Hajósnép blog - a TIT HMHE blogja

Ez a TIT Hajózástörténeti, -Modellező és Hagyományőrző Egyesület blogja. Látogasd meg weblapunkat: Hajósnép.hu

Utolsó kommentek

Címkék

1% (3) Admiral Graf Spee (2) adóbevallás (3) adria konferencia (2) adria magyar királyi tengerhajózási rt (4) ákos györgy (3) antal gábor (2) augusztus 20 (2) a magyar hajógyártás 175 éve (8) balatoni hajózás (2) balogh tamás (32) balogh tamas (3) bánsági andor (11) bechler józsef (2) bicskei jános (9) buda motoros (12) buda motoros munkacsoport (11) Caligula (2) carpathia (4) cerberus (2) Címkék (2) csatahajók (2) csokonai hajómodellező szakkör (3) debrecen (4) Dénesi Ildikó (4) De Ruyter (3) Digitális Legendárium (2) Digitális Legendárium Munkacsoport (2) dr. (2) dr lengyel árpád (3) dunaflottilla (2) duna tengerjáró (4) duna tv (2) egyesület (2) élethű hajómodellek (2) előadás (2) első világháború centenáriuma (5) emléktábla (2) és (2) eseménynaptár (3) északnyugati átjáró (2) Euróra Csoport (2) ex kassa (4) Farkas Judit (4) farkas vince (2) fiume (3) Gályarabok (2) gomodell2012 (2) gőzgép (7) gőzhajó (13) györgy ákos (2) habsburg (2) hadihajózás (2) hadikikötő (2) haditengerészet (10) haditengerészetünk (3) haditengerészetünk emlékei (6) Hadtörténeti Intézet és Múzeum (2) Hadtörténeti Múzeum (2) hagyományőrző tagozat (22) hajodesign (2) hajómodell (4) hajómodellek (5) hajómodellezés (3) hajómodellező tagozat (18) hajósnép (21) hajózástörténeti (2) hajózástörténeti kisfilmek (6) hajózástörténeti közlemények (7) hajózástörténeti tagozat (55) hírlevél (5) hmhe (2) hm him (3) hocza istván (3) horthy (3) Horthy Miklós (2) horváth józsef (7) Innováció az osztrák magyar haditengerészetben (3) Izolde Johannsen (5) karácsony (2) képgaléria (4) kiállítás (22) klaszter (2) komárom (3) Kossuth gőzhajó (4) Kossuth múzeumhajó (4) koszorúzás (3) közlekedési múzeum (3) krámli mihály (5) kuk kriegsmarine (4) lajta (75) lajtamonitor hu (25) lajta monitor múzeumhajó (54) lajta ujjászületés (36) leitha (71) leitha emlékév (12) lengyel árpád (2) limes (4) löveg (2) magyar limes szövetség (3) makett (4) megemlékezés (3) MH 1 Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred (5) miksa (2) modell (4) monitor (58) munkacsoportok (15) múzéj (3) múzeum (2) múzeumok éjszakája (5) National Geographic (2) national geographic (3) National Geographic Magazin (2) nautica (7) naviga (2) naviga versenynaptár (2) navis lusoria (2) Nemi hajók (2) neszmély (3) nordenfelt (3) Novara (2) óbudai egyetem (2) Otrantó (3) otrantói csata (6) otranto szimpozium (2) pannonia (4) pelles márton (2) pola (3) ripa pannonica (4) római hajózás (5) roncskutatás (3) sajtófigyelő (13) savoya park (2) sms kaiser franz josef (2) sms szent istván (3) sms zenta (2) szent istván csatahajó (6) szent istván csatahjó (2) szoke tisza (25) tengeralattjáró (2) tengerészeti világnap (2) tit (46) TIT (10) titanic (5) tit hajózástörténeti modellező és hagyományőrző egyesület (81) tit hmhe (81) Történelmi Vitorláshajó Makettezők Országos Találkozója (2) tuska lajos (2) újpest (2) valentinyi gyula (2) veperdi andrás (5) videó (12) zebegényi hajózási múzeum (9) zoltán gőzös közhasznú alapítvány (9) zsigmond gábor (3) zsonda márk (2) Címkefelhő

SZŐKE TISZA: Bontás vagy új építés?

