Hajósnép blog - a TIT HMHE blogja

Ez a TIT Hajózástörténeti, -Modellező és Hagyományőrző Egyesület blogja. Látogasd meg weblapunkat: Hajósnép.hu

Utolsó kommentek

  • Doki: Megkaptuk a várt választ a szabadkai kiállítással kapcsolatban: a tablóanyag megfelelően törekszik... (2016.12.31. 00:10) Kiállítás Szabadkán
  • Doki: Elérhetővé váltak a Munk Artúrról szóló szabadkai kiállítás megnyitójáról készült első videók: www... (2016.12.30. 12:53) Kiállítás Szabadkán
  • Doki: Elérhetővé váltak a Munk Artúrról szóló szabadkai kiállítás megnyitójáról készült első videók: www... (2016.12.30. 12:51) Kiállítás Szabadkán
  • Gábor Erzsébet: A Nóvum kiadó gondozásában 2016.02.23-án megjelent Gábris: Asszonyszív c. regényem - reklámozási m... (2016.04.20. 15:27) BUDA motoros a Lánchíd Rádióban is
  • Doki: @Hugo Noyola: Dear Mr. Noyola! The story what You mentioned is based on Ronaldo Deneke's hypothesi... (2016.02.14. 19:16) 145 éve végezték ki I. Miksa mexikói császárt
  • Utolsó 20

Címkék

1% (3) Admiral Graf Spee (2) adóbevallás (3) adria konferencia (2) adria magyar királyi tengerhajózási rt (2) ákos györgy (2) antal gábor (2) augusztus 20 (2) a magyar hajógyártás 175 éve (8) balatoni hajózás (2) balogh tamás (19) balogh tamas (3) bánsági andor (9) bicskei jános (9) buda motoros (12) buda motoros munkacsoport (11) carpathia (4) cerberus (2) Címkék (2) csokonai hajómodellező szakkör (3) debrecen (4) Dénesi Ildikó (2) De Ruyter (3) dr. (2) dr lengyel árpád (3) duna tengerjáró (4) duna tv (2) egyesület (2) előadás (2) első világháború centenáriuma (3) emléktábla (2) és (2) eseménynaptár (3) ex kassa (4) Gályarabok (2) gomodell2012 (2) gőzgép (6) gőzhajó (12) györgy ákos (2) hadikikötő (2) haditengerészet (10) haditengerészetünk (3) haditengerészetünk emlékei (5) hagyományőrző tagozat (9) hajómodell (3) hajómodellek (4) hajómodellezés (3) hajómodellező tagozat (9) hajósnép (20) hajózástörténeti (2) hajózástörténeti kisfilmek (6) hajózástörténeti közlemények (7) hajózástörténeti tagozat (11) hírlevél (5) hmhe (2) hocza istván (2) horthy (3) horváth józsef (6) Innováció az osztrák magyar haditengerészetben (3) képgaléria (4) kiállítás (20) klaszter (2) komárom (3) Kossuth gőzhajó (3) Kossuth múzeumhajó (3) koszorúzás (3) közlekedési múzeum (3) krámli mihály (2) kuk kriegsmarine (4) lajta (69) lajtamonitor hu (19) lajta monitor múzeumhajó (48) lajta ujjászületés (36) leitha (69) leitha emlékév (12) lengyel árpád (2) limes (4) löveg (2) magyar limes szövetség (3) makett (4) megemlékezés (3) MH 1 Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred (3) modell (4) monitor (57) munkacsoportok (15) múzéj (3) múzeum (2) múzeumok éjszakája (5) National Geographic (2) national geographic (3) National Geographic Magazin (2) nautica (7) naviga (2) naviga versenynaptár (2) navis lusoria (2) neszmély (3) nordenfelt (3) óbudai egyetem (2) otrantói csata (3) pannonia (4) pola (3) ripa pannonica (4) római hajózás (4) roncskutatás (3) sajtófigyelő (13) savoya park (2) sms kaiser franz josef (2) sms szent istván (3) sms zenta (2) szent istván csatahajó (3) szoke tisza (25) tengeralattjáró (2) tit (32) titanic (5) tit hajózástörténeti modellező és hagyományőrző egyesület (51) tit hmhe (52) Történelmi Vitorláshajó Makettezők Országos Találkozója (2) újpest (2) veperdi andrás (5) videó (12) zebegényi hajózási múzeum (4) zoltán gőzös közhasznú alapítvány (8) zsonda márk (2) Címkefelhő

