közben elveszik a haza.”
A filmben bizonyos művészettörténeti utalásokat is felfedezhetünk, amikor néhány jól vagy éppen kevésbé jól ismert festmény és metszet elevenedik meg a jeleneteken. A holland államtanács balsorsú elnökének filmbeli lakásában láthatjuk például Jan Abelijn „Megriadt hattyú” c. festményét, amelyet a kortársak később ténylegesen a felkoncolt Johann de Witt allegóriájaként értelmeztek (https://en.wikipedia.org/wiki/The_Threatened_Swan), míg de Ruyter otthonában a békés hétköznapok összetéveszthetetlen hangulatát egy, Johannes Vermeer „Tejet öntő lány” c. festménye (http://www.irodalmiradio.hu/femis/muveszetek/4muveszek/v_menu/vermeer/04vermeer.htm) ihlette jelenet idézi fel.
7. kép: Vermeer-i hangulat a filmvásznon (forrás: https://www.utopolis.nl/uploads/movie_stills/michiel_de_ruyter_58092727_st_1_s_low.jpg)
A tengeri csaták csatasor felbomlása utáni, hajó-hajó elleni küzdelmeinek kaotikus összevisszaságát pedig az idősebb Van de Welde „Lovesoft-i ütközet”-ének (https://gentlemenandtarpaulins.files.wordpress.com/2015/05/pt2436.jpg) a digitális bűvészdobozból elővarázsolt mása rekonstruálja.
8. kép: A lovesoft-i ütközet eredetiben és a moziban (forrás: https://www.utopolis.nl/uploads/movies/header/michiel_de_ruyter_58092727_st_10_s_high_2.jpg)
Ugyancsak korabeli alkotások elevenednek meg a de Witt fivérek holttestéről (https://www.rijksmuseum.nl/en/collection/SK-A-15, http://vanhulzen.com/?cat=36) és de Ruyter admirális temetéséről (https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Lijkstatie_van_De_Ruyter.jpg), készült jelenetekben, amelyek Jan de Baen és Romeijn de Hooch alkotásait idézik fel.
9. kép: De Ruyter admirális temetése eredetiben és a filmben (forrás: http://grid-vfx.com/media/images/1431967404_MdR_MakingOf_Shot03_After.jpg)
Mindezek alapján örülünk annak, hogy a filmet Magyarországon is bemutatják. Jó szívvel ajánljuk mindenkinek.
A szervezésért pedig ezúton mondunk köszönetet a nagykövetség munkatársainak, különösen Elzo Molenbergnek és Varga Marinának, akik segítőkészsége révén egyesületünk is részese lehetett az ünnepségnek.
További információk:
A film hivatalos web-oldalán: http://www.admiralthemovie.com/intro
A de Ruyter Alapítvány web-oldalán: http://www.deruyter.org/
A filmhez használt hajóreplikák web-oldalai:
Egyesületünk tagjainak hajózás iránti lelkesedése garancia arra, hogy ha itthon, vagy külföldön járnak, úticéljaik közé a hajózástörténet jeles közgyűjteményeit is rendre beiktatják. A hajózási, hajózástörténeti múzeumok bemutatása hosszú távon is érdekes számunkra (már csak a saját kiállításaink berendezéséhez felhasználható tapasztalatok miatt is), ezért indítottuk el 2009-ben a „Múzeumi barangoló” című rovatunkat. Kérjük a kedves tagtársakat, hogy ha külföldön múzeumban járnak, ne feledkezzenek meg az itthon maradottakról és bőséges fotódokumentációt készítsenek a látottakról, amelyeket azután közreadhatunk honlapunkon és Hírlevelünk hasábjain.
Rovatunkban ezúttal rendhagyó módon nem egy konkrét múzeum gyűjteményi anyagát ismertetjük, hanem a Budapesti Metropolitan Főiskola, valamint az Információs Társadalomért Alapítvány és az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága együttműködésében az "ICOMOS 50 éve és az ipari örökségek éve" című konferencián egyesületünk elnöke által tartott előadást mutatjuk be az őrdeklődőknek, amely azt igyekezett bemutatni, hogy hogyan jelenik meg "A hajózás a múzeumi világban".