2012.03.13. 10:29 Doki

Miközben 2012. március 10-én megindultak a SZŐKE TISZA mentésének előkészületei, 12-én pedig üzembe helyezték az első szivattyúkat (http://szegedma.hu/hir/szeged/2012/03/szivattyuzzak-a-vizet-a-szoke-tisza-hajobol.html) a 'Műemklékek.info' honlapon Kárpáti Zoltán beszámolt róla, hogy a SZŐKE TISZA további sorsa kapcsán két eltérő álláspont alakult ki:

· Az első vélemény szerint a hajó még használható alkatrészeit, berendezési tárgyait ki kell emelni, a maradékot pedig fel lehet aprítani. (A kiemelt tárgyak pedig később akár egy új építésű másolatba is áthelyezhetők.)
 
· A másik vélemény szerint nem feltétlenül szükséges a rögtöni szétbontás, hisz’ – ha a hajótest vizsgálata (lemezvastagság-mérés, stb.) ezt alátámasztja – a hajó akár még a sólyázást is kibírhatja.
 
Látszólag csak a két megoldás közül kell választani, ám a helyzet ennél összetettebb: valójában arra a kérdésre keressük a választ, hogy ha sikerülne is kisólyázni és eredeti állapotában felújítani a hajót, akkor azután mit kezdenénk vele. A kérdés fontosságát mi sem igazolja jobban, mint hogy – többek között – a fenntartható hasznosításra vonatkozó megvalósítható elképzelések hiánya is közrejátszott abban, hogy a hajó több mint egy évtizedig állt minden funkció nélkül magára hagyatva a tápéi kikötőben, míg végül elsüllyedt.
 
A kérdéssel kapcsolatban érdemes megismerni a mentésben érintett gyakorló hajósok véleményét is:
 
Biztosan népszerűtlen lesz a véleményem, de úgy érzem, mintha némelyek valamiféle csodavárással tekintenének a Szőke Tisza kiemelésére. Pedig - sajnos - nem várható szerintem semmiféle happy end. A hajótest el van öregedve, nagy valószínűséggel menthetetlen. A megmentése azt jelentené, hogy gyakorlatilag egy új hajót kell építeni. De ilyen hajót senki nem fog építeni (felújítani sem). Belekerül legalább 1-1,5 milliárdba, s utána van egy megtérülést soha, vagy csak nagyon-nagyon sokára eredményező hajó. Rendezvényhajóként a működtetése sokkal drágább, mint egy motoros hajóé (gondolok itt a kazán kicsi utakra történő felfűtésére, a hosszú előkészületi időkre), kirándulóhajóként nyilvánvalóan nem termeli meg még az éves fenntartási költségeit sem, kabinos hajónak meg kicsi. Paradox módon az a helyzet, hogy a hajó bontása esetén megmenekíthető volna sok, vasból készült díszítő elem és a gép. A hajó megmaradása esetén mindez együtt pusztul tovább. Már ha lesz hely, ahol pusztuljon, mert valaki rendszeresen megfizeti a kikötői díjat. A fából készült díszek - úgy hallom - már évekkel ezelőtt tönkrementek.” – figyelmeztet Jáky Gábor, a Magyar Hajózásért Egyesület (MAHE) elnöke. (http://forum.index.hu/Article/showArticle?na_start=30&na_step=30&t=9011160&na_order=)
 
„[…] egy ellenvélemény van [utalás a Ganz-nak a mérések függvényében akár a sólyázást is kivitelezhetőnek tartó szakvéleményére – a szerkesztő], legnagyobb tisztelettel viseltetve a szakvélemény készítőjének életpályája iránt. Ha ezt elolvassuk, az is látható, teljes rekonstrukcióról beszél, ha a pénz nem számít. Már 2008-ban részleges borda-és teljes lemezcsere volt a terv… Ez gyakorlatilag új hajótestet jelent, csak drágábban. A hajós kötődésű civil oldal tudja azt is, egy hajó halála, ha áll. Amennyiben nem termeli meg a fenntartásának költségeit, óhatatlan a pusztulás külső beavatkozás, finanszírozás nélkül. Azt állítom, hogy nem avatkozik közbe Szeged megyei jogú város civil élete, sem a hivatalos városvezetése. Azt állítom, hogy a hajó tulajdonosának képviselője (felszámoló biztosa) van, pénze nincs. A jó gazda gondossága már régen hiányzik […]” – írja Vasanits László (MAHE). (http://muemlekek.info/blog/szoke-tiszat-menteni-vagy-nem-menteni-ez-itt-a-kerdes/246.php#comments)
 
