Veperdi András tagtársunk - aki Egyesületünk jogelőd szervei közül korábban a Cs. és Kir. Haditengerészet Egyesületnek volt a tagja - közlései nyomán a Magyar Nemzet 2011. március 4-i, pénteki számában jelent meg Nagy Áron "Elfelejtett magyar tengeralattjárók" című cikke abból az alkalomból, hogy éppen száz esztendeje állt szolgálatba az Osztrák-Magyar Haditengerészet U1 jelű Lake-típusú tengeralattjárója.

Bár a szerző az U1 jelölésből tévesen azt a következtetést vonja le, hogy az 1-es számmal jelölt hajó volt a Monarchia elsőként szolgálatba állított tengeralattjárója, valójában nem ez a helyzet.

Az igaz, hogy a Lake-tipusú U1 és U2 volt az elsőnek megrendelt két osztrák-magyar tengeralattjáró. A felépítésükről szóló szerződést 1906. július 5-én írták alá, az építést 1907. július 2-án (U1) és 1909. július 18-án (U2) kezdték meg Polában, a haditengerészet saját központi hajógyárában, az Arzenálban. A hajók szolgálatba helyezésére azonban csak hosszú idő után, 1911. április 15-én (U1) és június 22-én (U2) került sor (a polai Arzenál ugyanis még sohasem gyártott tengeralattjárót, vagyis nem volt megfelelő gyakorlata, az építés ezért lassabban haladt).

Ausztria-Magyarország tengerészeti vezetése ezalatt az idő alatt máshol is rendelt tengeralattjárókat (kísérleti jelleggel, hogy a különböző konstrukciók sikerességét tesztelje): 1909. augusztus 29-én és szeptember 12-én szolgálatba is állították a németországi Kielben vízrebocsátott U3 és az U4 jelű partvédő tengeralattjárókat, 1910. április 1-én és július 1-én pedig az U5 és az U6 jelű tengeralattjárókat a magyarországi Fiumében (ma: Rijeka, Horvátország), ahol későbbiekben megalakult a Magyar Tengeralattjáróépitő Rt. (Ungarische Unterseebootsbau AG), amely a háború végéig működött. A flotta első tengeralattjárója tehát nem 1911-ben, hanem már 1909-ben szolgálatba állt.

Sebaj! Azért a téma népszerűsítéséért így is hálásak lehetünk! Köszönjük!

A magyar gyártmányú tengeralattjárók közül az első világháború alatt több igazi "ász" lett: Az U5 süllyesztette el a francia LEON GAMBETTA páncélos cirkálót, az U27 pedig egymaga 34 hajót süllyesztett el, többet súlyosan megrongált (pl.: a japán SAKAKI rombolót), 1 hajót pedig elzsákmányolt, s ezzel a háború legeredményesebb osztrák-magyar tengeralattjárója lett. A személyzet tagjai között sok magyar teljesített szolgálatot a legénység és a tisztikar soraiban egyaránt.

Tervezett idei programjaink során megemlékezünk közülük csicseri Csicsery László sorhajóhadnagyról (az U21 parancsnokáról), aki az 1919-es monitorlázadásban vesztette életét a LAJTA monitor fedélzetén a paksi ágyúcsatában 1919. június 26-án. Holttestét - a nemzetek és háborús ellentétek feletti tengerész bajtársiasság szép példájaként - angol tengerésztisztek temették el Baján (akik az antant képviseletében akkor megszállva tartották a várost) a saját költségükre állított (!) síremlék alá. A LAJTA Emlékév rendezvényei keretében ennek - az azóta eltűnt - síremléknek a másolatát (terveit készítette: Dr. Balogh Tamás) szeretnénk felállítani a városban 2011. május 24-én a brit követség és a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatokért és Hadisírgondozásért felelős irodája segítségével.

Akit Ausztria-Magyarország tengeralattjáróinak története bővebben érdekel, honlapunkról tájékozódhat tagtársaink írásaiból:

Dr. Balogh Tamás: "Haditengerészetünk emlékei" c. kötetéből (36. o.), amely elérhető Egyesületünk honlapján a Kiállításaink menüpontból.

Bánsági Andor: "Magányos farkasok" c. digitális gyűjteményéből, amely megvásárolható webáruházunkban.

Veperdi András: "Haditengerészeti Közlemények" c. folyóiratunkban megjelent írásaiból, amelynek évfolyamai elérhetők honlapunk menüsorából.