Ma kereken száz esztendeje, 1914. január 17-én 11:00 órakor bocsátották vízre a valaha épült legnagyobb magyar gyártmányú hajót, az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének legutolsó, legnagyobb, legkorszerűbb és legerősebb hadihajóját, a SZENT ISTVÁN csatahajót.
Ma órára pontosan a századik évfordulón a KOSSUTH Múzeumhajó fedélzetén mutatta be a nyilvánosságnak a TIT HMHE az együttműködő partnerekkel közösen azt a programsorozatot, amellyel 2014-2018 között egyesületünk a széleskörű civil összefogás alapjára helyezve emlékezik meg a hajdan volt haditengerészetről az első világháború centenáriumára rendezett programok sorában (http://hajosnep.blog.hu/2014/01/15/osszefogassal_az_emlekezesert).
A 2018-ig tartó (a háború következtében kialakult egyes események tekintetében pedig még 2019-re is áthúzódó) programok sorában a következő rendezvényekkel várjuk a haditengerészet iránt érdeklődő közönséget:
(1) Haditengerészeti témájú országjáró kiállítást mutatunk be a főváros és a vidék érdeklődő lakosságának.
(2) a Magyar Búvár Szakszövetséggel együttműködve folytatjuk az elsüllyedt osztrák-magyar hadihajók roncsainak kutatását, illetve angol, francia és olasz részvétellel nemzetközi együttműködést kezdeményezünk az Adrián elsüllyedt antant hadihajók roncsainak kutatására.
(3) A tulajdonos Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint az üzemeltető Zoltán Gőzös Közhasznú Alapítvány igényei szerint közreműködünk a LEITHA Monitor Múzeumhajó bemutatásában (korhű egyenruhás hagyományőrző díszelgést és szakszerű tárlatvezetést biztosítunk, valamint megterveztük a hajó Kossuth téri bemutatását biztosító kikötőponton korhű megjelenést biztosító pavilonját).
(4) Az egykori haditengerészet első világháborús teljesítményére a témába vágó könyvsorozattal emlékezünk (hajózástörténeti tagozatunk kutatói az elmúlt években 33 kötet kéziratához gyűjtöttek anyagot, amiből 4 már megjelent, 14 nyomdakész, s további 15 áll előkészítés alatt).
(5) A haditengerészeti tárgyú hajózástörténeti ismeretterjesztés feladatának a szomszédos országokban működő partnereink bevonásával megvalósítandó tematikus szakkonferenciák megszervezésével teszünk eleget a komáromi Monostori Erődben, ahol 2013 folyamán az erődítmény Dunai bástyája és a kapcsolódó kikötői fogadótér fejlesztése keretében készítettük el az erőd felkérésére a „Dunai Hajózás és a Duna menti mesterségek története” c. állandó kiállítás hajózási részének szöveg- és modell-anyagát, amely haditengerészeti vonatkozásai révén a centenáriumi évekre tervezett program-sorozat ideális helyszíne lehet.
(6) Egyesületünk a honlapjáról elérhető, a haditengerészeti emlékeknek dedikált minisite-ot hoz létre, amelyen napról napra nyomon követhetők az 1914-1918 közötti haditengerészeti tárgyú események és azok szereplőinek sorsa. A bemutatást az egyesület által összegyűjtött és feldolgozott gyűjtemények anyaga egészíti ki.
(7) Végül 2014 szeptember 30.-október 6. között a Hontorus utazási iroda szervezésében sor kerül a tengerpart haditengerészeti emlékhelyeit érintő – a vonatkozó haditengerészeti tárgyú információkat is bemutató szakszerű túravezetéssel kiegészített – emléktúra megvalósítására, amely minden érdeklődőnek a flottából máig fennmaradt és megtekinthető emlékek megismerésének lehetőségén keresztül a flottánál telt mindennapokba való betekintés személyes élményét nyújthatja (http://www.hontours.hu/utazasi-ajanlatok/?utid=1154).