A két egybehangzó vélemény lényege ugyanaz: a hajó paraméterei (hossz, szélesség, meghajtás, sebesség, befogadóképesség, stb.) befolyásolják azt, hogy lehet-e annyi pénzt lehet keresni vele, amennyi hónapról-hónapra, évről-évre eltartja. Ha „csak” akkora lesz a hajó, mint volt (az eredeti állapot helyreállítása esetén), akkor ez valószínűtlen, ha nagyobb, gyorsabb és kényelmesebb lesz, akkor talán...
 
Márpedig a pénz igenis számít: hiszen, ha a hajó nem termeli ki munkával a saját költségeit (üzemanyag, munkabér, kikötői díjak, karbantartás, amortizáció, stb.), akkor azokat rendszeresen valaki másnak kell „megelőlegezni”. Ezt csak az teheti meg, aki rendelkezik az ehhez szükséges forrásokkal. Ebben az esetben a felújított SZŐKE TISZA tehát csak addig maradhat épségben, ameddig ezek a források rendelkezésre állnak. Ha egyszer netán elfogynának, akkor a hajó fennmaradása ismét veszélybe kerülhet.
Jó esély van rá tehát, hogy az idézett – tapasztalati tényeken alapuló – álláspontok képviselőinek igazuk van/lesz. A SZŐKE TISZA további sorsáról tehát megfontoltan kell dönteni.
 
Hiszen:
 
1) Feltételezhetően és szemmel láthatóan a lemezelés menthetetlennek tűnik. A hajón legutóbb 2002-ben és 2008-ban készült lemezvastagság-mérés. Mivel azóta a lemezek állapota biztosan nem lett jobb, a mérések megismétlése nem feltétlenül szükséges. A korábbi mérések eredményeit azonban pontosan meg kell ismerni, mert ez segíthet tisztázni, hogy hol van a hajótest leggyengébb pontja, és hogy a felúsztatást követően kell-e számítani egy – korróziós károkból eredő – esetleges újabb lékesedésre, stb. A hajótest bontásának szükségességét azonban ettől függetlenül is több körülmény valószínűsíti.
 
2) Először is: a szegecseléssel összeillesztett hajótestben a külhéj lemezeit tartó egyszerű hengerelt idomacél bordák éle („slejfni”) pont fordítva helyezkedik el, mint a korszerű hegesztett hajók esetében. Ezért – mivel az elhasználódott héjlemezek helyére kerülő új lemezeket már nem szegecselnék, hanem hegesztéssel rögzítenék – az összes bordát meg kellene fordítani! S, ha mindez még nem lenne elég: a csere a hajófenéken felhasznált beton miatt is elkerülhetetlen. A betont eredetileg abból a feltételezésből kiindulva használták, hogy ha a szárazföldi épületek vasbeton szerkezetében képes megóvni a benne lévő vasat a korróziótól, akkor talán képes ugyanerre a hajók vasalkatrészei tekintetében is. Ez az elképzelés azonban teljesen hibás: víz jelenlétében ilyesmi egyszerűen nem lehetséges. A betonozással „javított” bordamezők korróziója ennek megfelelően teljes és végleges.
 
3) A SZŐKE TISZA esetleges felújítása előtt azonban további akadályok is állnak. Az állóhajóként történő felújítás tervei között akadt olyan, amely a szegedi medencés kikötő szerelőpartjához kötve képzelte el a hajó felújítását. Az úszóképes történelmi gőzhajó kialakítása azonban ennél körültekintőbb és alaposabb szerelést igényel, amit csak a szárazföldön lehet elvégezni. Ám még ha a hajótestet elvben sikerülhetne is kisólyázni, ez az átlagosnál nehezebb feladatnak bizonyulna, ha az derülne ki, hogy a tápéi (a javítás szempontjából a legközelebbi szóba jöhető) hajójavítóban a sólyakocsik magassága nincs kiegyenlítve. Ebben az esetben ugyanis a kocsiknak a hajó maximális rugalmas deformációjához képest még megfelelő (a hajótest megroppanásának elkerülését biztosító) szinkronizálása csak egy a kocsikat egymáshoz rögzítő fém keret („bölcső”) készítésével volna lehetséges, amelyet a hajó alá kell úsztatni, s a hajót azzal együtt kell kiemelni.
 