A SZŐKE TISZA felúsztatásának lehetőségei, a műszaki mentés tervezésének néhány szempontja

2012.07.07. 15:54 Doki

 A Szőke Tisza 2012. július 6-án (forrás: dr. Balogh Tamás)

2012. április 29-én tudósítottuk utoljára honlapunk olvasóit a Szegeden, a tápéi jacht-kikötőben elsüllyedt SZŐKE TISZA 1917-es építésű kétkéményes lapátkerekes gőzhajó – típusának legutolsó fennmaradt példánya – sorsáról. Akkor egy kérdőívben igyekeztünk számba venni a hajó felúsztatásával és mentésével kapcsolatos munkafolyamatokat és a hajóval kapcsolatban állást foglaló szakmai, civil és egyéb szervezetek véleményét, álláspontját próbáltuk feltérképezni, s lehetőség szerint közelíteni egymáshoz a hajómentés sikeréhez nélkülözhetetlen széleskörű egyetértés kialakítása érdekében. Kezdeményezésünk azonban eredménytelen maradt: a kérdőívet csupán egyetlen ember töltötte ki. Ennek ellenére önkéntes vállalásunkhoz és Olvasóinknak, látogatóinknak tett ígéretünkhöz híven beszámolunk az azóta eltelt idő eseményeiről és igyekszünk – legalább vázlatos – áttekintést adni a várható jövőbeli eseményekről.

2012. április 26-án a Cégközlönyben megjelent a hajóról az árverési hirdetmény, megindult a hajó felszámolási eljárásban történő árverési értékesítése.

2012. május 16-án a KÖH levélben figyelmezteti a felszámoló biztost, hogy az állam fenntartja magának a jogot arra, hogy az elővásárlási jog kérdésében nyilatkozzon.

2012. május 30-án a felszámoló kihirdeti a felszámolási eljárásban meghirdetett árverés nyertesét, egyben tájékoztatja a KÖH közléséről, melyre tekintettel a birtokba adást felfüggeszti.

2012. június 01. A szakvélemény adására hivatalból kirendelt Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum eljuttatja szakvéleményét a KÖH-nek, ahol egy héttel később összeült a Kulturális Javak Döntőbizottsága (amely a szakvéleményre is figyelemmel alakította ki álláspontját a hajóval kapcsolatban).

Jelenleg sem a szakvélemény pontos tartalma, sem a bizottság döntése nem ismert. Az állam pedig még nem nyilatkozott arról, hogy élni kíván-e az elővásárlási jogával.

Ám bármi lesz is a további sorsa (bontás vagy felújítás, esetleg rekonstrukció) a hajót mindenképpen ki kell emelni, fel kell úsztatni elsüllyedt állapotából. Míg a mértékadó (hasonló műveletet már lebonyolított) szakmai körök csak ritkán és visszafogottabban nyilatkoznak ebben a kérdésben, addig mások gyakran megfogalmaznak olyan véleményt, hogy az elsüllyedt hajó kiemelése viszonylag egyszerű (számukra adott felhatalmazás esetén minimális idő-, energia- és költségráfordítással általuk is megvalósítható) feladat.

Tényleg ilyen egyszerű lenne? Vajon a javaslattevők mindig pontosan tisztában vannak a saját javaslataik megvalósíthatóságát érintő alapvető körülményekkel, képesek reálisan számolni a javaslatuk következményeivel? Ennek igyekeztünk utánajárni cikkükben, amellyel összefüggésben Götz Sándor Eötvös Lóránd díjas hajóépítő mérnök, 1962-től a Ganz Hajógyár Tervező Csoportjának vezetője, a 2012. június 21-én alakult magyar Hajótervező, -Gyártó, -Javító és Innovációs Klaszter elnöke és egyik alapítója véleményét is megkérdeztük.

Nos, a hajómentésre műszakilag – elvben – négy lehetőség van:

1) Emelőtaggal (bárkával, uszállyal) egyidejűleg két oldalról történő, szivattyúzással párhuzamos emeléssel. Ezt próbálták meg márciusban sikertelenül. A szivattyúk kapacitásától, elhelyezésük és üzemeltetésük módjától függetlenül komoly problémát jelentett, hogy a minimálisan szükséges 2 db bárka közül csak egy tudott a hajó mellé állni (a part felől nincs és nem is lesz hely).