Nem véletlen, hogy a négy esztendős programsorozat ünnepélyes indítását szolgáló sajtótájékoztató napjának a SZENT ISTVÁN csatahajó vízrebocsátásának napját választottuk: hiszen ebből az alkalomból mutattuk be a nyilvánosságnak Gigler László tagtársunknak a hajóról készült M=1:100 méretarányú modelljét, amely 6000 munkaóra után jelenleg 80 százalékos készültségi állapotban van. Az óriási, horganyból és rézből készült modellen a következő két esztendőben elkészül a fedélzet faborítása és a kötélzet, majd a hajó festése. Gigler László munkáját a SZENT ISTVÁN elsüllyedésének 2018-as centenáriumára tervezett kiállítás részeként mutatjuk be az érdeklődőknek, akik addig is fotótárunkban láthatnak képeket az eddigi munkák eredményéről (http://hajosnep.hu/fotogaleria/gigler-laszlo-szent-istvan-csatahajo-modellje).
Programunkról az MTI is beszámolt (http://magyarorszagon.hu/hirek/2014-01/belfold/vilaghaborus-centenarium--programsorozat-az-osztrakmagyar-haditengereszetrol/hir), ami garantálja, hogy a széleskörű civil összefogással – Egyesületünk mellett a HonTours Kft., a Magyar Búvár Szakszövetség, a Monostori Erőd Nonprofit Kft. és a Zoltán Gőzös Közhasznú Alapítvány partnerségében – tervezett programok az általunk megteremthető lehető legszélesebb alapra helyezik a Magyarországon még mindig általánosan csak kevéssé ismert haderőnem, a cs. és kir. Haditengerészet első világháborús teljesítményére emlékező centenáriumi megemlékezéseket, s ezzel járulnak hozzá a vonatkozó ismeretterjesztő munka eredményeinek elterjesztéséhez.
Munkánk eredményes elvégzésében az Első Világháború Centenáriumi Emlékbizottsága által meghirdetett pályázatok is a segítség lehetőségét nyújthatják számunkra, amellyel élni kívánunk (http://www.hirado.hu/2014/01/16/meghirdettek-a-vilaghaborus-centenarium-palyazatait/; http://elsovilaghaboru.com/centenariumiemlekbizottsag/hu/palyazatok).
A centenáriumi programokról Olvasóink rendszeresen frissülő honlapunkon találnak további információkat.
A TIT Hajózástörténeti, Modellező és Hagyományőrző Egyesülete, mint az 1911-ben alapított Magyar Adria Egyesület jogutódja - s ekként a legrégebbi alapítású és ma is működő hajózástörténeti civil szervezet – a SZENT ISTVÁN csatahajó vízrebocsátásának századik évfordulója alkalmából 2014. január 17-én mutatja be a nyilvánosságnak az első világháború haditengerészeti eseményeinek közelgő centenáriumára partnereivel közösen 2014-2018 között megvalósítani tervezett programsorozatát.
A négy éves rendezvénysorozatban az országjáró ismeretterjesztő kiállításoktól és szakmai előadás-sorozatoktól az elsüllyedt hadihajók roncsainak kutatásán és bemutatásán át a különböző tengerészeti hagyományőrző tevékenységekig (a szükség szerinti hadszíntér- és hadisír-kutatásig, a tengerészeti emlékhelyek azonosításáig és emléktáblával történő megjelöléséig), sőt a sporteseményekig a legváltozatosabb rendezvényekre kerül sor.
A változatos programok kialakítását a különböző hajózást szerető és hagyományait tisztelő szervezetek összefogása tette lehetővé, amelyek közé tevékenysége és eddigi eredményei révén egyesületünk is tartozik, úgymint a Magyar Búvár Szakszövetség, a Zebegényi Hajózási Múzeum és a Zoltán Gőzös Közhasznú Alapítvány, stb.
A rendezvények megvalósításába való bekapcsolódásra a Magyar Honvédség számára is lehetőséget biztosítunk, hiszen mind a Hadtörténeti Intézettel és Múzeummal, mind az egykori haditengerészet mai jogutódának számító MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezredével hosszú, eredményes múltra visszatekintő szakmai kapcsolatokat ápol a katonai – ezen belül – a haditengerészeti hagyományápolás terén.
A program nyilvános bemutatásának helye és ideje:
2014. január 17. péntek, 12:00-13:00 óra. KOSSUTH Múzeumhajó (a Lánchíd pesti hídfőjénél, a 2-es villamos Eötvös téri megállójával szemben)
A rendezvénysorozatról bővebben tájékozódhat a honlapunkról letölthető brosúrából.