4) Amennyiben Tápén nem áll rendelkezésre a szükséges infrastruktúra, akkor a hajót csak a legközelebbi alkalmas gyárban, a ma Szerbiában fekvő Duna-parti Apatin kikötőjében lehet felújítani. Ám ez csak akkor lehetséges, ha a hajót sikerül átvinni a Tiszáról a Dunára. Ehhez azonban a becsei zsilipen kell áthaladni, amely keskenyebb, mint a hajó (15 m helyett csak 12 m), s amely felett még egy alacsony hidat is építettek azóta, hogy a legutóbb (1979-ben) ott járt a hajó, s amely alatt csak a felépítmény felső részének bontásával úgy férne át.
 
A hajó eredeti (1917-es) formában történő helyreállíthatóságát azonban nemcsak az 1)-4) pontban foglaltak – vagyis a hajótest műszaki állapota – befolyásolja, hanem az is, hogy a felújítást követően sikerül-e megfelelően jövedelmező funkciót találni a számára. Ezt ráadásul még jóval a felújítás megkezdése előtt célszerű átgondolni, hisz’ a rekonstrukcióval ehhez a funkcióhoz kell(ene) alkalmazkodni.
 
Portás Csaba – egyesületünk tagszervezete, a Zoltán Gőzös Közhasznú Alapítvány kuratóriumi elnöke és a 2002-es tervek készítője – korábban részletes tervet készített a hajó üzemeltetésére. Kezdetben Ő is az 1917-es állapot szerint felújított SZŐKE TISZÁból indult ki, ám ahogy a tervezés előre haladt és egyre több részlet vált ismertté, úgy vált egyre valószínűbbé, hogy a hajó (eredeti állapotában) képtelen a működési költségek kitermelésére:
 
5) Egy hajó működtetésével összefüggésben – az építés és felszerelés költségétől eltekintve - a legtekintélyesebb summa a kikötő-létesítés és –használat költsége.
Amennyiben nincs saját kikötőnk, újonnan kell létesíteni egyet. Ez az önkormányzattól parthasználati engedély kérésével veszi kezdetét. Ha ez meg van akkor a Nemzeti Közlekedési Hatósághoz (NKH) kell fordulni kikötő-létesítési engedély ügyében amely állásfoglalást kér a Vízügytől, ÁNTSZ-től és a Tűzoltóságtól, amelyek mindegyikének illeték-köteles az eljárása! Ha ezek a szervek megadják az engedélyt, az NKH is hozzájárul a kikötő-létesítéshez.
 
Ekkor megrendelhetjük a kikötő tartozékait: a pontont, a feljáróhidat, az egészet a parthoz rögzítő 2 db támdorongot („sarpám”-ot), valamint 4 db acélsodronyt és az ezeket rögzítő kötélbakokat. A beszerzés és a kikötő-létesítés (a partfal átalakítása – fészkek kialakítása – a sarpámok és a feljáróhíd fogadására) mindent egybevéve kb. 30 millió forintba kerül. A kikötő üzemeltetése azonban ezen felül évente további állandó járulékos költségekkel jár: Először is vízhasználati díjat kell fizetni a Vízügynek, idegen kikötő használata esetén pedig még kikötő-használati díjat is a kikötő tulajdonosának (mindez együtt egy a Margit-szigeten lévő kikötő esetén évi 5 millió forint, az idegen kikötők alkalmi használata géphajóknál 90 000 Ft/kikötés). A szennyvíz és a fáradt olaj elszállítását végző vállalat munkája és az általa kiadott tisztasági igazolás ezen felül jelentkező költségelem.
 
6) A működés költségei csak ezután jönnek:
 
A legénység bére a következőképpen alakul (2011-es adatok alapján, ahol az első adat a havi, a zárójeles adat pedig a napi bér): Hajó parancsnok: 2200 (140), fedélzeti tiszt 1800 (100), fedélzetmester 1000 (80), matróz I. 850 (60), matróz II. 850 (60), gépüzemvezető 2000 (120), gépész 1500 (100).
 