1. kép: Az emelőtaggal történő roncskiemelés egy példája. A második világháború alatt a Dunát a szövetségesek elaknásították, a Brit Királyi Légierő 1 400 mágneses indukciós aknát telepített. A háború alatt felrobbant hajók roncsait aztán az úgynevezett „kiemelő csoportok” hozták felszínre a folyóból. A kiemelő tagokkal (két megerősített, vas traverzekkel összekötött 700 tonnás uszállyal) kellett a hajó fölé állni úgy, hogy az a két uszály közé essen. A tagokat több horgonnyal „manőverezték be”, majd – miután búvárok rögzítették a daruként is használt traverzekről lebocsátott láncokat az elsüllyedt hajón, megkezdődött a roncs felcsörlőzése, kiemelése. Ha a kiemelendő hajó az uszályok közötti távolsághoz képest túl széles volt, a lapátkerekeket és a kerékdobokat búvár segítségével lerobbantották (tekintve, hogy akkoriban zömmel még lapátkerekes hajókról volt szó). A kiemelést követően a hajókat vagy úszóképessé tették a csoportban dolgozó hajóácsok és úgy vontatták valamelyik hajójavítóba, vagy a tagokban hagyva szétbontották. Ez a megoldás a SZŐKE TISZA esetében nem alkalmazható, mert a roncs partközeli helyzete miatt nem lehet a tagokkal közrefogni. (forrás: Pásztói Róbert)

2) Ballonos emeléssel (a hajóba, illetve mellé/alá levegővel feltölthető ballonok elhelyezése és a feltöltésüket követően a hajótest megemelése). Egyedi méretű 1,5 m átmérőjű, 15,0 m hosszú, legalább 51%-ban természetes gumit tartalmazó anyagból készült 4 légrekeszes gumitömlők biztonságosan képesek 156 tonna felemelésére 0,08 MPa üzemi nyomás alá helyezve. Álló helyzetben az emeléshez használható legnagyobb üzemi nyomás 0,10 MPa, amikor a ballonok emelőképessége 194 tonna. Az ugyancsak 1,5 m átmérőjű, 15,0 m hosszú 6 légrekeszes tömlők hordképessége 234 tonna 0,12 MPa üzemi nyomás mellett. Álló helyzetben az emeléshez használható legnagyobb üzemi nyomás 0,14 MPa, amikor a ballonok emelőképessége 272 tonna. A technikát külföldön – Amerikától Délkelet-Ázsiáig – széles körben alkalmazzák (elsősorban sólyatéri hajómozgatáshoz http://www.blueoceantackle.com/ship_launching_air_bags.htm, de hajómentéshez is), arról azonban nincs információnk, hogy már Magyarországon is használták volna. A tömlőket ezért vagy külföldről kellene beszerezni, vagy magyarországi gyártóval egyedileg kellene legyártatni (amit kockázatossá tehet, ha hiányzik az ilyen eszközök gyártásához szükséges hazai tapasztalat). A hajómentő ballonokat (ship salvage airbags) több cég forgalmazza világszerte. Pl.: a TITAN Salvage (web: www.titansalvage.com) vagy a Blue Ocean Tackle (web: sales@blueoceantackle.com, tel.: (619) 336-2403 FAX (619) 649-0909). Az emelőballonok elhelyezése kritikus, nagy körültekintést feltételező mérnöki feladat: úgy kell ugyanis elhelyezni őket, hogy a hajótestre egyenletesen – a szerkezet megroppantásának veszélye nélkül – fejtsenek ki erőhatást, a hajótest alatt ott képezzenek alátámasztási pontot, ahol (azután, hogy a hajótest feltámaszkodik rájuk) nem okozhatják a hajótest deformációját, megcsavarodását, törését.