A cs. és kir. haditengerészet első világháborús teljesítményének összefoglalása és áttekintő leírása megismerhető az alábbi linkekre kattintva:
A tervek szerint 2014 márciusában a Kossuth tér rekonstrukciója keretében az Országgyűlés épülete mellett bemutatni tervezett utolsó fennmaradt és felújított cs. és kir. hadihajó, a LEITHA Monitor Múzeumhajó kezelője, a Zoltán Gőzös közhasznú Alapítvány kérésére, a hajó kikötőpontonján a korhű megjelenésű felvételi épület Egyesületünk elnöke által készített látványtervei pedig letölthetők honlapunkról (külön az épület látványterve itt).
2013. januárjában a BBC History Magyazin az otrantói ütközettel foglalkozott (szerző: dr. Balogh Tamás). Ami a cikkből kimaradt, annak nyilvános előadás keretében történő bemutására - a szerkesztőség felkérésére - január 24-én került sor a BBC History Club-ban.
Az előadás címe: "Egy tengeri világhatalom a dokkban - Horthy és a Monarchia hajóhada az első világháborúban". Az előadás diái megtekinthetők Facebook-oldalunkon (https://www.facebook.com/media/set/?set=a.533552016670045.123260.167321909959726&type=3#!/media/set/?set=a.533552016670045.123260.167321909959726&type=1).
Míg Horthy Miklós kormányzói működése széles körben megosztja a közvéleményt, tengerészeti pályáját illetően általában közmegegyezés van abban a kérdésben, hogy jó tengerész volt. A BBC History Magazin 2013. januári számában (http://www.kossuth.hu/index.php?o=hirek&hir=1849) megjelent írás az 1917. májusában, Otrantónál nyújtott teljesítményét vizsgálta elsősorban a szélesebb stratégiai összefüggésekbe helyezve arra keresve a választ, hogy miért lehetséges az, hogy míg itthon általánosan ismert és elismert az ütközet, addig külföldön nem feltétlenül ugyanez a helyzet (a horvátok például gyakran kérdezik: "miért tartjuk olyan nagyra ezt a máskülönben nem olyan fontos eseményt?"). Nos, a cikk egyrészt igyekezett válaszolni erre a kérdésre, másrészt megkísérelte bemutatni azt is, hogy miért merülhetnek fel ilyen kérdések a nemzetközi közönség részéről. E téma bővebb kifejtését adta az előadás.
Január 19-én lezajlott a partnerszervezetünk, a Magyar Limes Szövetség rendezésében angol-holland-osztrák-magyar partnerekkel megvalósított „A Római Birodalom határai, mint fenntartható nemzetközi turisztikai termék fejlesztése” című EU-társfinanszírozású projekt nyilvános záró rendezvénye, a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében megtartott konferencia. A konferencián számos, a római határvonal emlékanyagát gyalogos, kerékpáros, autós és vízi turizmus révén bemutató, és változatos programokkal hasznosító tervet mutattak be az előadók.
A rendezvény aktualitását az adta, hogy a Ripa Pannonica UNESCO világörökségi nevezés eredményeképpen immár Magyarországon is elérhető közelségbe kerül a római limes, hazánkban több mint 1 millió ember életterét, a teljes Duna-mente térségét (89 településen összesen 139 helyszínt) érintő, turisztikai és gazdasági hasznosításának megkezdése, amely –méreténél fogva- egyedülálló az ország történetében.
A konferenciára a Ripa Pannonica in Hungary UNESCO világörökségi nevezésben érintett települések, az ott működő gazdálkodó és civil szervezetek képviselőinek, valamint az Emberi Erőforrások Minisztériuma Kultúráért Felelős Államtitkárságának részvételével és támogatásával került sor. A rendezvény Fővédnöke, egyben egyik előadója Medgyesy Balázs, a Duna Makro-regionális Stratégia kormánybiztosa volt.