Az üzemanyag – gázolaj – költségeit (szintén még 2011-es áron) a felhasználás szabja meg: 360Le 67liter/óra/gép teljes terhelésnél; 530Le 97liter/óra/gép teljes terhelésnél; 800Le 143liter/óra/gép teljes terhelésnél. Ehhez járul még a kenőolaj költsége. (Ám mivel gőzgépről van szó, ezek az adatok itt nem alkalmazhatók, mert a gőzkazán fogyasztása nem terhelés függő, hanem a bekapcsolástól a leállításig állandó liter/óra.)
 
A segédgépek fogyasztása is jelentős. Ez csökkenthető, ha nem gőzüzemű segédgépek kerülnek beépítésre, de akkor a kazánt kell úgy méretezni, hogy a segédüzemet is kiszolgálja, effektíve megnő a fogyasztása.
 
A hajó őrzése télen és nyáron egyformán kötelező. Különösen, ha az eredeti formájában – működőképes történelmi gőzhajóként – állítják helyre a hajót. A hajó összes vezetékében és a kazánjában is üzemvíz van, ami fűtés nélkül megfagy és szétrepeszti a csöveket. Ez ellen folyamatos fagypont feletti hőmérséklet tartásával lehet védekezni (vagyis legalább egy gépésznek folyamatosan a hajón kell tartózkodni).
 
Összehasonlításul: a SOPRON vontató 2011. évi telelésének fűtési költsége elérte az 1 300 000 forintot!
 
7) A fenntarthatóságot az 5)-6) pontban foglaltak mellett a hajón rendelkezésre álló hely nagysága is befolyásolja.
 
Az eredeti hajó a Budapest-Bécs-Budapest járat, a második világháború idején pedig a Budapest-Baja-Újvidék járat vonalhajói feladatait teljesítette. Vagyis részt vett a menetrend szerinti személyszállításban. Ezt a funkciót ma már aligha tudná betölteni, hisz’ az utasok ezen a távon ma már inkább autóval közlekednek. Nagyon kevesen lennének tehát azok, akik – talán csak a gőzhajóval való utazás kedvéért – jegyet váltanának (a hajó azonban biztosan nem lenne tele). Nem csoda: az utasok a szűk kabinokban sem a poggyászukat, sem magukat nem tudnák kényelmesen elhelyezni (lásd erről Bartha Lajos visszaemlékezését a honlapunkon). Ezért, aki csak tehetné, a hajó közösségi helyiségeiben – a fogadóteremben, a dohányzóban, vagy a bárban – esetleg a nyitott fedélzetrészen igyekezne „átvészelni” az út viszontagságait. A fedélzet azonban csak szép időben használható, esőben vagy hideg szélben nem (ilyen időben az utasok még a 3 órás Budapest-Visegrád utat sem bírnák ki).
 
Az eredeti állapot helyreállítása helyett egy új és nagyobb hajó építésével a fenti problémák jó része kiküszöbölhető, hisz’ elegendő számú és méretű közösségi helyiség mellett megfelelően tágas kabinok kerülhetnek kialakításra. Egyedül a hajó 12 métert meghaladó szélessége jelentene problémát, mert (a Lajos-csatorna zsilipjeihez képest túl széles mivolta miatt) nem tudna átkelni a Majnára és a Rajnára. Mivel az elsősorban amerikai, kisebb részben nyugat-európai nyugdíjasok üdültetésére szakosodott nagy hajóstársaságok járatai számára Budapest a keleti végállomás (az Al-Dunán csak a szerbek, románok, bolgárok és ukránok közlekednek – vagyis, kizárólag azok, akiknek muszáj), a hajó üzemeltetése csak a Budapest-Passau-Budapest vonalon lenne lehetséges azzal, hogy az út nyugati végállomásán az utasoknak át kellene szállni!
 