2. kép: A hajómentő ballonok. Elvben a legnagyobb emelő hatást akkor fejtik ki, ha leeresztett állapotban sikerül őket keresztben áthúzni a hajó alatt, majd ezután lassan, egyenletesen kompresszorok segítségével felfújják őket levegővel. A SZŐKE TISZA esetében – a hajó eliszapolódása miatt – erre vélhetően nem nyílna lehetőség, ezért a hajó oldalai mellett, hosszában lehetne csak alkalmazni őket. A szakszerű rögzítésük itt is kiemelkedően fontos feladat annak érdekében, hogy feltöltés közben (miközben tágulnak és az átmérőjük nő) ne távolodjanak el a hajótesttől, de ugyanakkor ne is nyomják be az oldalát, hanem megfelelő emelőhatást fejthessenek ki. (forrás: internet)

Az emelőballonok alkalmazásához tudomásom szerint eddig senki sem kért árajánlatot. Sem külföldi szállítótól/forgalmazótól, sem esetleges belföldi gyártótól (ha van ilyen egyáltalán). A technika alkalmazásának megtervezésére (a hajón a rögzítési pontok kijelölésére, a ballonok feltöltési térfogatának, a befúvott levegő légnyomásának, a ballonok emelési nyomásának, stb. megtervezésére) eddig senki, semmilyen lépést nem tett. Tudomásunk szerint a SZŐKE TISZÁval kapcsolatban mindeddig még csak a lehetőséget sem írta le senki. Talán nem véletlen: a technika vélhetően igen kockázatos (főleg, ha Magyarországon nincs az alkalmazásában jártas szakember). Amennyiben a szükséges mérnöki tudást és a kiemelés lebonyolítását végző szakembereket is a ballonokkal együtt külföldről kell megrendelni, az a költségeket vélhetően nem csekély mértékben tovább növeli.

3) Szádfalas rekesztéssel (a hajó körüli vízfelületnek az öböl többi részéről való elrekesztésével és kiszárításával, kiszivattyúzásával). Ennek a megvalósításához az alábbi kérdésekre kell választ kapni: mennyi szádfal kell (folyóméterben), mennyi földmunka kell (köbméretben, munkaórában), mennyi munkagép kell (munkaórában, emberben, üzemanyagban)? Az elméletileg lehetséges megoldás csak akkor vezethet eredményre a gyakorlatban is, ha ezekre a kérdésekre van válasz és a szükséges anyagok, gépek, ember, üzemanyag rendelkezésre állnak. Jelenlegi ismereteink szerint ugyanis ezek az eszközök, anyagok, stb. senkinek sem állnak a rendelkezésre (vagyis meg kell rendelni azokat, de árajánlatot – tudomásunk szerint – ezek tekintetében sem kért senki, a művelet költségigénye tehát egyelőre nem ismert).

3. kép: A USS MAINE 1898-ban Havannában öngyulladás okozta lőszerraktári robbanás miatt elsüllyedt amerikai hadihajó 1911-es kiemelése szádfalas rekesztéssel kialakított ideiglenes védőgát mögötti, kiszivattyúzott munkaterületen. A folyamat nagy vonalakban a következő: A hajótestnek az iszapba való beágyazódottságától függően a roncsot először acéllemezekből készült ideiglenes védőgáttal kell körülvenni. Az acéllemezeket a vastag iszaprétegen keresztül addig kell lefelé verni, amíg szilárdan meg nem kapaszkodnak az alsó, tömör agyagban. Ezután lehet a körülzárt területet kiszivattyúzni. A költségekre jellemző, hogy az 1909-ben megkezdett munka 1911-ig tartott és már 1910-ben annak az összegnek a kétszeresét költötték rá, amit a Kongresszus erre a célra eredetileg jóváhagyott. (forrás: internet)

A hajó ettől szárazra kerülhet ugyan, de még mindig nem úszik (és mivel már víz sem veszi körül, a stabilizálása – felborulásának megakadályozása – is nagyobb feladat). Ahhoz, hogy a hajó újra úszóképessé váljon, a vízbetörés helyének lokalizálása és vízmentes lezárása, valamint a hajótest iszappal való kapcsolatának megszűntetése szükséges. Az 1945 utáni folyami roncskiemelő csoport egyik tagja, Pásztói József kapitány szerint ez a legnehezebb feladat, s a hajó és a körülmények ismeretében a SZŐKE TISZA-nál szerinte kivitelezhetetlen. Elmondása szerint még a kisebb (vagyis könnyebb) hajók is annyira besüppedtek a folyami iszapágyba, hogy alig tudták elválasztani őket az iszapágytól, s hosszú időt töltöttek el azzal, hogy alacsony vízállásnál magas nyomású vízsugárral veressék a hajók oldalát, remélve, hogy kimossák alóla az iszap egy részét és így elválik a hajó a folyamágytól. (Akit a téma bővebben is érdekel, Pásztói Róbert kiváló cikkében többet is olvashat az alábbi linken: http://hajosnep.hu/static/pdf/hu_HU/hirlevelek/2010/2010-evfolyam-2-szam-melleklet-gorgey-richard.pdf)