A konferencia a magyarországi világörökségi nevezés gazdasági kihatásaival és a kulturális örökség turisztikai hasznosítására vonatkozó hasonló Európai Uniós tervekkel foglalkozott. A tanácskozáson a közös uniós projekt holland, osztrák és angol partnerei is előadást tartottak, és bemutatták azt a webportált, amely - üzembe helyezését követően - a projektben résztvevő országok területén működő, a római limes mentén elérhető kulturális és turisztikai szolgáltatásokról közvetít információkat az érdeklődőknek, az Európából és a nagyvilágból érkező turistáknak (http://vici.org/). A webportálon Magyarországról megjelenített szolgáltatások adatait az érintettek önkéntes adatszolgáltatása alapján a Magyar Limes Szövetség gyűjti össze 2013. február 15-ig.
Képek: http://indafoto.hu/ripapannonica/page/
Dr. Balogh Tamás, a TIT Hajózástörténeti, Modellező és Hagyományőrző Egyesület elnöke, a Magyar Limes Szövetség tagja az egyesületnek a pannoniai határszakasz egyedi arculatát megteremteni hivatott "Hajózó Rómaiak" c. kampányát és annak célkitűzéseit, valamint a releváns nemzetközi példákat bemutatva arra hívta fel a figyelmet, hogy a helyi közösségeknek - turisztikai fejlesztési terveik megfogalmazása során - figyelemmel kell lenniük a 2014-2020 közötti 7 éves EU-s költségvetési periódust jelenleg előkészítő nemzeti tervdokumentumokra és saját fejlesztési elképzeléseik ezekben történő megjelenítésére kell törekedniük. Előadásáben bemutatta a vonatkozó tervdokumentumokat és a készítésükhöz kapcsolódó határidőket, majd felhívást intézett a megjelentekhez, hogy vegyenek részt ezen tervdokumentumok társadalmi vitájában és véleményezésében annak érdekében, hogy fejlesztési elképzeléseik megjeléenhessenek ezekben a tervekben.
Az előadás diái elérhetők facebook-oldalunkon:
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.531130583578855.122966.167321909959726&type=3
A konferenciáról kiadott MTI-közlemény:
http://os.mti.hu/hirek/81985/a_magyar_limes_szovetseg_kulturalis_egyesulet_kozlemenye-1_resz
http://os.mti.hu/hirek/81986/a_magyar_limes_szovetseg_kulturalis_egyesulet_kozlemenye-2_resz
További információk a konferenciáról a Magyar Limes Szövetség honlapján:
Január 19-én lezajlott a partnerszervezetünk, a Magyar Limes Szövetség rendezésében angol-holland-osztrák-magyar partnerekkel megvalósított „A Római Birodalom határai, mint fenntartható nemzetközi turisztikai termék fejlesztése” című EU-társfinanszírozású projekt nyilvános záró rendezvénye, a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében megtartott konferencia. A konferencián számos, a római határvonal emlékanyagát gyalogos, kerékpáros, autós és vízi turizmus révén bemutató, és változatos programokkal hasznosító tervet mutattak be az előadók.
A rendezvény aktualitását az adta, hogy a Ripa Pannonica UNESCO világörökségi nevezés eredményeképpen immár Magyarországon is elérhető közelségbe kerül a római limes, hazánkban több mint 1 millió ember életterét, a teljes Duna-mente térségét (89 településen összesen 139 helyszínt) érintő, turisztikai és gazdasági hasznosításának megkezdése, amely –méreténél fogva- egyedülálló az ország történetében.
A konferenciára a Ripa Pannonica in Hungary UNESCO világörökségi nevezésben érintett települések, az ott működő gazdálkodó és civil szervezetek képviselőinek, valamint az Emberi Erőforrások Minisztériuma Kultúráért Felelős Államtitkárságának részvételével és támogatásával került sor. A rendezvény Fővédnöke, egyben egyik előadója Medgyesy Balázs, a Duna Makro-regionális Stratégia kormánybiztosa volt.
A konferencia a magyarországi világörökségi nevezés gazdasági kihatásaival és a kulturális örökség turisztikai hasznosítására vonatkozó hasonló Európai Uniós tervekkel foglalkozott. A tanácskozáson a közös uniós projekt holland, osztrák és angol partnerei is előadást tartottak, és bemutatták azt a webportált, amely - üzembe helyezését követően - a projektben résztvevő országok területén működő, a római limes mentén elérhető kulturális és turisztikai szolgáltatásokról közvetít információkat az érdeklődőknek, az Európából és a nagyvilágból érkező turistáknak (http://vici.org/). A webportálon Magyarországról megjelenített szolgáltatások adatait az érintettek önkéntes adatszolgáltatása alapján a Magyar Limes Szövetség gyűjti össze 2013. február 15-ig.