Nos, talán már a fenti néhány érv és ellenérv is jól mutatja, hogy a SZŐKE TISZA fenntarthatóságának tervezése ezer szállal kapcsolódik a kiemelését követő időszakhoz, s alapjaiban majd határozza meg a felújítás várható irányát, vagy éppen a bontást. Hiszen nyilván nem lehet mindenáron megmenteni azt, ami nem megmenthető…
 
Ezzel kapcsolatban „csak” annyi a teendőnk, hogy
 
1) a döntést megalapozó körülményeket teljes körűen és pontosan (adatokkal alátámasztott módon) bemutatjuk,
 
2) a roncsból a még menthető értékeket kiemeljük, konzerváljuk,
 
3) végül a menthetetlen értékeket teljes körűen dokumentáljuk (hogy ha kell, lehetséges legyen újraalkotni őket).

 

Reméljük, hogy a fenti feladatokat sikerül majd teljes körűen és megelégedésre elvégezni. Ha igen, talán sikerülhet működőképes állapotba megőrizni és egyszer újra beindítani a SZŐKE TISZA gépeit, s akkor hosszú idő után újra gőzgép dohogását hallhatnánk a Duna mentén…

Gondolatébresztőként ezen a linken megtekinthető néhány európai gőzhajót bemutató galériánk. Akiket bővebben is érdekel a világon fennmaradt lapátkerekesek sorsa, hasznosítása, azok az alábbi honlapon bőséges információt találnak: http://www.paddlesteamers.info/HistoricalDatabase.htm

Egy Youtube-on megtalálható, a SCHÖNBRUNN gőzösről készült amatőr felvételen megtekinthető, hogy milyen is lenne a SZŐKE TISZA működőképes állapotban.

6 komment

Címkék: gőzhajó szoke tisza

A bejegyzés trackback címe:

https://hajosnep.blog.hu/api/trackback/id/tr234313732

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tehtube 2012.03.13. 19:11:44

Javasoltam egy másfajta felhasználási módot, amely kevésbé profitorientált. Ahogy a múzeumaink is. Kormányzati protokollhajó román péda alapján. Ott működik a világ legrégebbi üzemelő gőzhajója. 1854-ben épült Óbudán CROATIA néven. 1918-ban került a románokhoz. Utána TUDOR VLADIMIRESCU lett a neve és utasszállító. 2000 után a kormány felújította és protokoláris célokra tartja.

Doki 2012.03.13. 21:11:59

@tehtube: Az ötlet valóban figyelemre méltó, hiszen a legtöbb eddig felmerült szempontot - a felújításhoz szükséges egyszeri nagyobb tőkebefektetést, a fenntartáshoz szükséges rendszeres ráfordítást, a műemléki védelmet és a valódi, élő funkciót (fenntartható hasznosítást) - integrálja.

A lehetőség mindenesetre adott, hiszen a SZŐKE TISZA történetéről írott tanulmányunkat elkészültekor a Miniszterelnökségnek és a kulturális kormányzatnak is eljuttattuk. Előbbi helyről eddig semmilyen visszajelzés nem érkezett, utóbbi helyről a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal gyors eljárását ígérték.

Akárhogy is: mindenesetre reméljük, hogy nem csak a hajózásért lelkesedők látnak benne fantáziát!

gigabursch 2012.03.16. 18:38:40

A hótt fölösleges roma felzárkóztatási program alig 1%-ából az egész hajót csilli-villi fel lehetne újítani teljes körhűséggelés elvárt korszerűséggel és még értelme is lenne

Zsadányi József 2013.05.07. 00:58:30

Véleményem szerint, kettős felhasználással , vagyis egyrészt szállodahajó, ami megkeresi az utazó hajó költségeit, ha nem is jelentős nyereséggel, de a saját fenntartási költségeit fedezve működtethető lenne.

tisztahiszti 2013.10.19. 22:05:09

Szerintem ez a hajó forintban nem mérhető értéket képvisel(t)Szeged szimbóluma lehetne,lehetett volna,mellette hajózás történeti emlék is lehetett volna.De sajnos senki sem áldoz ma ilyen dolgokra pénzt.Sajnos sok régi hajón a hajózással együtt eltűnik.Ma már a Tisza egyetlen komoly hajót sem hord a hátán.68-ban kezdtem hát bizony komoly hajós élet volt a folyón,akkor sok szív megdobbant a Szőke Tisza.. látványától.A mostani politikai generációnak nem jelent semmit.

gale44 2015.08.17. 23:20:58

A szegedi szmörre inkább a migránsokra költ