4) Daruval szárazföldről történő emelés. Mivel, a fentiek szerint a hajóroncs vízből történő mentése igen korlátozott, a partról történő mentés lehetőségeit is indokolt megvizsgálni. A SZŐKE TISZA súlya kb. 250 tonna. Elvben tehát egy legalább 250 tonna teherbírású daruval daruzható is lenne. A kérdés, hogy van-e ilyen daru Magyarországon és, ha igen, milyen feltételekkel vehető igénybe, valamint, ha igénybe vehető, technikailag kivitelezhető-e az elvben lehetséges daruzási művelet. A hajó kiemelésére (pusztán a teherbírása alapján) elvben képes daru az országban jelenleg rendelkezésre áll. A PRANGL Hungária Kft 2 db, egyenként 500 tonna teherbírású, 5 tengelyes autódaruval rendelkezik (http://prangl.kozuleti.com/).

4. kép: A Prangl Hungária Kft. óriás autódarui eddig több egyedi magyarországi daruzási műveletet hajtottak végre (bevásárló központok építésénél, templomok felújításánál, hírközlési tornyok építésénél, de még filmforgatásoknál is). A daruk rendelkezésre állásának feltételeiről mégsem kért senki adatot a vállalattól, pedig a következő címen ez megtehető lenne (http://www.prangl.hu/prangl/ajanlatkeres). (forrás: internet)

A daruzási művelet kivitelezhetősége azonban nem ezen múlik. Ahhoz az alábbi kérdéseket kell megvizsgálni:

a) Hova álljon a daru ahhoz, hogy biztonságosan felemelje a hajót (annak veszélye nélkül, hogy emelés közben a hajóval együtt a daru is beborul a Tiszába)? A hajó mellett ugyanis nincs akkora egybefüggő sík terület, hogy a daru letalpalhasson mellé. Ekkora terület kialakítása előzetes tereprendezést feltételez. A földmunkák idő- és forrásigényének felmérésére tudomásunk szerint eddig senki nem tett semmit.

b) A daruk emelőkábeleinek a hajótesten való rögzítési pontjait különös körültekintéssel kell kiválasztani. Az erősen elöregedett test ugyanis a fenti képen látható daruzási műveletet biztosan nem bírná ki: a szerkezeten ugyanis helyenként már vastagabb a festék és a rozsda együtt, mint ami az anyagból még megmaradt. Erre tekintettel a képen látható kétpontos felfüggesztés esetén a test a két függesztési pont között vélhetően megroppanna és a tartóhevederek úgy szakítanák szét, mint a tojásszeletelő drótjai a főtt tojást.

c) Ennek elkerülésére a hajóba szakembert kell küldeni, aki képes megítélni, hogy hová kell/lehet az emelőkábeleket rögzíteni. Mivel a hajó eredeti építési terveinek szerkezeti rajzai nincsenek meg, ehhez a munkához a terveket újra el kell készíteni. A tervek alapján elméletileg alkalmasnak tűnő hely/szerkezet teherbírását pedig a hajón ultrahangos rétegvastagság-méréssel a valóságban is ellenőrizni kell. Amennyiben magas vízállás esetén a szakember (mérnök) nem tud bemenni a hajóba, a szerkezeti rajzok elkészítése és az alkalmasnak tűnő emelési pont azonosítása, valamint a kiválasztott ponton a szerkezet anyagvastagságának ultrahangos vizsgálata technikai búvár feladata. Ez – veszélyessége miatt – időigényes és drága.