Képek: http://indafoto.hu/ripapannonica/page/1
Dr. Balogh Tamás, a TIT Hajózástörténeti, Modellező és Hagyományőrző Egyesület elnöke, a Magyar Limes Szövetség tagja az egyesületnek a pannoniai határszakasz egyedi arculatát megteremteni hivatott "Hajózó Rómaiak" c. kampányát és annak célkitűzéseit, valamint a releváns nemzetközi példákat bemutatva arra hívta fel a figyelmet, hogy a helyi közösségeknek - turisztikai fejlesztési terveik megfogalmazása során - figyelemmel kell lenniük a 2014-2020 közötti 7 éves EU-s költségvetési periódust jelenleg előkészítő nemzeti tervdokumentumokra és saját fejlesztési elképzeléseik ezekben történő megjelenítésére kell törekedniük. Előadásáben bemutatta a vonatkozó tervdokumentumokat és a készítésükhöz kapcsolódó határidőket, majd felhívást intézett a megjelentekhez, hogy vegyenek részt ezen tervdokumentumok társadalmi vitájában és véleményezésében annak érdekében, hogy fejlesztési elképzeléseik megjeléenhessenek ezekben a tervekben.
Az előadás diái elérhetők facebook-oldalunkon:
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.531130583578855.122966.167321909959726&type=3
A konferenciáról kiadott MTI-közlemény:
http://os.mti.hu/hirek/81985/a_magyar_limes_szovetseg_kulturalis_egyesulet_kozlemenye-1_resz
http://os.mti.hu/hirek/81986/a_magyar_limes_szovetseg_kulturalis_egyesulet_kozlemenye-2_resz
További információk a konferenciáról a Magyar Limes Szövetség honlapján:
http://www.ripapannonica.hu/magyar/infok.php?id=12
A Duna-expressz Konzorcium részvételével, amelyet munkájával egyesületünk hosszú ideje támogat, és a hazai hajógyártásban, hajójavításban tevékenykedő vállalkozások részvételével ma nagyhajógyártó klaszter alakult Budapesten.
A hajógyártás elméleti folyamata: a korszerű ipari üzem ma már nem a XIX. század klasszikus - a hajótesttől a gépeken át a bútorzatig - "mindent gyártó" hajógyára, hanem a végszerelést végző üzem és a vállalaton kívüli szereplők specializált, objektum-orientált együttműködő szervezete. Ez a gyártási szisztéma maga az iparági klaszterképzés alapja.
A klaszterben - amelynek Dr. Balogh Tamás elnök közreműködése révén egyesületünk is alapító tagja lett - a hazai hajógyártás fejlesztése és a világszerte keresett iparági termékek gyártásába való (újra)bekapcsolódás biztosítása a célja.
Ennek során a klaszterbe tömörült vállalkozások igyekeznek kiaknázni az iparág nagy beszállítói láncok kialakítására való alkalmasságát és egyidejűleg az iparágra jellemző innovációs potenciált.
A létrehozott hajógyártó klaszter a világtrendeket leképező, azokkal teljesen egybevágó, de a magyar hajógyártás romjain – a hajógyártás 1992-es tervszerű megszűntetése után – egyben az egyetlen működőképes, a rendelkezésre álló szűkös erőforrások melletti is kivitelezhető, költséghatékony megoldás.
Egyesületünk elsődleges feladatának a klaszter eredményeinek bemutatásával a hazai hajózás és hajózási innovációk iránt a széles nyilvános érdeklődés felkeltését és fenntartását tekinti, valamint az eddigi munkája folytatásával elnökünk továbbra is részt vesz a konzorcium belső és kormányzati döntéselőkészítő-, valamint egyéb projektdokumentumai és nyilvános propaganda kiadványai (bemutatók, prezentációk, brossúrák, stb.) elkészítésében.