d) Amennyiben a 2 daru a hajót egyben felemelte, a következő kérdés, amit azonnal meg kell válaszolni, hogy hova tegye. Elképzelhető olyan megoldás is, hogy a hajó addig a darukon marad felfüggesztve, amíg a hajótesten található vízbetörési ponto(ka)t lokalizálják és a vízbetörés lehetőségét megszűntetik, s a daruk ezután leeresztik a vízre a hajót, amely biztonságos úszó helyzetben a felszínen marad. Abban az esetben azonban, ha az derül ki, hogy az elsüllyedt hajótest szerkezeti károsodást (deformációt: csavarodást, törést, stb.) szenvedett, lehet, hogy már a daruzást sem lehet sikeresen végrehajtani, de a kiemelt hajót biztosan nem lehet hosszú órákig, vagy napokig a darukon lógva hagyni. Különösen nem úgy, hogy közben esetleg a vízszint is emelkedik és esetleg elönti a daruk tartózkodási helyét is. Mivel a daruk igénybevétele esetén napra és órára kell fizetni az igénybevételért, a művelet megtervezése különös körültekintést igényel már jóval a művelet megkezdése és az árajánlat-kérés előtt.

FONTOS: A hajó tartós úszóképességét (ami az öbölből való kivontatás és a javítás helyszínére való eljuttatás elemi feltétele) egyik megoldás sem garantálja. A fenti lehetőségek csupán a hajó felúsztatására jelenthetnek megoldást, az úszóképes állapotban tartására nem. Annak biztosításához további lépésekre – és újabb anyagi eszközök befektetésére – van szükség.

A valóság tehát nem az, hogy nem lehetséges kiemelni a hajót, hanem az, hogy lehetséges, de adott esetben nagyon drága és nem biztos, hogy megéri (egyrészt, mert nagyon kockázatos, hiszen lehet, hogy nem bírja ki a hajó, másrészt, mert a hajó nagy részét minden körülmények között bontani kell, ami szintén költséges). Röviden és tömören: lehet, hogy a kiemelés lehetséges, de az is könnyen meglehet, hogy ez a lehetőség csupán elméleti.

Akárhogy is: konkrét mentési tervek és az azokhoz kért tételes árajánlatok nélkül ez sosem derül ki. S ne feledjük: még a gondosan megtervezett, árajánlatokkal alátámasztott és költségvetéssel rendelkező tervről is kiderülhet menet közben, hogy valamely előre nem látott körülmény miatt esetleg megvalósíthatatlan (pl.: ha az elsüllyedt hajótest eltört, stb.) Most azonban még nem tart itt a folyamat: hiszen – tudomásunk szerint – jelenleg se mentési terv, se árajánlat, se költségvetés nincs egyik elméletileg lehetséges megoldáshoz sem! Ezért az, hogy végül mi és mikor történik majd a hajóval, egyelőre továbbra is bizonytalan.

Götz Sándor fentiekkel kapcsolatos értékelése a következő:

Szólj hozzá!

Címkék: klaszter tit hajósnép tit hajózástörténeti modellező és hagyományőrző egyesület tit hmhe szoke tisza

Magyar nagyhajógyártó klaszter alakult

2012.06.21. 19:52 Doki

A Duna-expressz Konzorcium részvételével, amelyet munkájával egyesületünk hosszú ideje támogat, és a hazai hajógyártásban, hajójavításban tevékenykedő vállalkozások részvételével ma nagyhajógyártó klaszter alakult Budapesten.

A hajógyártás elméleti folyamata: a korszerű ipari üzem ma már nem a XIX. század klasszikus - a hajótesttől a gépeken át a  bútorzatig - "mindent gyártó" hajógyára, hanem a végszerelést végző üzem és a vállalaton kívüli szereplők specializált, objektum-orientált együttműködő szervezete. Ez a gyártási szisztéma maga az iparági klaszterképzés alapja.

 

A klaszterben - amelynek Dr. Balogh Tamás elnök közreműködése révén egyesületünk is alapító tagja lett - a hazai hajógyártás fejlesztése és a világszerte keresett iparági termékek gyártásába való (újra)bekapcsolódás biztosítása a célja.

Ennek során a klaszterbe tömörült vállalkozások igyekeznek kiaknázni az iparág nagy beszállítói láncok kialakítására való alkalmasságát és egyidejűleg az iparágra jellemző innovációs potenciált.


A létrehozott  hajógyártó klaszter a világtrendeket leképező, azokkal teljesen egybevágó, de a magyar hajógyártás romjain – a hajógyártás 1992-es tervszerű megszűntetése után – egyben az egyetlen működőképes, a rendelkezésre álló szűkös erőforrások melletti is kivitelezhető, költséghatékony megoldás.

 

Egyesületünk elsődleges feladatának a klaszter eredményeinek bemutatásával a hazai hajózás és hajózási innovációk iránt a széles nyilvános érdeklődés felkeltését és fenntartását tekinti, valamint az eddigi munkája folytatásával elnökünk továbbra is részt vesz a konzorcium belső és kormányzati döntéselőkészítő-, valamint egyéb projektdokumentumai és nyilvános propaganda kiadványai (bemutatók, prezentációk, brossúrák, stb.) elkészítésében.

Ez a feladat Egyesületünk számára nem ismeretlen. Sőt!

Csatlakozásunkat elsősorban az motiválta, hogy Egyesületünk és elődszervezete, az 1911-ben alapított Magyar Adria Egyesület és legendás elnöke, Gonda Béla (Baross Gábor "vasminiszter" titkára, a Vaskapu-szabályozás, a fiumei kikötőépítés és -villamosítás, stb. tervezője, stb.) az elmúlt 100 évben mindenkor folyamatosan nagy erőfeszítést fejtett ki és fejt ki jelenleg is a magyar hajózásra vonatkozó pontos információközlés érdekében.

Tisztában vagyunk vele, hogy a hajózási emlékek és a hajózásra, hajózásunk múltjára, jelenére és lehetséges jövőjére vonatkozó ismeretek terjesztése önmagán túlmutató jelentőségű, felelősségteljes feladat.

Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a magyarországi hajóépítő ipar jelenlegi gyenge teljesítményét is elsősorban az okozta, hogy – kellő ismeretek (nem pedig tiszteletre méltó eredmények) hiányában – nem alakult ki Magyarországon olyan mértékű hajózási identitás, amely ennek az iparágnak a csaknem teljes felszámolását megakadályozhatta volna.

Ennek következtében egy ipari kultúra csaknem teljes vertikuma kiveszett az országból. Ez a nemzeti jövedelem egy jelentős részének elvesztéséhez vezetett (hagyományosan a hajóipar dolgozik a legtöbb beszállítóval, Magyarországon a rendszerváltást közvetlenül megelőzően mintegy 250-nel), továbbá – a szakma még élő idősebb képviselői kivételével – a szakismeretek és készségek folyamatos elvesztését okozta (ez a hajózási hétköznapi- és szakszókincstől kezdve a „munkás-intelligencián” át, a tervezői kreativitás észlelhető csökkenéséig minden szinten tetten érhető).


 
Ez a helyzet érdemben nem változtatható meg az identitásképző erejű és jelentőségű nemzeti hajózási ismeretek és hagyományok széleskörű propagandája, ápolása nélkül. Hiszen hiába jönnének létre új és még újabb hajózási innovációk Magyarországon, ha – az irántuk való érdeklődés és lelkesedés teljes hiánya miatt – éppen a hazai közérdeklődés és közmegbecsülés nem járul hozzá az elért gazdasági eredmények tartós fennmaradásához. A megismerésből (megismerhetőségből) fakadó érdeklődés nélkül ezek az eredmények nem válhatnak követendő (és követhető) példává. Nem kelthetik fel azt a lelkesedést, amely a nagyszerű műszaki alkotások és emberi teljesítmények iránt hagyományosan minden nemzetben megnyilvánul. Ennek hiányában viszont nem járulhatnak hozzá az elvárható mértékben a nemzetgazdaság bevételeihez sem, sem a múltját hitelesen (harag és elfogultság nélkül pontosan) ismerő, arra büszke, jövőjére felkészült, a jelenében pedig tettre kész nemzet karakterének formálásához, jellemének megerősítéséhez.

Egyesületünk a feladat jelentőségéhez és elődeihez méltón igyekszik továbbra is megfelelni az előző évek munkája után a mai napon a klaszteralapító okirat aláírásával immár formálisan is felvállalt feladatának.

http://hajosnep.hu/lapok/lap/tevekenysegeink/hajozasi-kiallitasok/a-magyar-hajoepites-175-eve-avagy-volt-egyszer-72-hajogyar

http://index.hu/belfold/2012/06/21/ujrainditanak_a_hazai_hajogyartast/

Szólj hozzá!

Címkék: duna klaszter express hajógyártó hajógyártás