Ez a feladat Egyesületünk számára nem ismeretlen. Sőt!
Csatlakozásunkat elsősorban az motiválta, hogy Egyesületünk és elődszervezete, az 1911-ben alapított Magyar Adria Egyesület és legendás elnöke, Gonda Béla (Baross Gábor "vasminiszter" titkára, a Vaskapu-szabályozás, a fiumei kikötőépítés és -villamosítás, stb. tervezője, stb.) az elmúlt 100 évben mindenkor folyamatosan nagy erőfeszítést fejtett ki és fejt ki jelenleg is a magyar hajózásra vonatkozó pontos információközlés érdekében.
Tisztában vagyunk vele, hogy a hajózási emlékek és a hajózásra, hajózásunk múltjára, jelenére és lehetséges jövőjére vonatkozó ismeretek terjesztése önmagán túlmutató jelentőségű, felelősségteljes feladat.
Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a magyarországi hajóépítő ipar jelenlegi gyenge teljesítményét is elsősorban az okozta, hogy – kellő ismeretek (nem pedig tiszteletre méltó eredmények) hiányában – nem alakult ki Magyarországon olyan mértékű hajózási identitás, amely ennek az iparágnak a csaknem teljes felszámolását megakadályozhatta volna.
Ennek következtében egy ipari kultúra csaknem teljes vertikuma kiveszett az országból. Ez a nemzeti jövedelem egy jelentős részének elvesztéséhez vezetett (hagyományosan a hajóipar dolgozik a legtöbb beszállítóval, Magyarországon a rendszerváltást közvetlenül megelőzően mintegy 250-nel), továbbá – a szakma még élő idősebb képviselői kivételével – a szakismeretek és készségek folyamatos elvesztését okozta (ez a hajózási hétköznapi- és szakszókincstől kezdve a „munkás-intelligencián” át, a tervezői kreativitás észlelhető csökkenéséig minden szinten tetten érhető).
Ez a helyzet érdemben nem változtatható meg az identitásképző erejű és jelentőségű nemzeti hajózási ismeretek és hagyományok széleskörű propagandája, ápolása nélkül. Hiszen hiába jönnének létre új és még újabb hajózási innovációk Magyarországon, ha – az irántuk való érdeklődés és lelkesedés teljes hiánya miatt – éppen a hazai közérdeklődés és közmegbecsülés nem járul hozzá az elért gazdasági eredmények tartós fennmaradásához. A megismerésből (megismerhetőségből) fakadó érdeklődés nélkül ezek az eredmények nem válhatnak követendő (és követhető) példává. Nem kelthetik fel azt a lelkesedést, amely a nagyszerű műszaki alkotások és emberi teljesítmények iránt hagyományosan minden nemzetben megnyilvánul. Ennek hiányában viszont nem járulhatnak hozzá az elvárható mértékben a nemzetgazdaság bevételeihez sem, sem a múltját hitelesen (harag és elfogultság nélkül pontosan) ismerő, arra büszke, jövőjére felkészült, a jelenében pedig tettre kész nemzet karakterének formálásához, jellemének megerősítéséhez.
Egyesületünk a feladat jelentőségéhez és elődeihez méltón igyekszik továbbra is megfelelni az előző évek munkája után a mai napon a klaszteralapító okirat aláírásával immár formálisan is felvállalt feladatának.
http://hajosnep.hu/lapok/lap/tevekenysegeink/hajozasi-kiallitasok/a-magyar-hajoepites-175-eve-avagy-volt-egyszer-72-hajogyar
http://index.hu/belfold/2012/06/21/ujrainditanak_a_hazai_hajogyartast/
"Hajózástörténti előadások" c. sorozatunk következő programjára a László Gyula Egyesület meghívására 2012. május 17-én, csütörtökön 19:00 órai kezdettel kerül sor a MOM Kulturális Központ Kupolatermében (Budapest, Csörsz utca 18.). Az előadás ideje alatt a helyszínen megtekinthetők Dr. Hüvös Ferenc tagtársunknak - az osztrák-magyar hadihajók lelkes és szakavatott modellezőjének - M = 1:100 méretarányú, egyedülálló részletességgel kidolgozott hajómodelljei. Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk!
.jpg)
Utolsó kommentek